196976. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-metil-3,4-dihidro-1,2,3-oxatiazin-4-on-2,2-dioxid és alkálifémsói előállítására

5 196 975 G HN(n-C4H,)3, Ht^(CH3)2CHjC6Hj( HN(CH3)2(C6H5)( N(CHj)4, ncqh,),. ^(CHj)jC6I l}. Az említett amido-szuLfonsav-sók közül külö­nösen előnyös a trietil-ammőniumsó. A sók előállítása általában az amido-szulfonsav ammóniával vagy a megfelelő aminokkal, illetőleg kvaterncr ammóniuin-hidroxid-oldatokkal történik, a reakció után a víz önmagában ismert módon való eltávolításával különítjük el a képződött sót. A bá­zist előnyösen az amido-szulfonsavra számítva 30 mol%-ig, különösen 15 mol%-ig menő feleslegben alkalmazzuk. Előnyös továbbá az is, ha az ammó­­nium-ion szerves része megegyezik az amin-katali­­zátor szerves részével, ha tehát például amido-szul­­fonsav-sóként trietil-ammónium-amido-szulfoná­­tot, katalizátorként pedig trietil-amint alkalma­zunk. Ha az ammónia, valamint a primer vagy sze­kunder aminok sóit alkalmazzuk kiindulási vegyü­­letként, akkor az amin-komponenst előnyösen sztöchiomctrikus mennyiségben alkalmazzuk, kata­lizátorként pedig valamely gyengébben bázisos ter­cier amint, például piridint adunk a reakcióelegy­­hez. A reakcióhőmérséklet —10 °C és +50 *C között, előnyösen 0 "C és 25 *C között lehet. A reakciót általában légköri nyomáson folytatjuk le. A reakcióidő széles határok között ingadozhat; általában 1/2 órától 12 óráig terjedhet. A reakció lefolytatása céljából vagy az amido-szulfonsav-só­­hoz adagoljuk a diketént, vagy fordítva a diketén­­hez adagoljuk az amido-szulfonsav-sóit, de oly mó­don is eljárhatunk, hogy a diketén és amido-szul­fonsav elegyéhez adagoljuk a bázist, vagy pedig esetleg mindkét reaktánst egyidejűleg vezetjük be a reakciótérbe, ahol a reakció szempontjából közömbös szerves oldószer már jelen lehet, vagy a reaktánsokkal egyidejűleg adagolható a rcakciótér­­be. A reakció befejeződése után a rcakciótermék el­különítése céljából az oldószert lcdesztilláljuk és a főként a kapott aceto - acetamid - N - szulfonátbó! álló maradékot valamely erre alkalmas oldószerből, például acetonból, metil-acetátból vagy etanolból átkristályosítjuk. A reakció általában az elméleti mennyiség 90—100%-ának megfelelő hozammal megy végbe. Az aceto - acetamid - N - szulfonsav ammóni­­umsói űj vegyületek, amelyek a csatolt rajz szerinti (III) általános képletnek felelnek meg; e képletben Mg NeR‘R3R3R4 általános képletű ammónium­­aniont képvisel, mimellett ez utóbbi képletben R1, R\ R3 és R4 egymástól függetlenül hidrogénatomot vagy valamely szerves csoportot képvisel; tíz R1, RJ, R3 és R4 szubsztituensek előnyös jelentése hid­rogénatom, 1—8 szénatomos alkilcsoport, aril- és/ vagy aralkilcsoport lehet. Az ammóniumsókbau az ammónium-ion összes szénatomszáma előnyösen legfeljebb 20, különösen előnyösen legfeljebb 10 lehet. A kapott aceto - acetamid - N - szulfonsav - só­ból kívánt esetben a szokásos módszerekkel szaba­dítható fel az aceto - acetamid - N - szulfonsav. 2. reakcióit![ids Az 1. reakciólépésbcn kapott aceto - acetamid - N - szulfonsav - sót azután a találmány szerinti el­járás 2. reakciólépésében kén-trioxid legalább ekvi­­molckuláris mennyiségével ciklizáljuk, adott eset­ben valamely, a reakció szempontjából közömbös szervetlen vagy szerves oldószer jelenlétében. A kén-trioxidot 3-10-szeres, előnyösen 4—7-szeres moláris feleslegben alkalmazzuk, a kiindulási aceto- acetamid - N - szulfonsav - sóra számítva. A kén­­trioxidot szilárd vagy folyékony alakban vagy kén­­trioxid-góznek a reakcióelegybe való bekondenzá­­lása útján adhatjuk a reakcióelegyhcz. Általában azonban úgy járunk el, hogy a kén-trioxid tömény kénsawal, cseppfolyós kén-dioxiddal vagy vala­mely, a reakció szempontjából közömbös szerves oldószerrel készített oldatát alkalmazzuk. Alkal­mazhatunk azonban ehhez a reakcióhoz valamely kén-trioxidot leadó vegyületet is. A találmány szerinti eljárás 2. reakciólépése elvi­leg oldószer nélkül is lefolytatható, előnyös azon­ban, ha a reakciót valamely a reakció szempontjá­ból közömbös szervetlen vagy szerves oldószerben folytatjuk le. Ilyen közömbös szervetlen vagy szer­ves oldószerként olyan folyadékok jönnek tekintet­be, amelyek a kén-trioxiddal vagy a reakció kiindu­lási vegyületeivel és végtermékével nem lépnek nemkívánatos reakcióba. A kén-trioxid eléggé nagy reakcióképessége miatt ehhez a reakcióhoz csak vi­szonylag kevés fajta oldószer alkalmazható; előnyös oldószerek erre a célra a cseppfolyós kén­dioxid, a diklór-metán és a kollidin. Az oldószer mennyiségének 'a reakció lefolyása szempontjából nincs különösebb jelentősége. Amennyiben oldószerrel dolgozunk, legalább annyi oldószerre van szükség, hogy a reakcióban részt ve­vő vegyületek kellő mértékben oldódjanak; az al­kalmazandó oldószermennyiség felső határát gaz­daságossági meggondolások szabhatják meg. A találmány szerinti eljárás egy előnyös kiviteli alakja esetében mind az 1. rcakciólépést, mind a 2. reakciólépést ugyanabban az oldószerben folytatjuk le; ilyen esetben előnyösen diklór-metánt alkalma­zunk oldószerként. Ebben az esetben az 1. reakció­­lépésben kapott oldatot a képződött aceto - acet­amid - N - szulfonsav - só elkülönítése nélkül, közvetlenül vihetjük tovább a 2. reakciólépésbe. A reakcióhőmérséklet a 2. reakciólépésben ren­des körülmények között előnyösen —25 °C és +100 *C között lehet. Mind az 1., mind a 2. rcakciólépést általában légköri nyomáson folytatjuk le. A reakcióidő körülbelül 10 óráig terjedhet. A reakció levezetése oly módon történhet, hogy az adott esetben oldat alakjában alkalmazott aceto- acetamid - N - szulfonsav - sóhoz adagoljuk az oldat alakjában alkalmazott kén-trioxidot, de dol­gozhatunk oly módon is, hogy a reakciólérbe egy­idejűleg vezetjük be a reakcióban részt vevő két 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom