196819. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1-dezoxi-nojirimicin és N-helyettesített származékai előállítására

3 196 819 4 ' A (XIII) képletü vegyüietek a (XII) képletü vegyü­­lelckbő! nagyon egyszerűen, ismert módon állíthatók elő úgy, hogy a (XII) képletü védett aminoszorbitokat vizes oldatban alkalmas mikroorganizmussal (például Gluconobacter oxidans) oxidáljuk. Az így kapott ve­gyüietek vagy jó! oldódnak vízben, vagy a mikroorga­nizmusoktól alkalmas oldószerrel extrahálva elvá­laszthatók. Az oxidáció különösen magas kitermelés­sel megy végbe. A védöcsoportok lchasítása céljából az így kapott (XIII) képletü vegyüietek oldatát adott esetben hígít­juk vagy betöményítjük, és koncentrált vagy hígított bázissal kezeljük. A iehasítás kromatográfiásan nyo­mon követhető, és az alkalmazott bázis, valamint a védőcsoport fajtájától és mennyiségétől függően né­hány perctől néhány óráig terjedő idő alatt teljessé válik. A Iehasítás 0 és 60 °C között, előnyösen 15 és 30 °C között végezhető. Bázisként bármilyen hidroxidot vagy karbonátot alkalmazhatunk, amelyek vízben megfelelően oldód­nak. Előnyösek az ammonium-, alkáli- és alkáliföldfém­­hidroxidok, valamint a (clrualkil-ammónium-hidro­­xidok. Bázisként alkalmazhatunk továbbá bázikus ioncse­rélőket is. Különösen előnyösek az erősen bázikus ioncserélők, mint például a hidroxidformájú LewatitR MP 500. Az ioncserélők lehetnek gélformájúak, vagy makroporózusak. Az alkalmazás történhet szakaszo­san, azaz a (XIV) képletü vegyület oldatához adagol­va, vagy oszlopban. A védőcsoport alkálikus lehasítása gyakorlatilag egységes reakcióban vezet a (XIV) képletü aminoszor­­bózokhoz. Ez az eredmény a technika állásának isme­retében kimondottan meglepő, mivel Paulsen és mun­katársai, Chem. Bér. 100, 803 (1967) szerint a (XIV) képletü aminoszorbózok különösen abban az esetben, ha R jelentése hidrogén, csak erősen savas vizes oldat­ban stabilak, és már a semleges tartományban gyor­san például (XV) képletü piridin-származékká alakul­nak. Meglepő továbbá, hogy a (XIV) képletü amino­szorbózok ennek ellenére egyszerű módon és jó kiter­meléssel (I) általános képletü vegyületekké redukálha­tok. A (XiV) képletü aminoszorbózok redukciója ön­magában ismert módon végezhető. így például katali­tikus hidrogénezéssel alkalmas katalizátorokon, mint ahogyan ezt a 49 858 A 2 számú európai szabadalmi jelentés ismerteti. Előnyösebb azonban a redukciót komplex bór-hidridckkel végezni. Különösen előnyös redukálószer a nátrium - bőr - hidrid, nátrium - ciano - bőr - hidrid, diaikil - amino - borán és a BH* formájú bázikus anioncserélők. Egészen különösen előnyösek a nátrium - bőr - hidrid, Na.BH4, dimetil - amino - borán - BH4N(CH3)2 és a BHJ-formájú Le­­watit Mf00,.M 600 AP 246, MP 500, MP 600 ioncse­rélők. A komplex bór-hidridek alkalmazása ismert például az 55 431 A 1 számú európai szabadalmi bejelentésből. A redukciót célszerűen közvetlenül a védőcsoport lehasítása után végezzük. A redukció megkezdése előtt az oldat pH-ja 1 és 14 közé állítható. Előnyös a 4 és 13 közötti pH-tartomány, egészen előnyös a 7 és 12 közötti pl l-larlomány. Különösen előnyös módszer az, ha egy alkálival stabilizált nátrium - boranát - oldatot adunk a lehasí­tási rcakcióclcgy alkálikus oldatához. Az alkálikus közegben végzett redukciónak az az előnye, hogy a boranálból gyakorlatilag semennyi sem bomlik el hid­rogénképződés közben, mint ahogyan ez a semleges és savas közegben bekövetkezik és a levegővel vészé-, lyes durranógáz képződik. Az alkálikus lehasításnak ez az előnye lehetővé teszi, hogy a (XIV) képletü aminoszorbózok reduk­cióját olyan csőreaktorban végezzük, amely BH4- formájú bázikus ioncserélővel van megtöltve. Az (I) általános képletü dezoxi-nojirimicin tisztítá­sa és izolálása az eljárásmódtól és az anyag tulajdon­ságaitól függően történhet közvetlenül az adott eset­ben koncentrált oldatból kristályosítva, vagy oly mó­don, hogy a dezoxi-nojirimicint egy savas ioncserélőre visszük fel, amelyet adott esetben hígított savval, só-, ammónia- vagy amin-oldattal eluálunk, vagy egy hid­­roxilformájú anioncserélöre visszük fel, vagy mégin­­kább egy alkalmas ioncserélőn (például Na + -formájú Lewatit TSW 40), Kieselgelen vagy szilanizált Kiesel­gelen kromatografálunk, majd a terméket tartalmazó oldatot betöményítjük és alkalmas oldószerből átkris­­lályosíljuk. Ioncserélőként elvileg minden enyhén vagy erősen savas, valamint enyhén vagy erősen bázikus típusú ioncserélő alkalmazható. Előnyösek az erősen savas és erősen bázikus ioncse­rélők. A találmány szerinti eljárásban a mikrobiológiai oxidálást nemcsak a megnevezett mikroorganizmus­sal végezhetjük, hanem alkalmazható más, szakembe­rek által ismert, vagy a természetben megtalálható vagy a letéti helyekről beszerezhető oxidáló törzs is. A (XI) általános képletü aminoszorbitokat például a W. Long, Methods Carbohydr. Chem., 2, 79 (Aca­demic Press, London 1963) vagy a F. Kagan et a,, J, Amer. Chem. Soc. 79, 354! (1957) helyen ismertetett módon lehet előállítani. A találmány szerinti eljárást a következő példákkal szemléltetjük a korlátozás szándéka nélkül. 1. példa N - formil - 1 - amino - 1 - dezoxi - D - giucit előállítása 200 g 1 aminoszorbit (1 - amino - I - dezoxi - D - giucit) 800 ml metanollal készült szuszpenzióját és 102 ' ml metil-formiátot 3 óra hosszat visszafolyató hütő alatt forralunk. Rövid idő után tiszta oldatot kapunk, amelyből hamarosan megkezdődik a termék kristá­lyosodása. A reakcióelegyet lehűtjük és a terméket leszűrjük. Kitermelés: 212g(92%),o.p.: 139— 141 °C. 2. példa N - diklór - acctil - 1 - amino - 1 - dezoxi - D - giucit előállítása Az I. példa szerinti módon járunk el, I - amino - szorbitból és metil - diklór - acetátból kiindulva. Ki­termelés: 86%, o.p.: 167- 169 °C. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom