196979. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bázisos tioéter és sója előállítására V.

valamely poláris szerves oldószerben, adott esetben savmegkötő szer jelenlétében, egy legalább 6 • tO3 kg/m3 fajlagos tömegű nehézfém valamely sójával vagy oxidjával reagáltatunk, majd az in sitii előállí­tott (VII) képletű 1 - (2 - /5 - (dimetil - amino - metil) - 2 - (furil - metil - tio) - etil/1 - 3 - nitro - ketén - imint metil-aminnal hozzuk Kölcsönhatás­ba, végül az előállított (I) képletű bázist kívánt esetben elkülönítjük, tisztítjuk, és/vagy kívánt eset­ben ismert módon hidrokloridjává alakítjuk. A találmány szerinti eljárásban köztitermékként képződő (VII) képletű vegyület új. E vegyület kép­ződését kémiai és/vagy spektroszkópiai úton bizo­nyítjuk. A (VII) képletű vegyület in situ képződését ké­miai úton úgy bizonyítottuk, hogy a (VI) általános képletű vegyület és a nehézfém-só (pl. ezüst-nitrát) reakciója során képződő nehézfém - alkil - mer­­kaptidot (pl. ezüst-metil-merkaptidot) kiszűrtük, és meganalizáltuk. Miután a kvantitatíve képződő ne­hézfém - alkil - merkaptid keletkezése csak a (Vll) képletű vegyület egyidejű keletkezésével magyaráz­ható, így e vizsgálatunk közvetett kémiai bizonyíté­kot szolgáltat a (VII) képletű vegyület keletkezésé­re. A (VI) általános képletű vegyület és a nehéz­fém-só és -oxid reagáltatása során in situ képződő (VII) képletű 1 - {2 - /5 - (dimetil - amino - metil) - 2 - (furil - metil - tio) - etil/} - 3 - nitno - ketén - imin az oldatba közvetlenül IR spektroszkópiai úton volt kimutatható. A keténimin kötésre (C— C=N) jellemző abszorpció 2160 cm-1 hullám­számnál jelentkezett. A (VII) képletű vegyület előállítására használt (VI) általános képletű vegyületek egyike — a (IV) képletű vegyület — ismert az irodalomban (2930 sz. és 57981 sz. európai szabadalmi közrebocsátási iratok). Azonban e vegyület — valamint a (VI) ál­talános képlet alá tartozó új vegyületek — a (II) képletű vegyület és a (VIII) általános képletű ve­gyület felhasználásával célszerűen a jelen találmá­nyi leírás 1. kiviteli példájában ismertetett módon állíthatók elő. A (Vili) általános képletű vegyületek ismertek [Acta Chern, Scand. 21, 2797 (1967)]; illetve is­mert módszerrel előállíthatók. A (VII) képletű ke­­tén-imin előállítására (VI) általános képletű vegyü­­letként előnyös például a (VI) képletű vegyületek alkalmazása. Legalább 6 • 103 kg/dm3 fajlagos sű­rűségű nehézfém sójaként előnyösen ezüst-nitrátot vagy réz-kloridot, oxidjaként előnyösen higany (ll)-oxidot alkalmazhatunk. Savmegkötő szerként például szerves bázisok használhatók. A (VII) kép­letű vegyületképzést és metil-aminnal végbemenő reakcióját egyaránt szobahőmérsékleten vagy ke­véssel az alatt célszerű végrehajtani. Oldószerként poláris szerves oldószereket, így valamilyen kis mo­­iekulasűlyú alifás alkoholt, például etanolt alkal­mazhatunk. A találmány egyik előnyös foganatosítási módja szerint úgy járunk el, hogy a (IV) képletű vegyület vízmentes etanollal készített oldatát vagy szuszpen­zióját 5—30 °C-on vízmentes etanolban oldott ezüst-nitráttal kezeljük, majd az azonnal képződött ezüst-metil-merkaptid csapadék leválása után me­­til-amint adunk hozzá, ezt követően a reakció-3 elegyet szüljük, és a szűrletből az oldószert eltávo­lítjuk. A maradékot — mely a metil-amin megfele­lő sója mellett lényegében az (1) képletű bázisból, azaz ranitidinből áll — a szokásos módon fedolgoz­­zuk. Az így kapott ranitidint kívánt esetben átkris­tályosítjuk, és kívánt esetben hidrokloridjává ala­kítjuk. Egy további előnyös foganatosítási mód szerint ezüst-nitrátot tartalmazó, etanolos metil-amin-ol­­datot csepegtetünk a (IV) képletű vegyület etano­los szuszpenziójához, s a következőkben az előbb leírtak szerint járunk el. A találmány szerinti eljárás előnyeit a követke­zőkben összegezhetjük. — A találmány szerinti eljárás mindkét reakció­lépése — azaz a (Vll) képletű vegyület képződése és metil-aminnal való reakciója szobahőmérsékle­ten, vagy ennél valamivel alacsonyabb hőmérsékle­ten is igen gyorsan lejátszódik. Ennek egyik követ­kezménye, hogy a (VII) képletű vegyület nem bomlik, s így bomlástermékei nem szennyezhetik a keletkező (1) képletű bázist; másik következménye energiamegtakanítás, s a rövid átfutási idő folytán a készülékpark így hatékonyan kiaknázható. — A reakció igen gyors lefutását leginkább az te­szi lehetővé, hogy a metil-amin — közönséges körülmények között gáz alakú lévén — tetszés sze­rinti feleslegben alkalmazható, s feleslege könnyen, hőigénybcvétel nélkül eltávolítható. I*.lcs ellentét­ben ezzel, ha az (1) képletű bázist a fentebb idézett, irodalmi „B” eljárással állítjuk eló, tehát úgy, hogy (IX) képletű vegyületet alakítjuk át az (V) képletű nitro-ketén-iminné, s ez utóbbit visszük addíciós reakcióba a (II) képletű bázissal, akkor a (II) kép­letű bázist csak sztöchiometrikus mennyiségben al­kalmazhatjuk — tehát az addíciós lejátszódását a (II) képletű bázis feleslegével nem gyorsíthatjuk — mert e bázis bomlékony, hevítéssel szemben érzé­keny, csak magasabb hőmérsékleten és igen jó vá­kuumban távolítható el, desztílláció közben részle­ges bomlása el nem kerülhető, s akár a bázis meg­maradt mennyisége, akár feleslegének doszt illáeió útján való eltávolítása során keletkezett bomláster­mékek súlyosan szennyezik a képződött (1) képletű bázist. — Az irodalmi „A” eljárással ellentétben, amely­nek mindkét lépésében egy-cgy mól metil-mcrkap­­tán válik szabaddá, a találmány szerinti eljárásban e toxikus gáz ártalmatlan, nem illő nehézfém-alkil­­merkaptid alakjában megkötődik, s így a környeze­tet nem szennyezi. — A találmány szerinti eljárással kapott (I) kép­letű bázis hozama a (II) képletű vegyületre vonat­koztatva — e vegyület egyben az irodalmi „B” eljá­rás kiindulási anyaga is — mintegy 73%-os, és gyógyszerkészftésre alkalmas minőségű hídroklorid só képzésére kitűnően felhasználható. Az ily mó­don előállított minőségű hidroklorid további tisztí­tásra nem szorul. Ezzel szemben az irodami „B” el­járás hozama a (11) képletű vegyületre vonatoztatva csupán 58%-os, és a kapott (1) képletű bázis közvetlenül nem alkalmas megfelelő tisztaságú ra­­nitidin-hidroklorid előállítására. Mindezek alapján a találmány szerinti eljárás al­kalmas az (I) képletű bázis és hidrokloridjának 4 196 979 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom