196842. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hibrid DNS és az ezet tartalmazó kötő készítmények előállítására

1 2 len van. Az rFv-ben a teljes aminosav készlet relatíve kis százaléka változik idiotípustól függően. így viszony­lag állandó vázzal bíró területek és változó, úgyneve­zett hipervariálódó szakaszok alakulnak ki. Az rFv C-terminális szakaszában a szekveniák na­gyobb mértékben variálódnak, mint az N-terminális végen, és így,, a jelen leírás értelmében tovább módo­sítható, amikor a természetben előforduló nehéz és könnyű láncoktól még inkább különböző változatok jöhetnek létre. A hipervariábilis szakasz aminosavai­­nak megváltoztatására mutációt okozó szintetikus oligonukleotid építhető be. Az rFv hibrid DNS technikával való előállítását először általánosságban, majd részletesen ismertetjük. Jelentős kötő affinitással rendelkező homogén rFv előállítására az emlős immunrendszerből indulunk ki. Hibridoma vagy más monoklónozott antitestet terme­lő sejtből izoláljuk a mRNS-t (hírvivő RNS) és fel­használjuk az immunglobulin könnyű és/vagy nehéz láncainak szekvenciáját meghatározó cDNS előállítá­sára. A jobbra és balra eső szekvenciák esetén a válto­zó szakaszt meghatározó DNS valószínűleg vezető (leader) régiót tartalmazó első és befejező szakaszába legalább részben komplementer rövid DNS szekven­ciákat (olignukleotidokat) építünk be a primer repair vagy in vitro mutagenezis biztosítására, amikor külön­leges szakaszok kieshetnek a DNS-ből és beépülhet a transzlációs kontroll jele. In vivo mutageneziskor olyan oligounkleotidot használunk, amely a cDNS egyik szálával heteroduplexet alkot, ha a DNS polime­­ráz I Klenow-fragmensével kezeljük. Primer reapir ese­tén hompduplexet kialakító oligonukleotidra van szükség, ilyen esetben is a fenti enzimet használjuk. A folyamatot kétszer végezzük el, egyszer a kódoló szállal, egyszer pedig a nem kódolóval, amikor olyan kétszálú cDNS-t kapunk, amely meghatározza a váltó zó szakaszt, és előre meghatározott helyen tartalmaz za a transzlációs szabályozó jeleket. Ezt a kétszálú cDNS-t megfelelő vektor molekulába, például plaz­­midba építjük be, amikor olyan hibrid vektor DNS-t kapunk, amely replikálódni képes és megfelelő sza­bályozó szakaszokat tartalmaz replikációra, szelekció­ra és kifejeződésre. A hibrid vektor DNS-t ezután megfelelő gazdasejt­be juttatjuk az rFv könnyű és nehéz polipeptid lán­caiban lévő változó szakaszok kifejezésére, majd izo­láljuk a polipeptideket. Az rFv könnyű és nehéz poli­peptid láncainak változó szakaszait eztkövetően meg­felelő reakcióelegyben összekapcsoljuk, amikor létre­jön az rFv. Mivel az idiótípusok változnak, a jelen szabadalmi leírásban megadott reakció lépések sorrendjének vál­toztatásával lehetőségünk van a változó szakaszokat meghatározó kódoló-szekvenciák széles körű változ­tatására. Ugyancsak hasíthatjuk a kétszálú cDNS-t és a vektor DNS-t a használt szabályozó jelek, különösen a promoter optimalizálására. Megfelelően helyezhet­jük el a riboszóma kötőhelyet és a változó szakaszt iniciáló kodont abból a célból, hogy optimalizáljuk a polipeptid változó szakaszát meghatározó DNS ki­fejeződését. A változó szakaszt meghatározó szekvenciát tartal­mazó hibrid vektorra) megfelelő gazdasejtet transzfor­málunk, amikor az információ kifejeződik. A transz­­formánsokat a vektorban jelenlévő markerek segítsé­gével szelektáljuk, majd klónozzuk és szaporítjuk. A transzformáncok által termelt polipeptidet a sejtek elkülönítésével és a felülúszó izolálásával kapjuk, az adott típusú polipeptidek ugyanis oldatba szekretá­­lódnak. Abban az esetben, ha a polipeptidek nem ke­rülnek oldatba, a transzformáns sejteket izoláljuk, li­­záljuk és elkülönítjük a polipeptidet. Ismert módsze­reket, például gélelektroforézist, ffakcionált kicsa­pást, affinitás kromatográfiát, vagy nagynyomású fo­­lyadékkronwtográfiát vagy hasonlókat használva nö­vekvő mennyiségű, változó szakaszt hordozó polipep­tideket tartalmazó frakciókhoz juthatunk. Az eredeti lizátumot vagy felülúszót, vagy az ebből nyert tö­mény frakciókat immunméréssel vizsgáljuk és megál­lapítjuk a változó szakaszt tartalmazó polipeptidek jelenlétét. A szekretált nehéz vagy könnyű láncot az alábbiak szerinti izoláljuk. Monoklónozott immunglobulinra poliklónozott antiszérumot állítunk elő olymódon, hogy megfelelő gerincest a teljes monoklónozott anti­testtel immunizálunk, így olyan antiszérum jön létre, amely felismeri a nehéz és könnyű láncok determi­nánsait. A teljes immunglobulint vagy csak a könnyű vagy nehéz láncot felismerő antitesteket az antiszé­­rumban jelen lévő más antitestektől elkülöníthetjük és tisztíthatjuk. Olyan affinitív kromatográfiás oszlo­pot készítünk, amely megfelelő hordozóra kovalen­sen kötve tartalmazza a teljes immunglobulint vagy csak a nehéz vagy könnyű láncot, majd az oszlophoz kötjük és eluáljuk a teljes immunglobulinra, vagy a nehéz vagy a könnyű láncra antitestként viselkedő és az oszlophoz kötődő molekulákat. Az iszlopot dena­turáljuk és a tisztított antitesteket eltávolítjuk, majd megfelelő hordozóra kötve kromatografáló oszlopot készítünk az rFv nehéz és könnyű káncainak tisztítá­sára. Abban az esetben, ha a könnyű és nehéz láncok nem szekretálódnak, úgy járunk el, hogy a könnyű és nehéz láncok bioszintézisét meghatározó kétszálú cDNS-t tartalmazó transzformált mikroorganizmuso­kat folyékony halmazállapotú táptalajon tenyésztjük, tiszta lizátumot állítunk elő például a sejtek lizozimos kezelésével, roncsoljuk a sejtmembránt és az így ka­pott elegyet centrifugáljuk és összegyűjtjük a felül­úszót. A lizátumot immunszorbeiós affinitás kroma­­tográfiáva! (lásd fent) tisztítjuk, specifikus poliklóno­zott antiszérumot használva. Az oszlophoz kötődött változó szakaszokat tartalmazó proteint megfelelő denaturáló oldószerrel eluáljuk. A nehéz és könnyű láncot tartalmazó eluátumot összegyűjtjük és megfe­lelően kezelve renaturáljuk a fehérjéket, amikor sor­rendben megkapjuk a H-rFv és L-rFv terméket. Rena­­turáláshoz az eluátumot megfelelő vizes pufferral szemben dializáljuk. A keveréket ezután tovább tisz­títjuk megfelelő ligand-affinitív oszlopon átvezetve, a kötődő molekulákat megfelelő denaturáló oldószerrel eluáljuk. A fentiek szerint eljárva renaturáljuk a válto­zó régiókat, amikor olyan oldatot kapunk, amely tar­talmazza a különböző célokra használható rFv termé­keket. A találmány szerinti eljárással olyan molekulákat állíthatunk elő, amelyek immunglobulinok nehéz és könnyű láncainak változó szakaszait tartalmazzák po­lipeptid duplexként és amelyek rendelkeznek az im­munglobulinok specifitásával. Mivel a találmány sze­rinti rFv molekulák nem tartalmaznak állandó sza­196.842 5 10 15 2C 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom