196947. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil ecetsavészterek előállítására

1 196 947 2 A találmány (I) általános képletű fenil-ecetsav­­észterek előállítására alkalmas eljárásra vonatkozik. A találmány a szerves szintézisek körébe tartozik és tárgya egy egylépéses eljárás fenil-ecetsav-észterek­­nek az előállítására l,l,l-triklőr-2-fenil-etánokból. Triklór-metil-vegyülelek hidrolízise karbonsavak és származékaik előállítására jól ismert. A 760 968 számű belga szabadalmi leírásban például eljárást ír­nak le 3 - (trifluor - metil) - fenil - ecetsav előállítására a megfelelő 1,1,1 -triklór-2-(3-trifluor - metil-fe­nil) - elánból kálium-hidroxiddul történő hidrolízissel etilén-glikolban. Dombrovszkij és Naidan, J. Org. Chem. U.S.S.R. 32,1256—58 (1962) szerint úgy állí­tanak elő fenil-ecetsavat, hogy 1,1,1 - triklór - 2 - fenil - etánt ólom-nitráttal hidrolizálnak ecetsavban. Ugyanezek a szerzők a J. Org. Chem. U.S.S.R. 34 1474—77 (1964) irodalmi helyen leírják, hogy úgy ál­lítanak elő fenil-ecetsavat és 4-nitro-fenil-ecetsavat, hogy a hidrolízist higany-oxiddal vagy kénsavval vég­zik. Különböző triklór-metil-benzií-vegyületeket a megfelelő savkloridokká hidnolizáltak például vas(III)-kloriddal vagy sziloxánokkal [Hill, J. Org. Chem. 25, 1115—18 (I960), és Nakamo et al., J. Chem. Soc. Chem. Comm. 808—09 (1977)]. Az irodalom szerint karbonsavésztereket triklór­­metánvegyületekbol is állítottak elő. Egy ilyen rend­szernél alicáli-hidroxidokat használnak és ilyen reak­ciók a következő irodalmi helyen vannak leírva: Hil­­getag and Martini, Preparative Organic Chemistry, John Wiley and Sons, New York, 1972 341.' oldal; Wakselman and Molines, Synthesis 622—23 (1979); továbbá Kharasch et al., J. Am. Chem. Soc. 69,1105 (1947). Az eljárás elfogadható alkil-vegyületekkel, de nem megfelelő feniletán-származékokhoz, A találmány tárgya tehát eljárás (I) általános képle­tű fenil-ecetsav-észterek előállítására, e képletben R jelentése 1—6 szénatomos primer alkilcsoport, R1 jelentése halogénatom, 1—3 szénatomos alkil­csoport vagy triíluor-metil-csoport, n értéke 0—3 szám, azzal a megszorítással, hogy ha n értéke 2, akkor R1 halogénatom és 1—3 szénatomos alkilcsoport, és ha n értéke 3, R1 jelentése halogénatom. Az eljárás szerint (11) általános képletű triklór-ve­­gyületet, e képletben R’ és n jelentése a fenti, nátri­um- vagy káiium-hidroxiddal hidrolizálunk ROH ál­talános képletű alkohol jelenlétében, amelyben R je­lentése a fenti. A leírásban a hőmérséklet-értékeket Celsius-fo­­kokban adjuk meg. A leírásban alkalmazott általános kémiai meg­jelölések a szerves kémiában szokásosan használt megjelöléseknek felelnek meg. Az 1—3 szénatomos alkilcsoport és 1—6 szénatomos primer alkilcsoport megjelölések például metil-, etil-, izopropil-, butil-, pentil-, neopentil-, 2-metil-pentil-, hexíl-, 2-metil­­butil- és 1-etil-butil-csoportokra vonatkoznak. A (II) általános képletű kiindulási anyagoka keres­kedelemben beszerezhetők vagy a szakterületen álta­lában ismert módszerekkel előállíthatok. Az (I) általános képletűfenil-acetátok Ismeretesek ugyan a szakterületen, de a jobb megértés végett meg­nevezzük ezek néhány képviselőjét: metil - (2 - klór - fenil) - acetát, etil - (4 - fluor - fenil) - acetát, pnopil * (3 - bróm - fenil) - acetát, butil - (3 - jód - feni!) - ace­tát, pentil - (3 - izopropil - fenil) - acetát. A találmány szerinti eljárással előállítható legelő­nyösebb (I) általános képletű vegyületek azok, ame­lyekben R1 jelentése 3 - trifluor - metil - csoport. A ta­lálmány szerinti eljárással előállítható termékek to­vábbi előnyös csoportját alkotják azok a vegyületek, amelyekben R jelentése 1—4 szénatomos primer al­­kilcsopori, különösen metil- vagy butücsoport. To­vábbi előnyös termékek azok az (I) általános képlet­nek megfelelő vegyületek, amelyekben n értéke 1 és az R1 szubsztituens a 3-as helyzetben van, továbbá R1 halogénatom, különösen klór-, fluor- vagy bróm­­a om. Ugyancsak előnyösek azok a vegyületek, ame­lyekben n értéke 2 és R1 jelentése klór- vagy brém­ai om. A találmány szerinti eljárást egyszerűen úgy végez­zük, hogy a (li) általános képletnek megfelelő triklór­­vegyületet kálium- vagy nátríum-hidnoxiddal reagál­­ícíjuk egvenártéknyi mennyiségű olyan alkohol je­lenlétében, amely a kívánt R csoportot tartalmazza, emellett előnyös, de nem szükséges kis mennyiségű víz jelenléte. Az előnyös hidroxid a kálium-hidroxid, és azt találtuk, hogy a vízmennyiség a kereskedelmi káliumhidroxidban jelenlévő vízmennyiség, amely 15 tömeg%, és ennyi víz kedvezi?. Általában a jelenlévő víz mennyisége 5—201% tartományban van a hidro­­xi 5 mennyiségére számítva. Ez a mennyiség az adott körülmények között megfelel. Nagyobb vízmennyi­ségek szintén elfogadhatók és ezek mennyisége egyenlő lehet a hidroxid mennyiségével. Előnyös, ha a reakcióban nagy feleslegben használ­juk a hidroxidot. Általában a hidroxid mennyisége 5—20 mól vagy ennél több, egy mól kiindulási vegy ü­­leíre számítva. Az előnyös hidnoxidmennyiség körül­belül 6—12 mól, elsősorban pedig 10 mól egy mól ki­indulási vegyületre vonatkoztatva. A legkényelmesebben úgy végezhetjük az eljárást, ha alkoholt használunk oldószerként. Ennek megfe­lelően nagy mennyiségű alkohol va jelen rendes körülmények között. Ilyen művelet kényelmesen el­végezhető, mivel nincs szükség egy második oldó­szerre, amelyet el kell távolítani és nagy mennyiségű alkoholfelesleg megnöveli a reakciósebességet. Bizonyos esetekben azonban szükség van arra, hogy az eljárást közömbös szerves oldószerben vé­gezzük, így ennek megfelelően kisebb mennyiségű al­koholt használhatunk. Ilyen oldószerek például a közömbös szerves oldószerek, így az aromás vegyüle­tek, például a benzol, toluol vagy xilol, a halogénezett aromás vegyületek. így a klór-benzol vagy egy klór­­toluol, a halogénezett alkánok, például a diklór-me­­tán, az alkánok, például a pentán, hexán vagy az ok­­tán, továbbá az éterek, például a dietil-éter, diizopro­­pil- éter és a tetrahidrofurán. Ezek a vegyületek mind használhatók közömbös oldószerekként a reakció­nál. Abban az esetben, ha a reakciót ilyen módon hajijuk végre, akkor kis alkoholfelesleg már elegen­dő. így például 5—10 mól mennyiségű alkohol egy mól kiindulási vegyületre számílva biztosítja azt, hogy a kiindulási vegyület teljesen átalakuljon. Kívánt esetben természetesen nagyobb mennyiségek Is hasz­nálhatók. Az eljárásnál alkalmazott hőmérséklet legelő­nyösebben és legkényelmesebben a reakcióelegy visszafolyatási hőmérséklete környezeti nyomáson. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom