197023. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eritromicin-származékok és az ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítményewk előállítására

3 1 ve gyű let ei a 11-szánatom hidroxilcsoportját tartal­mazzák a (6) általános képlet szerint: Kitchell és Gerzon munkássága nyomán Maier és mások úgy találták, hogy az alifás aldehidek egy még szélesebb köre nem Schiff-bázist képez, ha­nem oxazinszármazékokat (lásd a 4 048 306 számú USA-beli szabadalmi leírást). Fontos megjegyezni, hogy az oxazin származékok inertek voltak stan­dard redukálószerekkel szemben az ezen kutatók által használt általános körülmények között. így ezen találmány előtt a korábban ismert módszerek­kel alkilszármazékokat eritromicil-amin és alifás al­dehidek reakciójával általában nem lehetett előállí­tani. Találmányunk általános megoldást ad eritromi­cil-amin és alifás aldehidek reakciójával keletkező alkilszármazékok előállítására. A megoldás kulcs­kérdése a reakció során a pH ellenőrzése, vagy egy korábbi reakcióban előállított és függetlenül izolált oxazin származék vagy pedig a reakcióban in situ képződő vagy nem képződő, de nem izolált oxazin felhasználásával. így akár egy már előállított oxa­­zint, akár eritromicil-amin-aldehid keveréket keze­lünk egy körülbelül 4-6 pH közötti tartományban redukálószerekkel, például nátrium-bórhidriddei vagy nátrium-ciano-bórhidriddel, a megfelelő N-al­­kil-származékokat nyerjük, tetszőleges alifás alde­hid alkalmazása esetén is. Felismertük továbbá, hogy mind az oxazin, mind az eritromicil-amin-aldehid addukt esetében a fenti kémiai átalakulás katalitikus hidrogénezéssel is véghezvihető. Ezekkel az új eljárásokkal számos olyan eritromicil-amin származék, melyeket koráb­ban nem lehetett kinyerni, előállíthatóvá vált. Az ezen eljárásokkal előállítható új származékokat az (1) általános képlet foglalja össze. A találmány szerinti első eljárás kivitelezésénél a kulcskérdés a pH kontrollálása, így az eritromicil­­amin és az alifás aldehid reakciójában valamilyen mértékben képződő Schiff-bázis intermedier redu­kálószerekkel a megfelelő alkil-származékokká re­dukálható. A reakciókörülmények tehát olyanok legyenek, hogy lehetővé tegyék vagy elősegítsék az oxazint, Schiff-bázist és disszociált kiinduló anya­gokat tartalmazó egyensúlyi rendszerbe a Schiff­­bázis jelenlétét. A pH kontroll legelőnyösebben re­dukálószerek jelenlétében valósítható meg úgy, hogy a képződő Schiff-bázis azonnal a megfelelő N-alkil-származékká redukálható, így az egyensúly állandóan a kívánt termék irányába van eltolva. A pH kontrollálása standard módon, történhet, a reakcióelegy kívánt pH-jának beállítása céljából, például savak, bázisok vagy pufferoldatok hozzá­adásával, standard módszerek, mint pH-mérő vagy indikátorpapír alkalmazásával. A reakció lefutása szintén standard módszerekkel, például vékonyré­­teg-kromatográfiával (TLC) vagy nagy teljesítmé­nyű folyadékkromatográíiával (HPLC) követhető a reakció befejeztéig. A termék izolálására szintén standard módszerek szolgálhatnak, ideértve többek között az extrakciót, csapadékképzést, kristályosí­tást és/vagy a kromatográfiás eljárásokat. A találmány szerinti második eljárás során álta­lában valamilyen hordozóra, például csontszénre felvitt katalizátorok, mint például palládium, plati­na és nikkel segítségéve! hidrogénezünk. A hidro­­génezést előnyösen olyan oldószer vagy oldószer­­keverék jelenlétében végezzük, melyben a reakció-4 partnerek oldhatóak. Kisebb nyomás, például 0,1—5 MPa alkalmazható a reakció során. A tény­legesen használt nyomás mértéke az egyéb ténye­zők, például az alkalmazott katalizátor függvényé­ben változhat. Bár a reakció során különböző hő­mérsékletek alkalmazhatók, úgy találtuk, hogy a reduktív alkilezés szelektívebb, ha a hidrogénezést magasabb hőmérsékleten, kb. 80—150 *C között visszük végbe. Felismertük továbbá, hogy a metilén-hidat tar­talmazó (2) általános képletű vegyületek reduktív eljárások, mint például a korábban ismertetett eljá­rás alkalmazásával tercier aminok képződése közben felnyithatók, eljárást adva így az eritromi­cil-amin korábban ismertetett tercier-amin-szárma­­zékainak előállítására. Találmányunk alapját képezi végül az a felisme­rés, hogy lehetséges az eritromicil-amin ciklizálása dialdchidekke! ciklikus tercier aminoszármazékok előállítására [azaz ahol Ru jelentése —N(CH2), ál­talános képletű csoport]. Mindezek alapján az (1) általános képletű ve­­gyületeket úgy állíthatjuk elő, hogy a) egy (la) általános képletű vegy illetet—a képlet­ben R, és Rs jelentése a fenti — katalitikusán hidrogé­nezünk, előnyösen 80—150 °C hőmérsékleten, vagy redukálószerrel redukálunk, előnyösen 4—6pH érté­ken, és kívánt esetben a kapott (1) általános képletű ve­­gyületet sójává alakítjuk, vagy b) olyan (1) általános képletű vegyületek előállí­tására, amelyeknek képletében Rt és R2 egyike Ru általános képletű csoport, R7 jelentése a fenti, egy (2) általános képletű vegyületet— a képletben R3, R» és R7 jelentése a fenti — katalitikusán hidrogé­nezünk, előnyösen 80—150 *C hőmérsékleten, vagy rcdukálószcrrcl redukálunk, előnyösen 4—6 pH értéken, és kívánt esetben a kapott, Ru helyén — N(CHj)R7 általános képletű csoportot tartalmazó (1) általános képletű vegyületet sójává alakítjuk, vagy c) eritromicil-amint OHC—(CH2)tl—CHO általá­nos képletű dialdchiddcl — a képletben b jelentése 1-5 közötti egész szám — redukálunk, majd a ka­pott terméket katalitikusán hidrogénezzük, elő­nyösen 80—150 ’C hőmérsékleten, vagy redukáló­szerrel redukáljuk, előnyösen 4—6 pH értéken, és kívánt esetben a kapott (1) általános képletű ve­gyületet sójává alakítjuk. A találmányban szereplő származékok többnyire savaddfcids sók, melyek szintén fontos antibiotiku­mok és előállításuk a találmány részét képezi. Más szempontból ezek a sók hasznos intermedierek le­hetnek, például a származékok elválasztása és tisz­títása során; ezenkívül vízben való oldhatóságuk is jobb. A megfelelő savaddíciós sók jellegzetes képvise­lői például a kénsavval, sósavval, foszforsavval, esetsavval, borostyánkősavval, citromsavval, tejsav­val, maleinsawal, fumársawal, palmitinsawal, epesavval, nyálkasawal, D-glutaminsawal, a-kám­­forsawal, glutáreawal, glikolsawal, ftálsawal, bor­kősavval, hangyasavval, laurinsawal, sztearinsav­­val, szalicilsavval, metánszulfonsawal, benzocszul­­fonsawal, szorbinsawai, pikrinsawal, benzoesav­­val, fahéjsavval és hasonló savakkal standard reak­cióban képződő sók. Jelen találmány különösen előnyösnek tartott só-97 023 5 10 15 20 25 30 '35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom