197008. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hexahidro-8-hidroxi-2,6-metano-2H-kinolizin-3(4H)-on származékok előállítására

3 197 008 4 reakciót 1—24 óra alatt, —80 °C és környezeti hő­mérséklet (körülbelül 23 °C) közötti hőmérsékleten hajthatjuk végre. Megfelelő szupersavak — M=H je­lentése mellett — például az MBF4, MASFs, MSbF6, MPF6 MTaF6 vagy MNbF6, a megfelelő nehézfémek (M), a tallium, továbbá az ezüst. Alkalmazható nitro­­alkán oldószerek például a nitro-metán, nitro-etán, 1-nitro-propán és a 2-nitro-propán. Azon esetekben, ahol az R, csoport valamilyen pri­mer vagy szekunder amino-csoportot tartalmaz, azt1 általában védjük az, előbbi reakció alatt. Védőcso­portként szekunder amin esetében általában benzil­­csoportot, primer amin esetében benziloxi-karbonil­­csoportot alkalmazunk. Bármelyik esetben a termék­ről a védőcsoportot ismert módokon távolítjuk el, például hidrogénezéssel, palládium katalizátor jelen­létében. Azon vegyületek áthidalt származékokká való át­alakítására, amelyek A helyén —O csoportot tartal­maznak, különféle eljárásokat használhatunk. így, a policiklusos rendszer keton csoportja a megfelelő al­kohollá redukálható alkálifém-bórhidriddel (nátri­um- vagy kálium-bórhidriddel) valamilyen rövid­­szénláncú alkanolban, fgy etanolban vagy metanol­ban. A keton-csoport egy kétlépéses eljárással metilén­­csoporttá is redukálható. Az első lépésben a ketont etilén-diotiollal vagy trímetilén-ditiollal reagáltatjuk valamilyen erős sav, így sósav vagy bór-trifluorid (BF3) jelenlétében, s fgy megkapjuk a megfelelő di­­tio-ketált. A reakciót valamilyen megfelelő poláros oldószerben, így nitrometánban vagy ecetsavban hajtjuk végre. Ezután a ditio-keáit hidrazinnal redu­káljuk Raney nikkel katalizátor jelenlétében, valami­lyen rövidszénJáncü alkanolban, fgy 2-propanoiban, emelt hőmérsékleten (60—100 °C). Ténylegesen ugyanilyen módszerrel redukálhatjuk a kiindulási al­koholt, a hexahidro - 8 - hidroxi - 2,6 - metano - 2H - kinolizin - 3(4H) - ont 8 - hidroxi - 2,6 - metanol - ok­­tahidro - 211 - kinolizinné, amelyet aztán a fent leírtak szerint savszármazékokkal reagáltatva a megfelelő észterekhez jutunk. A B helyén metil-csoportot tartalmazó vegyülete­­ket olyan vegyületekből, ahol A jelentése ==0 cso­port, B jelentése —Hj csoport, Mannich reakcióval, formaldehid és egy szekunder amin, így dimetil­­amin: dietil-amin, piperidin vagy pirrolidin alkalma­zásával kaphatjuk meg. Ez a reakció a megfelelő ami­­no-metil-származékot adja, s amikor B jelentése di­­metil-amino-metil-csoport, az amino-csoportot va­lamilyen inert oldószerben, így toluolban 90— 100 °C-ra való melegítéssel eitávolftva jutunk a meg­felelő metilén-származékhoz (B jelentése —CH2 cso­port). Ezt az exociklusos metilén-származékot ismert módokon izoláljuk és hidrogénezéssel metil-csoport­­tá alakítjuk. A hidrogénezést például hidrogéngázzal, piatina-oxid jelenlétében hajtjuk végre. Az előbbi eljárásban reakciópartnerként használt alkoholt ismert 3 - ciklopentén - 1 - karbonsav - (1—4 szénatomos alkil) - észterekből állíthatjuk elő többlé­péses eljárással. Pontosabban, a ciklopentén kettős kötését 1,2-diollá oxidáljuk N-metil-morfolin N-oxiddal, ozmium-tetroxid katalizátor jelenlété­ben. A dióit ezután nátrium-metapeijodáttal a meg­felelő dialdehiddé hasítjuk. A dialdehid Robinson-Schöpf ciklizációjával, amelyet rövídszénláncü alkil­­glicin észterrel és acetondikarbonsawal, előnyösen pH = 4 értéken hajtunk végre, az (la) általános képle­l.ű pszeudopelletierin származékot kapjuk. A keton csoportot nátrium-bórhidriddel alkohollá redukáljuk és a terméket dihidropiránnal reagáltatjuk, amikor is a hidroxil-csoportot védjük tetrahidropiraniléter for­mában. A diészter erős bázissal, például kálium-t-bu­­toxiddal végzett Dieckman ciklizációjával, majd ezt követően vizes savas hidrolízissel és dekaroxilezéssel kapjuk meg a kívánt alkoholt. Ezek az alkoholok két formában — axiális és ekvatoriális — léteznek. Az előző eljárásban főként az nxiális alkohol keletkezik, amely kámforszulfonátos vagy tetrafluoro-borátos sója formájában kristályosítással különíthetünk el az ekvatoriális izomertől. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek gyógyhatásúak, amelyek fájdalomcsillapítóként, főként vasculáris eredetű migrén és tartós fejfájások, valamint írigeminusneuralgia esetében használhatók eredményesen. Alkalmazhatók a daganatos betegsé­gek kemoterápiás szerekkel való kezelésénél fellépő émelygés és hányás ellen is. A múltban a migrén akut eseteit általában valami­lyen perifériás értágítóval, így ergotaminnal, esetleg kofeinnel együtt adva, vagy dihidroergotaminnai; lázcsillapító analgetikummal, mint amilyen az acetil­­szalicilsav vagy p-acetilamino-fenol; és/vagy' valami­lyen hányásgátlóval, így ciklizinnel, metoclopramid­­dal és tietilperazinnal kezelték. Irodalmi hivatkozá­sok (J. B. Hughes, Med. J. Aust. 2, No. 17, 580, 1977) arról is beszámolnak, hogy egy akut migrénro­ham közvetlen enyhítése elérhető 10 mg-os metoc­­lopramid injekció lassú intravénás beadásával is. Az a feltételezés, hogy az 5-hidroxi-triptamin (5- HT) amely természetben előforduló anyag, játszik legvalószínűbben szerepet a migrén patofiziológiájá­­ban. A legtöbb migrénroham folyamán az 5-HT és metabolitja, az 5-hidroxi-indolecetsav megnöveke­dett mennyiségben választódik ki a vizeletben, sőt egy migrénroham esetén a plazma és thrombocyta 5-HT koncentrációk gyorsan lecsökkennek és mindaddig alacsony értéken maradnak, amíg tart a fejfájás. Bizo­nyos páciensekben a migrénes rohamok világos kap­csolatot mutatnak a thrombopéniás pcridusokkal. Egyes kutatók (J. R. Fozard, International Headache Congress 1980, Advances in Neurology, Vol. 33, Ra­ven Press, New York, 1982) azt javasolták, hogy a migrén tüneti kezeléséhez olyan vegyületeket kellene használni, amelyek blokkolják az 5-HT aktivitást. Az ismert migrén profilaktikus gyógyszerek, fgy a methysergid, propranolol, amitripthyrin és klórpro­­mazin igen különböző farmakológia! aktivitásnak, de mindegyik 5-HT D-receptor antagonista azokban a dózisokban, amelyekben a migrén profilaktikus ke­zelésénél klinikailag alkalmazzák. A metodopramid egy lehetséges 5-HT M-receptor antagonista és pél­dául J. R. Fozard azt javasolta, hogy azaffarcns érző­­neuronokon jelenlévő M-receptor blokádja tüneti enyhülést nyújt akut migrénes roham esetében. Más irodalmi hivatkozások [ J. R. Fozard és társai, Eur. J. Pharmacol., 59. 195—210 (1979); J. R. Fo­zard, Naunyn-Schmiedeberg’s Arch, Pharmacol., 326, 1984, 36—44J a (—)kokain és bizonyos rokon vegyületek, így a pszeudotropyl benzoát (vagyis a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom