197046. lajstromszámú szabadalom • Eljárás parazitaellenes hatású makrolid vegyületek, ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására és az ezeket tartalmazó növényvédőszerek
9 197046 10 Mezo-inozit-felhasználás — Inulin-felhasználás + Mannít-felhasználás — Raffinóz-felhasználás + Ramnóz-felhasználás + D-Xilóz-felhasználás + D,L-a-aramo-vajsav-felhasználás — E-hisztidin-felhasználás + L-IIidroxi-prolin-felhasználás — Allantoin-Iebontás + Arbutin-lebontás + Xantin-lebontás HPektin-lebontás Lecitin-lebontás — Nitrát-redukció + Hidrogén-szulfit-termelés -(Nátrium-azid-toleraucia (0,01 töm/térf%) — Nátrium-klorid-tolerancia (7 töm/térf%) — Fenol-tolerancia (0,1 töm/térf%) + Növekedés 45 °C-nál + Neomicin-rezisztencia (50 pg/ml) — Rifampicin-rezisztencla (50 pg/ml) + Antibiózis Aspergilus nigcr LIV 131-vel + Antibiózis Bacillus subtilis NCIB 3610-vel — Antibiózis Streptomyces murínus 1SP 5091-vel + A mikroorganizmust nem lehetett a 23 nagyobb fajcsoporthoz [Williams S. T. és munkatársai J. Ge. Microbiol 129, 1815—1830 (1983)] vagy a kisebb fajcsoportokhoz vagy a Williams és munkatársai által leírt egyedi csoportokhoz [J. Gen. Microbiol 129, 1743—1813 (1983)] tartozónak tekinteni. A Streptomyces thermoarchaensis NOB 12015 tulajdonságait a Bergey’s Manual of Determinative Bacteriology (nyolcadik kiadás), Shirling és Gottlieb által közölt ISP közlemények [Int. J. Syst. Bacteriol. 18, 69—189 (1968); Int. J. Syst. Bacteriol. 18, 279—392 (1968); Int. J. Syst. Bacteriol. 19, 391-512 (1969); Int. J. Syst. Bacteriol. 22, 165- 394 (1972)] lefrásásaival, továbbá az. International Journal of Systematic Bacteriology 1980 óta új fajokról megjelentetett leírásaival is összevetettük. Semmi kapcsolatot nem fedeztünk fel a Streptomyces thermoarchaensis NOB 12015 és a leírt fajok között, így megállapítható, hogy a Streptomyces thermoarchaensis NCIB 12015 a Streptomyces nemzetségbe tartozó új faj első ismert tagja. Az NOB 12111, 12112, 12113 és 12114 mutánsok alapvető tulajdonságaikban hasonlóak a Streptomyces thermoarchaensis NOB 12015-tel, de az NCIB 12111 növekedéséhez adenin szükséges, az NCIB 12112 növekedéséhez szerint, és az NCIB 12113 növekedéséhez hisztidin szükséges, míg az NCIB 12114 streptomicinnel szemben rezisztens. Az S541 antibiotikum fermentációs előállítása alkalmas Streptomyces thermoarchaensis mikroorganizmus tenyésztésével a szokásos módon történhet, azaz a Streptomyces mikroorganizmust asszimilálható szén- és nitrogénforrás, valamint szervetlen só jelenlétében tenyésztjük. Asszimilálható szén- és nitrogénforrások és szervetlen sók vagy egyszerű; vagy komplex tápközegek formájában alkalmazhatók. Szénforrás lehet például glükóz, maltőz, kémé n VŐ, glicerin, melasz, dextrin, laktóz, szacharóz, fnVóz, karbonsavak, aminosavak, gliceridek, al koholok, alkánok és növényi olajok. A szénforrást általában 0,5—10 tömeg% mennyiségben alkalmazzuk a fermentációs tápközegben. Nitrogéníorrás lehet például szójaliszt, élesztőkivonat, gyapotmagliszt, peptonok, őrölt csonthéjas liszt, malátakivonat, melasz, kazein, atninosav-keverék, ammónia (gáz vagy oldat), arnmóniumsók vagy nitrátok. Karbamid és más amidok szintén alkalmazhatók. A nitrogénforrást általában 0,1—10 tömeg% mennyiségben használjuk. A tápközegben alkalmazott szervetlen sóként olyan sókat alkalmazunk, amelyek nátrium-, kálium-, ammónium-, vas-, magnézium-, cink-, nikkel-, kobalt-, mangán-, vanádium-, króm-, kalcium-, réz-, molibdén-, bór-, foszfát-, szulfát-, klorid- és karbonátionokat képeznek. A tápközeghez habzásgátlót adagolhatunk a fölös habzás meggátlására, az adagolást a szükségletnek megfelelő időközökben végezhetjük. A Streptomyces thermoardiaensis mikroorganizmus tenyésztését általában 20 és 50 C közötti, célszerűen 25 és 40 °C közötti, előnyösen 34 °C körüli hőmérsékleten, kívánt esetben levegőztetés és keverés vagy rázatás közben végezzük. A tápközeget az eljárás elején beolthatjuk egy kis mennyiségű spórázoft mikrcorganizmus-szuszpenzióval, de eljárhatunk úgy is, a „!ag-szakasz” kiküszöbölése ériekében, hogy a mikroorganizmus vegetatív inokutumát állítjuk elő kis mennyiségű tápközeg beoltásával, és az így kapott vegetatív inokulumot visszük át a fermentációs tápközegbe, vagy előnyösebben egy vagy több növesztési fázis után visszük át a végső fermentációs tápközegbe. A fermentációt általában 5,5 és 8,5, előnyösen 5,5 és 7,5 közötti pH-nál végezzük. A fermentáció 2—10 napig. pl. kb. 5 napig tart. Kívánt esetben az S541 antibiotikumot tartalmazó anyagot vagy annak valamely komponensét vagy faktorát elválaszthatjuk a felmenőétől, vagy a komponenseket, illetve faktorokat izolálhatjuk. Ez az izolálás a szokásos elválasztási és ízoiálási módszerekkel végezhető. A találmány szerinti S541 antibiotikum elsősorban a sejt-micéliumokban fordul elő, de előfordulhat a felmentjében is, ilyenkor az izolálást a fermentléből végezzük, szűrés előtt vagy után. Az izolálást módszert szakember kiválaszthatja. Az S541 antibiotikumok bármely frakcionáló módszerrel, például adszorpciós-eldciós, kicsapásos, frakcionált kristályosításos, extrakciós módszerrel vagy ezek kombinálásával izolálhatok és választhatók szét. Úgy találtuk, hogy a találmány szerinti vegyületeket legcélszerűbb extrakcióval, kromatográfiával és frakcionált kristályosítással izolálni és szétválasztani A fermentálás után a micéliumok szokásos módszerekkel, például szűréssel vagy centrifugálással gyűjthetők össze. Ezután nz anyag például cxtisvhálható a micéliumokból valamilyen alkalmas oldószerrel, például acetonrial, metil-etil-ketonna! vagy metil-izobutil-ketonnal; szénhidrogénnel, például 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
