196702. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikrokapszula előállítására

1 2 mézgát, xanthan gumit, szentjánoskenyér gumit stb., míg a természetes nagy móltömegű anyagokra példa­ként a különböző proteineket, például a caseint, zse­latint, kollagént, albumint (például emberi szérum al­bumint), globulint, fibrint stb. és különböző szénhid­rátokat, például cellulóz, dextrin, pektin,keményítő, agar, mannán stb. említhetjük. Ezeket az anyagokat természetes vagy kémiailag módosított formáikban al­kalmazhatjuk, például az észterezett vagy éterezett formákat (például metil-cellulóz, etil-cellulóz, karb­­oximetil-celluióz, zselatin-szukcinát, stb.), hidrolizált formákat (például nátrium-algínát, nátrium-pektinát stb.) vagy ezek sóit.alkalmazhatjuk. Példaként a szintetikus nagy móltömegű anyagok­ra a polivinil-vegyületeket (például polivinil-pirroli­­don, polivinil-alkohol, polivinil-metil-éter, polivinil* -éter, stb,), polikarbonsavakat (például poliakrilsav, polimetakrilsav, Carbopol (Goodrich et Co., USA), stb. polietilén vegyületeket (például polietilén-gli­­kol stb.), és poliszacharidókat (például poliszacharóz, poliglükóz, poliaktóz stb.) és ezek sóit említhetjük. Olyan anyagokat is alkalmazhatunk, amelyek a fentiekben említett külső faktorok hatására konden­­zálódnak vagy polimerizálódnak és így nagy móltö­megű termékeket eredményeznek. A fenti vegyületek közül a zselatin, albumin, pek­tin és agar különösen előnyösek. A gyógyszer vissza­tartó anyagokat önmagukhoz vagy kombináltan is al­kalmazhatjuk. Az olajos fázisban alkalmazott polimer anyag olyan polimer, amely vízben gyengén vagy egyáltalán nem oldódik, és biológiailag elfogadható. Ilyen poli­merre példaként a biológiailag elbontható alifás poli­mereket (például politejsavat, poliglikolsavat, poli­­citromsavat, polialmasavat stb.), poli(a-ciano-akril­­sav)-észtereket, po!i(|3-hidroxi-vajsav)-at, polialkilén­­-xalátot (például politrimetilén-oxalátot, politetrame­­tilén-oxalátot stb.), poli(orto-észtereket), poli(orto­­-karbonátokat), egyéb polikarbonátokat (például poli­etilén-karbonátot, polietilén-propilén-karbonátot stb.), poliaminsavakat (például poli-y-benzil-L-gluta­­minsavat, poli-L-alanint, poli-7-metil-L-glutaminsavat stb.) említhetjük. A biológiailag elfogadható polimer vegyületekre további példa a polisztirol, poliakrilsav, polimetak­rilsav, akrilsav és metakrilsav kopolimeije, nylon, tet­­ron, poliaminosav, szilikon polimer, dextrán-sztearát, etil-cellulóz, acetil-cellulóz, nitro-cellulóz, poliuretán, maleinsavanhidrid bázisú kopolimerek, etilén-vinil­­-acetát kopolimer, polivinil-acetát, polivinil-alkohol, poliakrilamid stb. Ezek a polimerek két vagy több monomer homo- vagy heteropolimetjei vagy két vagy több polimer keverékei lehetnek. Amikor injektálható készítményeket állítunk elő, a biológiailag elbontható polimerek különösen előnyö­sek, példaként ezekre a polimerekre a politejsavat és tejsav és glikolsav kopolimeijét, valamint ezeknek ke­verékeit említhetjük. Amennyiben a tejsav, glikolsav kopolimeijeit al­kalmazzuk polimerként, a ko-monomer arány elő­nyösen 100/0, 50/50 tömeg% közötti, előnyösen 50- 95 tömeg% tejsav, és körülbelül 50—5 tömeg% glikol­sav, még előnyösebben körülbelül 60—95 tömeg% tej­sav és körülbelül 40-5 tömeg% glikolsav, méginkább előnyösebben körülbelül 60—85 tömeg% tejsav és kö­rülbelül 40-15 tömeg% glikolsav. A legeslegelőnyö­sebb az } arány, amikor a polimerben 75±2 mól% tej­sav és körülbel 25±2 mól% glikolsav van. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott poli­merek átlagos móltömege körülbelül 1000-800 000, "még előnyösebben, körülbelül 2000-100 000 terjed. A tejsav/glikolsav kopolimerek előnyös móltömege körülbelül 5000—30 000 terjed. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott poli­­mer-vegyület mennyisége a vízoldható gyógyszer far­makológiái aktivitásától és a gyógyszer kibocsátás, fel­­szabadulás idejétől és sebességétől függ. Például a mikrokapszulák esetén a polimer vegyületet 3-10 000- szeres mennyiségben, előnyösen 5-100-szoros meny­­nyiségben alkalmazzuk a vízoldható gyógyszer töme­gére számítva.. Az olajos fázis a polimer vegyület oldószerben ol­dott oldatát tartalmazza. Oldószerként ebből a célból olyan anyagot alkalmazhatunk, amely maximum 120 °C hőmérsékleten forr, vízzel nem elegyedik, és képes a polimer vegyületet feloldani, Példaként az oldósze­rekre a halogénezett alkánokat (például diklór-metán, kloroform, klór-etán, diklór-etán, triklór-etán, szén­­-tetraklorid stb.), etil-acetátot, etil-éter, ciklohexánt, benzolt, n-hexánt és toluolt említhetjük. Ezeket az oldószereket egyedül vagy kombinációban is alkal­mazhatjuk, A mikrokapszulázási eljárás során vizet adunk a vízoldható hatóanyaghoz, így egy belső vizes fázist állítunk elő. Ebben a lépésben a hatóanyag visszatar­tására szolgáló anyagot is hozzáadhatjuk. A vízoldható gyógyszer stabilitásának és oldható­ságának biztosítására szolgáló pH-beállító ágensként például szénsavat, ecetsavat, oxálsavat, citromsavat, borkősavat, borostyánkősavat, vagy foszforsavat, ezek nátrium- vagy kálium-sóit, sósavat vagy nátrium-hidr­­oxidot adhatunk a belső vizes fázishoz segédanyag­ként. Ezenfelül a vízoldható hatóanyag stabilizáló­szereként például albumint, zselatint, citromsavat, etilén-diamín-nátríum-tetraacetátot, dextrínt, nát­­rium-hidroszulfitot stb. alkalmazhatunk. A belső vizes fázist egy konzerválószert, például p-oxi-benzoesav­­-észtereket (például metil-parabént, propil-parabént stb.), benzíl-alkoholt, klór-butanolt, timerozalt stb. is tartalmazhat. Az így elkészített belső vizes fázist a polimer olda­tába (olajos fázis) Önjük, és az elegyet emulzifikálva víz-az-olajban típusú emulziót kapunk. Az emulzifikálást hagyományos diszperziós mód­szerekkel végezhetjük. Például alkalmanként rázhat­juk az elegyet, propeller keverővei, turbina keverővei vagy hasonlóval keverhetjük, kolloid malomban meg­őrölhetjük, mechanikusan homogenizálhatjuk, ultra­szonikus keverést is alkalmazhatunk, vagy egyéb mó­don hajthatjuk végre az emulzifikálást. Az így előállított víz-az-olajban típusú emulziót ezután víz-az-olajban-a-vízben típusú háromfázisú emulzióvá emulzifikájjuk, és kiszárítjuk az olajos fá­zisból az oldószert. így a víz-az-olajban típusú emul­ziót egy harmadik vizes fázishoz adjuk, így egy víz­­olaj-víz termék elegyet kapunk, és végül az olajos fá­zis oldószerét eltávolítva mikrokapszulákat állítunk elő. A külső vizes fázishoz egy mulzifikálószert is ad­hatunk. Ez bármely olyan emulzifikálószer lehet, amely stabil olaj-a-vízben típusú emulziót képez, példaként ezekre az anionos felületaktív anyagokat 196.702 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom