196997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás piridinszk és hatóanyagként a vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

5 196 997 6 például metánszulfonil-kloridot, p-toluol-szulfonil­­kloridot vagy difenil-foszforil-kloridot használva. Ha klórozószerként tionil-kloridot használunk, a klórozószert a (XI) általános képletű vegyületre vonatkoztatva ekvivalens mennyiség és nagy feles­leg közé eső mennyiségben használjuk. Oldószer­ként például kloroformot, diklór-mctánt vagy tet­­raklór-etánt használhatunk. A reakcióhőmérséklet kb. 20 és 80 °C között változhat, a reakcióidő kb. 0,1 óra—2 óra lehet. Ha halogénezőszerként egy szerves szulfonsav vagy szerves foszforsav savklo­­ridját használjuk, a halogénezőszer mennyisége egy ekvivalenstől kis feleslegig változhat a (XI) általá­nos képletű vegyületre vonatkoztatva, és a reakciót rendszerint bázis jelenlétében játszatjuk le. Bázis­ként például szerves bázisokat — így trietil-amint, vagy tributil-amint —, vagy szervetlen bázisokat — például nátrium-karbonátot, kálium-karbonátot vagy nátrium-hidrogén-karbonátot — használunk, egy ekvivalenstől kis feleslegig változó mennyiség­ben. Oldószerként például kloroformot, diklór-me­­tánt, szén-tetrakloridot és acetonitrilt használha­tunk. A reakcióhőmérséklet a jeges hűtés hőmér­séklete és az elegy forráspontja között változhat, a reakcióidő néhány perc — néhány óra lehet. Az (I) általános képletű vegyületeket többek között a 192 880/1983 számú japán szabadalmi le­írásban ismertetett eljárással is előállíthatjuk, oly módon, hogy egy (XII) általános képletű vegyüle­­tet — a képletben Rl jelentése a fenti — egy (XIII) általános képletű vegyülettel — a képletben R2 és R3 jelentése a fenti — reagáltatunk, majd a kapott vegyületet kívánt esetben oxidáljuk, vagy egy (XIV) általános képletű vegyületet — a képletben R1 jelentése a fenti, és M jelentése kálium-, nátri­um- vagy lítiumatcm — egy (XV) általános képletű vegyülettel — a képletben R2 és R3 jelentése a fenti és X3 jelentése egy, az X1 vágy X2 jelentésére meg­adott távozó csoport — reagáltatunk. A fenti eljárásokkal előállított (I) általános kép­letű vegyületeket a szokásos módon — például át­­kristályosítással vagy kromatográfiásan — izolálhat­juk és tisztíthatjuk. A találmány szerinti eljárással előállított (I) álta­lános képletű vegyületek farmakológiai hatását az alábbiakban ismertetjük. A sav szerepe a gyomor- és nyombélfekély kiala­kulásában régóta jól ismert, a gyomor-nyálkahártya védelmi képességének jelentőségét viszont csak az utóbbi években kezdték komolyabban tanulmá­nyozni [Miller T. A.: Am. J. PhysioL 245, G601 (1983)]. A gyomornyálkahártyát védő képesség meghatá­rozására gyakran használt módszer szerint etanollal váltják ki a gyomornyálkahártya sérülést [Robert A.: Gastroenterology 77, .761 (1979)]. A talál­mány szerinti eljárással előállított vegyületek hatá­sát is ezzel a módszerrel vizsgáltuk. A vizsgálathoz 7 hetes, 24 órán át éhcztetctl, hím Spargue-Dawley patkányokat használunk. Az állatoknak gyomorszondán keresztül a gyomorba adjuk a vizsgálandó vegyületeket. 30 perc múlva orálisan 1 ml 100%-os etanolt adunk az állatok­nak. Az etanol beadása után 60 perccel az állato­kat szén-dioxid gázzal leöljük. A gyomort a nyelő­cső alsó szakaszával és a nyombéllel együtt eltávo­lítjuk. A nyelőcsövet elszorítjuk, a gyomorba 10 ml 1%-os formalinoldatot csepegtetünk a nyombél­ből, majd a nyombelet is elszorftjuk. A teljes gyomrot 1 %-os formalinoldatba merítjük. Körül­belül 15 perc múlva a gyomort a nagyobb görbület mentén felmetsszük. A gyomor-nyálkahártyán lévő sérülések hosszát bonc-mikroszkóp alatt mérjük, négyzetrácsos lencsét (10-szeres nagyítás) használ­va. Minden egyes állatban meghatározzuk az egyes sérülésekből a sérülések hosszának összegét, és a kapott értékekből csoportonként kiszámítjuk az át­lagértékeket. A gátlás mértékét az egyes csoportok I. táblázat. (!’) általános képletű vegyületek gyomornyálkahártya- védő hatása R1 R2' R3 R4 Gyomomyál­­kahártya-védő hatás lDj0 (mg/kg, p.o.) H-och3 -ch3 H 3,2-CF,-och3 -ch3 H 3,0 H -och3 -ch2cf3 H 6,2 —OCHj 1 0 F 1 o X úl —CH3b> 22,0-cf3-ch3 -ch3 Hc> 24,0 a) csoportonként 6 állatot használunk, a vizsgált vegyületeket 3, 10 és 30 mg/kg dózisban adagoljuk az ID50 érték meghatározására b) a 4 255 431 számú amerikai egyesült államokbe­li szabadalmi leírás (141783/1979 számú japán sza­badalmi leírás) 23. példája szerinti vegyület c) 4 472 409 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás (135881/1983 számú japán szaba­dalmi leírás) 3. példája szerinti vegyület II. táblázat. (V) általános képletű vegyületek gyomomydlkahdrtya-léziót gátló hatása patkányban, 10 mg/kgp.o. dózisban, csoportonként 6 állat esetén R1 R2’ R3 R4 Gátló hatás (%) H-OCH3-c3h7 H 56** H-och3-c2h3 H 69*** —OCH,-ch3-ch3-cn3*> 2 I O Z*-ch3-ch3 Hb> 30 a) a 4 255 431 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás 23. példája szerinti vegyület b) a 4 472 409 számú amerikai egyesült állam­okbeli szabadalmi leírás 3. példája szerinti vegyület ** p < 0,01, p < 0,001 a kontrolihoz képest (Student­­féle t-teszt) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom