196902. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyileg alkalmazható gyógyászati készítmények előállítására sebsarjadzás és hámképződés elősegítésére
3 196902 4 abilitását megnöveljük, és ezáltal a Ca2+-ionok beáramolhatnak a sejtekbe. De a fentiek nemcsak ügy érhetők el, hogy az előbbiek szerint egy gyógyászatiig elviselhető hordozóban, adott esetben más ható- és/vagy segédanyagok mellett 0,2—10 tömeg% hatóanyag-keveréket — mely gyógyászatiig elviselhető ionizálható Ca2+- és Kősókból áll; a Ca2+:K+ mólarány 1:3—4:1 — egyenletesen eloszlatunk, és ezáltal a K+-ionok megnyitják az úgynevezett kalcium-csatornákat a plazmamembránban, hanem úgy is, hogy a leírt hatóanyag-kombináció helyett akár egy Ca2+-ionofort 3X10-8—3X10~6 M koncentrációban, kalciumsókkal 0,1—50 mM koncentrációban kombinálva, akár egy kalcium-agonistát (a kalcium hatását elősegítő szert) 10“5—10“9 koncentrációban, 5X10-3— 2X10-2 M koncentrációjú K+ion, és 10“3 M—3X102 M koncentrációjú Cárion jelenlétében egy gyógyászatiig elviselhető hordozóban egyenletesen eloszlatunk, és a kapott készítményt sebgyógyulást elősegítő szerként is alkalmazzuk. A Ca^-ionoforok olyan vegyületek, amelyek a plazmamembránt kalciumra szelektív módon átjárhatóvá teszik (permeabilizátják). Egy ilyen ionofor például az először A 23 187 jelöléssel ismertté vált antibiotikum 6S [6a(2S*,3S*), 8 ß (R*), 9 ß,lla] - 5 - metilamino- 2 - [3,9,11 - trimetil - 8 - [1 - metil - 2 - oxo - 2 - (1H - pírról - 2 - il) - etil] - 1,7 - dioxaspiro[5,5]undec - 2 - il] - metil] - 4 - benzoxazolkarbonsav. (Hoechst Doc. No. 8154—1082). Kalciummal kombinálva az A 23 187, a találmány szerint 3XlO~8—3Xlü~* M koncentrációban hatásos, mimellett a kalciumsóknak az extracelluláris térben csak 0,1—50 mM koncentrációban kell jelen lenniük, hogy megfelelő Ca2+-áramlást biztosítsunk a sejtekbe. Miután ezáltal a sejtek plazmamembránon keresztüli kalciumellátását biztosítjuk, a találmány szerinti gyorsabb sebgyógyító hatást bármely más Ca-ionoforral is el tudjuk érni. Hasonlóképpen működnek a Ca-agonisták, mert ezek is a plazmamembrán kalciumpermeabilitását fokozzák. Alkalmazásuk révén kálium jelenlétében a kalcium csatornák kinyílnak. A Ca-agonisták találmány szerinti használatánál azonban csak nagyon kevés káliumot kell alkalmazni, hogy — különösen a nagy felületű sebek esetében — a káliumháztartást ne zavarjuk meg. Ez előnyként értékelhető a tiszta Ca+‘t_- és K+-ionoknak a fentiekben leírt módon történő alkalmazásával szemben. A kalcium-antagonisták leghatékonyabb koncentráció tartománya 10~5—10~9 M. A szükséges káliumkoncentráció 5X10-3—2X10-2 M tartományban van. A kalciumkoncentrációnak 10~3 —3X10“2 M között kell lennie. Ilyen kalcium-agonista például a Bay K 8644 jelű anyag, amelyről már ismert, hogy elősegíti a kalcium sejtekbe való beáramlását [lásd például: Arzneimittelforschung/Drug. Rés. 33. (II) Nr. 9 (1983), valamint Biochem. and Biophys. Research Cbmmunic. (1984) 118, No. 3, S. 842—847]. Rendkívül meglepőnek kell minősíteni, hogy a sejt belsejében levő kalcium lényeges faktor a sebsarjadzásban. Az extracelluláris térben fennálló kalciumkoncentráció ugyanis a találmány szerinti készítmény nélkül, mely a permeabilitást növeli, semmiféle hatással nincs a sebgyógyulásra. Sem a kalcium kivonása egy kalcium-kelátképző hozzáadásával, mint amilyen az etilén - glikol - bisz - (ß - amino - etil) - N,N,N’ - tetraecetsav (EGRA), sem a kalciumkoncentrációnak az extracelluláris térben a fiziológiás koncentráció húszszorosára való növelése nem vezet a sebsatjadzás megváltoztatására. Ebből a szakember csak arra következtethetne, hogy a kalcium-ionoknak nincs említésre méltó hatása a sebsatjadzásra. A találmány tárgya tehát eljárás helyileg alkalmazható gyógyászati készítmények előállítására, a sebsatjadzás és hámképződés elősegítésére, mely készítmény gyógyászatiig elfogadható hordozót és hatóanyagot tartalmaz, mely hatóanyag a plazmamembrán kalcium-permeabilitását növeli és a) vagy a hordozóra vonatkoztatva 0,2—10 t% mennyiségben gyógyászatiig elfogadható Ca2+- és K+-sók 1:3—4:1 mólarányú ionizálható keverékéből, vagy b) 3X10'8—3X10'6 M koncentrációban Ga2+ionoforból, kalciumsókkal 0,1—50 mM koncentrációban kombinálva, vagy c) 10~5—109 M koncentrációban kalcium-agonistából, 5XlO~3—2X10~2 M koncentrációjú K+ion és 10“3 M—3X10~2 M koncentrációjú Cárion jelenlétében álL A találmány szerinti, a sebsaijadzás és hámképződés elősegítésére szolgáló helyi gyógyászati készítmény előállítására irányuló eljárást az jellemzi, hogy egy gyógyászatiig elfogadható hordozóban, adott esetben más hatóanyag és/vagy segédanyag mellett, valamely, az előző a), b) vagy c) pont szerinti hatóanyagot egyenletesen eloszlatunk. Az ábrák a találmány jobb megértését szolgálják. Az 1. ábrán látható, hogy a granulációs szövetképződés lényegében független az extracelluláris kalciumkoncentrációtól. A 2. ábrából kitűnik, hogy az A 23 187 jelű, permeabilitást növelő hatóanyag hatása Gallonoknak az extracelluláris térben 10 — 3X10~6 M, különösen 3X10'6 M koncentrációban való jelenléte mellett az 5. összehasonlító példával szemben egyértelműen növekszik. A Ca2+-koncentrációt a sejtekben csökkentve, Ca2+-ionok koncentrációjának EGTA alkalmazásával az extracelluláris térben való csökkentése esetén az A 23 187 permeabilitásnövelő szer alkalmazása mellett a sarjadzás egyértelműen csökken. Ez a kísérlet azt mutatja, hogy a satjszövet képződése, amely előfeltétele a »ebgyógyulásnak, a sejtek Ca2+-tartalmától erősen ;7ügg, és hogy a sarjadzás jelentős mértékben íövekszik, ha a találmány szerinti permeabiliásnövelő szerekkel a sejtek Ca2+-tartalmát növeljük. Az 1. és 2. ábrák alapjául szolgáló kísérleteket a következőképpen végeztük: Tengerimalacok hátán a bőrt az izmokig átszakítottuk. A sebbe 21 mm átmérőjű teflongyűrűt varrtunk be. Ezáltal az epiteális sebzáródást megakadályoztuk. A hátizomzat izomkötegérc, amely az operáció időpontjában sarjszövetmentes volt, 3 napon át vizes poliakrilamid-agar-gélt vittünk fel, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
