196800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbapenem származékok és hatóanyagként ezen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 2 A találmány tárgya eljárás új karbapenemszárma­­zékok, és hatóanyagként a fenti vegyieteket tartal­mazó gyógyszerkészítmények előállítására. A penicillinek az antibiotikumok jól ismert cso­portját képezik, melyeket a humán- és állatgyógyá­szat területén évek óta használnak. A penicillinek kö­zös kémiai jellemzője az^(A) képletű p-laktám-szerke­­zet, közismert nevén penamváz. Noha a penicillinek még mindig igen értékes fegy­vert jelentenek a gyógyászat fegyvertárában, az új, gyakran penicillin-rezisztens patogén baktériumtör­zsek megjelenése miatt szükséges az új típusú anti­biotikumok kutatása is. Az utóbbi években nagy érdeklődést váltottak ki a karbapenem-szerkezetű vegyületek, vagyis azok a vegyületek, amelyekben az 1-es helyzetű kénatom helyett szénatom, és a 2- és 3-helyzetű szénatomok kö­zött kettős kötés van a penám-alapvázban. A karba­­penem-szerkezet a (B) képlettel jellemezhető. A penicillinszárniazékok elnevezése a 1UPAC ja­vaslata alapján a fenti penám- és karbapenem-szeríce­­zeten alapuló félszisztematikus nomenklatúra szerint történik, ezt az elnevezést használjuk a leírásban is. A gyűrű számozását az (A) és (B) képleteken feltüntet­tük. A karbapenemszármazékok közül legismertebb a tienamicin, félszisztematikus nevén 2-(2-amino-etil­­-tio)-6-(l-hidroxi-etil)-karbapen-2-em-3-karbonsav. Ho­­ha a tienamicin igen erős és széles spektrumú bakté­riumellenes aktivitással rendelkezik, kémiai stabilitása az emberi szervezetben gyenge, és ez korlátozza a gyakorlati alkalmazhatóságot. Számos kísérlet irányult arra, hogy a tienamicin kémiai szerkezetének megfelelő módosításával növeljék a vegyidet kémiai stabilitását, a kiváló biológiai aktivitás megtartása, vagy egyidejű fokozása mellett. Az utóbbi években — mivel a karbapenemszárma­zékok iránti érdeklődés fokozódott - számos karba­­penemszármazékot ismertettek különféle irodalmi he­lyeken, amelyekkel a tienarrücinnel kapcsolatos prob­lémákat kívánták megoldani, különös tekintettel a kémiai stabilitás növelésére, és az antibakteriális aktivitás fokozására. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­­tekkel leginkább rokon szerkezetű vegyületeket a 10317 közzétételi számú európai szabadalmi leírás­ban ismertették. A fenti ismert karbapenemszárma­zékok az 1-, 2- és 6-helyzetben számos csoporttal és atommal lehetnek szubsztituálva, amelyek közül né­hány szubsztituens általános megfogalmazása fedi a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek megfelelő szubsztituenseit. Rokonszerkezetű karba­­penemszármazékokat ismertetett a 407.914 számú, 1982. augusztus 13-án bejelentett amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentés is, a fenti karba­penemszármazékok a 2-helyzetben heterociklil-tio­­-csoportot tartalmaznak. A fenti ismert vegyületek annyiban különböznek a-találmány szerinti eljárással előállított vegyületektől, hogy az 1-helyzetben nem tartalmaznak szubsztituenst. A 4.206.219 és 4.260.627 számú amerikai egyesült államokbeli sza­badalmi leírásban ismertetett, szintén hasonló szer­kezetű karbapenemszármazékok — amelyek az 1- -helyzetben szubsztituálva vannak — annyiban kü­lönböznek a találmány szerinti eljárással előállított vegyületektől, hogy a 2-helyzetben nem tartalmaznak szubsztituenst, vagy, a a 2-es helyzetben különféle szubsztituensekkel vannak is szubsztituálva, ezek kö­zött nincs heterociklil-tio-szubsztituens. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek jellemzője, hogy sokkal jobb felszívódást és me­­tabolitikus stabilitást mutatnak a vizeletből kimutat­ható megnövekedett értékek szerint, mint a 407.914 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi bejelentésben ismertetett vegyületek, és szélesebb antibakteriális spektrummal, erősebb aktivitással és nagyobb stabilitással rendelkeznek, mint a tienamicin. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek az (1) általános képlettel jellemezhetők. Az (1) általános képletben R1 és R2 jelentése egymástól függetlenül hidrogén­­atom, halogénatom, 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy 1—4 szénatomos alkoxicsoport, azzal a megkö­téssel, hogy R1 és R2 egyidejű hidrogénatom jelen­tése kizárt, R3 jelentése adott esetben karbamoilcsoporttal és/vagy nitrogénatomján nitro-fenil-(l-4 szénato­mos jalkoxi-karbonil-csoporttal vagy R -C(=NR6)- ál­talános képletű csoporttal szubsztituált pirrolidinil­­csoport, ahol R5 jelentése hidrogénatom, 1—4 szénatomos alkil­csoport vagy (1-4 szénatomos)alkoxi-(l —4 szénato­mos )alkil-csoport, és Rfi jelentése hidrogénatom vagy nitro-fenil-(l-4 szénatomosjalkoxi-karbonil-csoport, vagy adott esetben 2-es helyzetben 1—4 szénatomos alkilcso porttal vagy (1—4 szénatomos)alkoxi-(l-4 szénatomosjalkil-csoporttal szubsztituált 3,4,5,6-tet­­rahidro-pirimidinil-csoport, R4 jelentése adott esetben tri(l —4 szénatomos)­­alkil-szilil- vagy nitro-fenil(l-4 szénatomos)alkoxi­­-karbonil-csoporttal védett hidroxi-(l—4 szénato­mos )alkil-észtereinek előállítására is vonatkozik. A találmány szerinti eljárással előállíthatók a ható­anyagként (1) általános képletű vegyületet, vagy an­nak gyógyászatiig elfogadható sóját vagy fent meg­adott észterét tartalmazó gyógyszerkészítmények is, olymódon, hogy az antibakteriálisan hatásos mennyi­ségű hatóanyagot gyógyászatiig elfogadható hordo­zó- és/vagy egyéb segédanyagokkal összekeverjük, majd gyógyszerkészítménnyé alakítjuk. A találmány szerinti eljárással előállított vegyüle­tek (1) általános képletében R1 vagy R2 jelentése hid­rogénatom, míg a másik egy fent megadott csoportot vagy atomot jelent, vagy mindkettő egv fent megadott csoportot vagy atomot jelent, de R1 és R2 nem jelenthet egyidejűleg hidrogénatomot. R' és R2 1—4 szénatomos alkilcsoport jelentése alatt például metil-, etil-, propil-, izopropil-, butil-, izobutil-, szek-butil- vagy terc-butil-csoportot értünk, előnyösek az 1—3 szénatomos alkilcsoportok (azaz a metil-, etil-, propil- és izopropilcsoport), még elő­nyösebb a metilcsoport jelentés. R1 és R2 alkoxicsoport jelentése alatt 1—4 szén­atomos, egyenes vagy elágazó szénláncú csoportokat - például metoxi-, etoxi-, propoxi-, izopropoxi-, butoxi-, izobutoxi-, szek-butoxi- vagy terc-butoxi­­-csoportot értünk, amelyek közül előnyösek az 1-3 szénatomos csoportok, így a metoxi-, etoxi-, propoxi- és izopropoxicsoport. R3 jelentésében a fenti heterociklusos csoportok egy szénatomjukon keresztül kapcsolódnak az -SR3 196.800 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom