196807. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(1-cil-1hidroxi-metil)- penicillánsav-származékok előállítására

11 196 807 12 oldhatóságának és stabilitásának, csakúgy, mint az adagolás mértéke. Orális tabletták esetében az általá­ban használt vivőanyagok közé tartoznak a laktóz, nátrium-citrát és a foszforsav sói. Különféle szétesést elősegítőket is használunk mint például a keményítő; csúsztatószereket, mint például a magnézium-sztearát, nátrium-lauril-szulfát vagy talkum. Kapszula alakban való orális alkalmazásra hasznos hígítóanyagok a laktóz és a nagy molckulasúlyú polictilénglikolok, például a 2.000—4.000 közötti molekulasúlyúak. Amennyiben az orális alkalmazásra vizes szuszpenziót használunk, a hatóanyagot emulgeáló vagy szuszpen­­dáló szerekkel hozzuk össze. Kívánság esetén bizo­nyos édesítő és/vagy ízanyagok is hozzáadhatok. Parenterális alkalmazásra, amely felöleli az intra­­muszkuláris, intraperitoneális, szubkután és intra­vénás injekciókat, általában a hatóanyagok steril oldatait készítjük el, az oldatok pH-ját beállítjuk és pufferoljuk. Intravénás használatra az oldott anyagok összekoncentrációjára figyelemmel kell lenni, hogy az oldat izotóniás legyen. Amennyiben külön kerülnek adagolásra az (1) képlet szerinti vegyületek, hasonló módon alakítandók gyógyszerformává. Amennyiben az (I) képlet szerinti vegyületeket egy másik béta-laktám antibiotikummal együttesen hasz­náljuk, ezeket orálisan vagy parenterálisan. azaz intra­­muszkulárisan, szubkután vagy intraperitoneális úton alkalmazzuk. Noha az emberi lénynél alkalmazandó adagolást a gyógyszert előíró orvos fogja végső fokon eldönteni, az (I) képlet szerinti vegyületek és a béta­­laktám antibiotikum napi dózisának súlyaránya álta­lában 1:10 és 3:1 közötti. Továbbmenőleg, amikor az (I) képletű vegyületeket béta laktám antibiotikum­mal kombinálva használjuk, mindegyik komponens perorális napi adja testsúlykilogrammonként 10— 200 mg közötti. A komponensek napi parenterális adagja egyenként 5—50 mg testsúlykilogrammonként. Ezeket a napi adagokat rendszerint megosztva alkal­mazzuk. Bizonyos körülmények között a kezelőorvos hivatott annak eldöntésére, hogy az e határokon túl­menő adagolás szükséges-e. Mint ahogyan azt a szakmában jártasak ismerik, bizonyos béta-laktám vegyületek orális vagy parente­rális alkalmazás során hatékonyak, míg mások csak parenterálisan alkalmazva hatnak. Amennyiben vala­mely (1) képletű vegyületet olyan béta-laktám anti­biotikummal egyidejűleg (például összekeverve) al­kalmazunk, amely csak parenterális alkalmazás esetén hat, egy olyan kombinált készítmény előállítása kívá­natos, amely parenterális felhasználású. Amennyiben valamely (I) képlet szerinti vegyületet egyidejűleg (összekeverve) olyan béta-laktám antibiotikummal együtt használunk, amely orálisan vagy parenterálisan egyaránt hatékony, akkor akár parenterális, akár orális alkalmazásra való kombináció készíthető. Továbbmenőleg, az (I) képletű vegyületeket oráli­san lehet adni, miközben egyidejűleg parenterálisan béta-laktám antibiotikumot adagolunk és az is lehet­séges, hogy miközben (1) képletű vegyületet parente­rálisan adagolunk, azzal cgyidőben béta-laktám anti­biotikumot orálisan adagoljunk. Azok az (I) képlet szerinti vegyületek, amelyek­ben R valamely béta-laktám antibiotikum aciloxi­metil-származéka, képesek hidrolizálni, aminek során olyan (1) képletű vegyület, amelyben R hidrogénatom és a béta-laktám antibiotikum keletkezik, ami által növekszik és szélesedik e vegyületek baktériumellenes spektruma, ahhoz képest, hogy ha csak a béta-laktám antibiotikum egyenértéksúlynyi mennyiségét használ­juk. Amikor csak az (I) képletű baktériumellenes ve­gyületet önmagában használjuk emlős, különösen ember, baktériumos fertőzöttsége esetében a ható­anyagot vagy tisztán adagoljuk, vagy a fentebb leírt gvógyszerészetileg elfogadható vivő- és hígítóanyagok­­kil keverve. Amikor a baktériumos fertőzések kezelésére az (I) képlet szerinti hatékonyabb vegyületeket egyedül alkalmazzuk, a napi adag hasonló más klinikai haszná­latban levő béta-laktám antibiotikumok adagjához. Végül is a kezelőorvos dönt az embereken alkalma­zandó adagolás tekintetében, e vegyületek napi adag­ját orális adagolás esetén általában testsúlykilogram­monként 20-100 mg-ban adjuk meg és parenteráli­san napi 10-100 mg-ban tcslsúiykilogrammonként, általában osztott adagokban. Bizonyos esetekben a kezelőorvos — amennyiben szükséges — e határokon kívüli adagokat is megállapíthat. A találmányt a következő példák szemléltetik. Mindazonáltal a találmány nem korlátozódik e példák sajátos részleteire. A rövidítéseket a következők sze­rint használjuk: THF = tetrahidrofurán; AIBN = azo-bisz-izobutiro-nitril; DMAP = 4-dimetil-amino-piridin; DMF = dimetil-formamid; DMSO = dimetil-szulfoxid; tlc = vékonyrétegkromatográfia szilikagél lemezeken, UV és/vagy KMn04 detektálással; 1 H-nmr magmágneses rezonancia spektrumok, a delta érték ppm-ben 60 MHz-nél CDCl3-ban van meg­adva, hacsak nincs más utalás. Egyéb utal hiányában az összes műveletet szoba­hőfokon viteleztük ki; a hőfok °C-ban van megadva; az összes oldatot vízmentes nátrium-szulfáton szári­­törtük; az összes oldószert vákuumban pároltuk le; és a pH beálllításokat híg nátrium-hidroxid vagy híg sósav oldatával végeztük a kívánt pH beállásáig. AJ Módszer-Grignard reakciók 1. példa A llil-6-bróm-6-[l-hidroxi-2-oxo-2-(fenil)-etil]­­penicillanát előállítása Allil-6,6-dibróm-penicillanátot (23,4 g, 0,059 mól) nitrogén alatt 200 ml THF-ben oldunk és az oldatot —78 C-ra hűtjük. Fecskendővel 10 percen át metil­­magnézium-bromidot (19 ml 3.1 mólos éteres oldat, 0,059 mól) adagolunk be és a -78 °C-t fenntartva az elegyet 15 percig kevertetjük. Ezalatt frissen elő­állított fenil-glioxált (9 g, 0,067 mól) 100 ml THF-7 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom