196976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid és alkálifémsói előállítására
7 196 976 8 anyagot, vagy pedig a kén-trioxidhoz adjuk hozzá az accto - acctamid - N - szulfonsav - sót. Előnyösen ügy járunk cl, hogy az adott esetben . oldat alakjában alkalmazott kén-trioxid egy részéhez folyamatosan vagy részletenként adjuk hozzá mind az aceto - acetamid - N - szulfonátot, mind pedig a további kén-trioxidot, adott esetben szintén oldat alakjában. A reakcidelegy feldolgozása a szokásos módszerekkel történhet. Amennyiben a reakcióközegként előnyösen diklór-mctánt alkalmazunk, úgy a feldolgozás például a következő módon történhet: a kén-trioxidot tartalmazó oldathoz (a kén-trioxidra számítva) körülbelül tízszeres moláris mennyiségű jeget vagy vizet adunk. Ezáltal fázisszétválás következik be; a képződött 6 - inctil - 3,4 - dihidro -1,2,3 - oxatiazin - 4 - őri - 2,2 - dioxid főként a szerves oldószeres fázisban található. E vegyületnek a még a vizes kénsavas fázisban maradt részét valamely szerves oldószerrel, például diklór-mctánnal vagy valamely szerves észterrel való cxlrakció útján nyerhetjük ki. Eljárhatunk a feldolgozás során oly módon is, hogy víz hozzáadása után a reakcióhoz alkalmazott oldószert ledesztilláljuk és a kénsavas fázisban viszszamaradt 6 - metil - 3,4 - dihidro - 1,2,3 - oxatiazin - 4 - on - 2,2 - dioxidot valamely alkalmasabb oldószerrel extraháljuk. Oldószerként azok alkalmazhatók előnyösen, amelyek a kénsavval szemben elegendően stabilak és kielégítő oldóképességük van; emellett kívánatos, hogy a reakcidterméknek az alkalmazott oldószer-rendszerben az elkülönítés szempontjából előnyös megoszlási együtthatója legyen. A halogénezett szénhidrogének mellett alkalmasak erre a célra a szénsavészterek, például a dimetil-karbonát, dietil-karbonát vagy etilén-karbonát, valamint a szerves karbonsavak észterei, például az izopropil-formiát, izobutil-formiát, etil-acetát, izopropil-acetát, butil-acetát, izobutil-acetát vagy neopentil-acetát, valamint a dikarbonsavészterek vagy a vízzel nem elegyedő aminok, mint a tetrabutil-karbamid is. Különösen előnyösen alkalmazható oldószerként erre a célra az izopropil-acetát és az izobutil-acetát. Az egyesített szerves oldószeres fázist például vízmentes nátrium-szulfáttal szárítjuk és bepároljuk. Az extrakció során adott cselben a kivonatba került kénsavat vizes lúgnak a szerves oldószeres fázishoz való adása útján is eltávolíthatjuk. Ebből a célból annyi híg vizes lúgot adunk a szerves oldószeres fázishoz, amennyivel a vizes Fázisban azt a pH-értéket elérjük, amelyet a tiszta 6 - metil - 3,4 - dihidro - 1,2,3 - oxatiazin - 4 - on - 2,2 - dioxid ugyanilyen koncentrációban, ugyanilyen, az extraháló oldószerből és vízből átló kétfázisú rendszerben mutat. Abban az esetben, amikor a terméket szabad sav alakjában kívánjuk kinyerni, ezt még a szokásos módszerekkel, előnyösen átkristályosítás útján tisztíthatjuk. Az aceto - acetamid - N - szulfonátra számított termelési hányad 70% és 95% között van. Ma azonban a 6 - metil - 3,4 - dihidro - 1,2,3 - oxatiazin - 4 - on - 2,2 - dioxid valamely alkálifémsóját kívánjuk előállítani, akkor a fentiekben leírt 2. reakciólépést még a 3. reakciólépés, a semlegesítés követi. Ebből a célból a 2. reakcidlépésben sav alakban kapóit oxatiazinon-vcgyületet a szokásos módon semlegesítjük a megfelelő bázissal. Ez például oly módon történhet, hogy a 2. reakciólépés végén egyesített, szántott és bepárolt szerves oldószeres fázis maradékát valamely erre alkalmas szerves oldószerben, például valamely alkoholban, ketonban, észterben vagy éterben, vagy esetleg vízben, a kívánt sónak megfelelő bázissal, előnyösen valamely káliumbázissal, mint kálium-hidroxiddal, káliumhidrogén-karbonáttal, kálium-karbonáttal, valamely kálium-alkoxiddal stb. semlegesítjük. Eljárhatunk azonban oly módon is, hogy az oxatiazinonvegyületet a 2. reakciólépés végén kapott tisztított szerves oldószeres extrakciós fázisból a káliumbázis vizes oldatával való extrakció útján közvetlenül semlegesítjük. Ebben az esetben az oxatiazinon-vegyület sója — adott esetben az oldószer részleges elpárologtatása után — kristályos alakban kiválik és tisztítás céljából még egyszer átkristályosílható. A semlegesítési rcakciólépés gyakorlatilag 100%-os hozammal megy végbe. Mind az 1., 2. és 3. rcakciólépésekból álló teljes találmány szerinti eljárás, mind pedig az egyes 1. és 2. rcakciólépések önmagukban újak és igen számottevő előnyökkel járnak. A találmány szerinti eljárás gyakorlati kiviteli módjait közelebbről az alábbi példák szemléltetik. E példákban kiilön-külön szemléltetjük az 1., 2. és 3. reakciólépés kiviteli módját, majd ezek után még egy összehasonlító példát is adunk, amely azt szemlélteti, hogy az aceto - acetamid - N - szulfonátok más víz-, illetőleg bázislehasító szerekkel mint kén-trioxiddal nem ciklizálhatók; az említett összehasonlító példában ezt foszfor-pentoxid alkalmazásával szemléltetjük. a) Az 1. reakciólépés lefolytatását szemléltető példák: A I pClthl Trimetil-ammónium(aceto-acetamid-N-szulfondt) ci ij-co-ci i2-co-ni i-so3 0 [HN(CH3)j] 12 ml (0,125 mól) trimetil-amin 100 ml jégecettel készített oldatához 9,7 g (0,1 mól) amido-szulfonsavat adunk és addig keverjük, míg az amidoszulfonsav teljesen fel nem oldódik. Ezután 8 ml (0,104 mól) diketént csepegtetünk az elegyhez, miközben a reakcióclcgy hőmérsékletét hűtés útján 25—30 ’C-on tartjuk. 16 óra múlva a rcakcióterméket éter lassú hozzáadása útján leválasztjuk és leszívatással leszűrjük. 22 g cím szerinti vegyületet (az elméleti hozam 92%-a) kapunk; op.: 101 *C. NMR (dimctil-szulfoxid-dÄ) 5: 2,2 (C1I3—COJ), 2,8 (N-CH„ 3,45 (-CH3-). ÍR (KBr): 1045, 1240, 1470, 1660, 1720 cm"'. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
