196805. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-(1H-tetrazol-5-il)-tieno [2,3-d] pirimidin-4(3H)-on származékok előállítására

1 196 805 2 A találmány tárgya eljárás (I) általános képletű, szubsztituált tieno[2,3-d]pírimidin-4(3H)-on-szárma­­zékok és gyógyászatilag alkalmazható alkálifémsóik előállítására. A 4.419.357 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalom — a jelen bejelentés tárgyától elté­rően - 3-(lH-tetrazol-5-il)-4(3)-kinazoiin-származé­­kokat ismertet. Közelebbről, a találmány olyan (I) általános kép­letei vegyületek előállítására vonatkozik, ahol \ R jelentése hidrogénatom vagy 1—4 szénatomos rövidszénlacú alkil-csoport; R' jelentése 1-4 szénatomos rövidszénláncú alkil­­vagy fenil-csoport; vagy R és R' jelentése együtt trimetilén- vagy tetrameti­­lén-csoport. Az (I) általános képletben a rövidszénláncú alkil­­csoport kifejezés metil-, etil-, propil- vagy butil­­csoportot jelent. A találmány szerinti (I) általános képletű vegyületekkel egyenértékűek a gyógyászati­lag alkalmazható sók, a vegyületek hidrátjai, vala­mint azok sói. A „gyógyászatilag alkalmazható só” kifejezés nem mérgező alkálifémsókat, például nát­rium- és káliumsókat jelent. Az (I) általános képletű vegyületeket valamely (II) általános képletű amidin — ahol R, R' jelentése az előzőekben megadott, az „alkil” kifejezés pedig metil­­vagy etil-csoportot jelent — ciklizációjával állítjuk elő. A ciklizációs reakciót valamilyen bázis, így vizes nát­­rium-hidroxid jelenlétében, valamely oldószerben, így 2-propanolban hajtjuk végre. A reakcióelegyet mele­gíthetjük. Mivel a reakciót lúgos körülmények között hajtjuk végre, a terméket a tetrazol sójaként kapjuk meg. Például, ha a ciklizációs reakcióban nátrium­­hidroxidot használunk, akkor nátriumsót kapunk. Ha a szabad tetrazolszármazékot kívánjuk előállí­tani, a nátrium- vagy egyéb só vizes oldatát meg­savanyítjuk és a kívánt terméket ismert módon izo­láljuk. A kapott szabad tetrazol-savat úgy alakíthat­juk át gyógyászatilag alkalmazható sókká, hogy a megfelelő bázis gyakorlatilag ekvimoláris mennyiségé­vel rcagáltatjuk vizes oldatban vagy valamilyen meg­felelő szerves oldószerben, így metanolban vagy eta­­nolban. A sót ismert módon, így ha a közegben old­hatatlan, szűréssel, ha oldható, az oldószer elpárolog­­tatásával vagy valamely, a só számára nem-oldószert jelentő anyag hozzáadásával nyerjük ki. A (II) általános képletű amidin kiindulási anyagot úgy állítjuk elő, hogy valamely 2-amino-tiofén-3- karbonsav-alkilésztert valamilyen (111) általános kep­­letü imídáttal reagáltatunk. A reakciót úgy hajtjuk végre, hogy a valamilyen inert oldószerben, például dimetil-formamidban in situ előállított imidáthoz adjuk az amino-észtert. A reakciópartnerektől füg­gően az eljárásban a kívánt amidint vagy a kívánt amidin és egy melléktermékként kapott szimmetri­kus amídin keverékét kapjuk meg. Ha ilyen keveré­ket kapunk és a vegyületeket nem tudjuk elválasztani, a keveréket magát használhatjuk fel a következő cik­lizációs eljárásban: a nem kívánt anyagokat azután a végén távolítjuk el. A találmány szerinti eljárással előállított (1) álta­lános képletű vegyületek antiallerglás tulujdonságúak. Ezért jól alkalmazhatók olyan állapotok kezelésében, amikor a betegségért antigén-antitest-reaicciók felelő­sek. Különösen jól használhatók allergiás betegségek, így például exogén asztma, szénanátha, csalánkiütés, ekcéma vagy atopiás dermatitisz, valamint allergiás felsőlégúti állapotok, így allergiás nátha kezelésében. Az (I) általános képletű vegyületek hatóanyag­ként beadhatók önmagukban, vagy más hatóanyagok­kal keverve. Beadhatók önállóan vagy gyógyszer­­készítmények formájában, amikoris a hatóanyagot gyógyászatilag alkalmazható hordozóanyagokkal vagy hígítóanyagokkal keverjük. Ilyen gyógyszerkészít­mények lehetnek például a tabletták, kapszulák, porok, aeroszolos sprayk, vizes vagy olajos szusz­­penziók, szirupok, elixírek vagy injektálható vizes oldatok. A vegyületeket legelőnyösebben orális dózis­­formákban adhatjuk be. A gyógyszerkészítményhez alkalmazott hordozó vagy hígítóanyag megválasztása nyilvánvalóan a be­adás módjától függ, tehát hogy például orálisan, parenterálisan vagy inhalálással kívánjuk-e bejuttatni a hatóanyagot. Az orális kompozíciók tabletták vagy kapszulák lehetnek, amelyek közönséges adalékanya­gokat, így kötőanyagokat (ilyen például egy szirup, akácmézga, zselatin, szorbit, tragantmézga, vagy poli­­viníl-pirrolidon), töltőanyagokat (ilyen például a lak­­tóz, cukor, kukoricakeményítő, kalcium-foszfát, szor­bit vagy' glicin), lubrikánsokat (például magnézium­­stcarátot, talkumot, polietilén-glikolt vagy szilícium­­dioxidot), szétesést elősegítő anyagokat (például keményítőt), vagy nedvesítőszereket (például nát­­rium-lauril-szulfátot) tartalmazhatnak. Az orális folyékony készítmények például vizes vagy olajos szuszpenziók, oldatok, emulziók, szirupok, elixírek lehetnek, vagy lehetnek olyan száraz készítmények, amelyeket használat előtt vízzel vagy egyéb meg­felelő hordozóanyaggal lehet folyékony készítmény­formává alakítani. Ezek a folyékony készítmények közönséges adalékanyagokat, így szuszpendálószere­­ket, édesítőszereket, hígítószereket vagy einulgeáló­­rzereket is tartalmazhatnak. Parcnterális vagy inhalációs alkalmazás esetén a hatóanyagot közönséges hordozóanyagokkal keverve oldatok vagy szuszpenziók formájában adhatjuk be: ilyen lehet az aeroszolos spray inhalálás céljára, vizes oldat intravénás injekció, vagy olajos szuszpenzió intramuszkuláris injekció céljára. A vegyületek be­adhatók olyan inhaláló eszközök vagy más berendezé­sek segítségével is, amelyek lehetővé teszik, hogy a vegyületek száraz porok formájában közvetlenül érintkezésbe jussanak a tüdővel. Az (I) általános képletű vegyületek vagy a belő­lük készült gyógyszerkészítmények a humán asztmás betegeknek beadhatók közelítőleg 1—1000 mg ható­anyagot tartalmazó egyszeri orális dózisokban vagy maximálisan körülbelül 4000 mgjnap hatóanyagot tartalmazó többszörös orális dózisokban. Ha inhalálás formájában juttatjuk be a hatóanyagot, általában kisebb dózisokat adunk be, vagyis, a normál dózisnak körülbelül 0,1 részét. Ezek az értékek csak illusztra­tív értékek, természetesen az orvos határozza meg a pontos dózist, az adottt páciens korától, súlyától, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom