196701. lajstromszámú szabadalom • Vizes diszperzió gyógyszerbevonat céljára
1 2 fölött és 95:5 alatt, előnyösen 70:30 és 85:15 között legyen. Magától értetődik, hogy az összekeverendő diszperziók nem lehetnek összeférhetetlenek. Nem tartalmazhatnak például olyan ellentétes tulajdonságú emulgeálószereket, amelyek koagulációt okoznának. A keverési arány befolyásolja a bevonószer legkisebb filmképzési hőmérsékletét, ez az A polimer és a D polimer kiindulási latexeinak legkisebb filmképződési hőmérséklete között van. Amennyiben ez nem kívánatosán magas, csökkenthető filmképző segédanyagok adagolásával, amelyek vagy lágyítóként a filmben maradnak, vagy szárításkor illékony oldószerként távoznak. Ilyen filmképző segédanyagok például az etilén- vagy porpilénglikol, glicerin, citromsavészter vagy polietilénglikolok. Ha az A polimer részaránya a B polimerhez viszonyítva növekszik, a bevont gyógyszerformában levő kötött hatóanyag felszabadulási sebessége a fölött a pH-érték fölött emelkedik jelentősen, amelynél a hatóanyagáteresztés fellép. Míg kisebb A polimer-tartalom esetén a bevonó membrán bár áteresztő lesz, de megmarad, nagyobb A polimer-tartalom esetén vi■szont közvetlenül annak a pH-értéknek az elérése után szétesik, amelynél áteresztővé válik, mindenekelőtt akkor van ez így, ha a bevont mag duzzadás révén a szétesést robbanásszerűen felgyorsítja. Általában az A és B polimer a vizes bevonószernek 10—40 tömeg%-át alkotják. A maradékot víz, abban oldott emulgeálószer és adott esetben adalékok teszik ki. Az A és B polimer mellett a bevonószer tartalmazhat szokásos oldott vagy szuszpendált segédanyagokat és adalékokat. A már említett filmképző segédanyagokon kívül adalékanyagok lehetnek például tartósítószerek, vastagítók, fényesítők, színezőanyagok és pigmentek. A folyékony bevonószer viszkozitása célszerűen 10—1000 cP; pH-értéke 6-nál kisebb, általában 2—5. A találmány szerint minden olyan gyógyszerforma bevonható, amelynek a kötött hatóanyagot egy előre meghatározott pFÍ-értéknél kell leadnia. A hatóanyagleadást a tolerancia javítására késleltethetjük kis mértékben, 10—60 percig, vagy tartós gyógykezelésre a testüregekben vagy a bőrön néhány hónapig terjedően. Bevonhatunk tablettákat, drazsémagokat, pilulákat, granulátumokat, kristályokat, porokat, adott esetben akár zselatinkapszulákat is. A találmány szeíinti szer alkalmazásával granulátumokat és pelleteket is előállíthatunk szokásos granulálási eljárással. A granulátumokat bevonhatjuk vagy tablettákká préselhetjük. A bevonási eljárás megfelel a szokásos gyógyszerbevonat-diszperziók esetében alkalmazható eljárásoknak. Előnyös az üstdrazsirozási eljárások alkalmazása, amelyeknél a bevonószert részletekben vagy folyamatosan csorgatják vagy polasztják a gyógyszerkészítményekre forgatás közben. Emellett általában meleg levegőt fuvatnak be szárításra. Előnyös továbbá a fluidizációs eljárás alkalmazása, amelyet előnyösen 40- 60 °C levegőhőmérsékleten hajtanak végre. A gyógyszert azonban be is ágyazhatjuk a polimerekbe, amelynek során a hatóanyagot például feloldjuk vagy szuszpendáljuk a latexekben, és a keverékeket hagyjuk filmmé alakulni a száradás során, vagy rétegezhetünk a polimerfilbe más, gyógyszertartalmú anyagokat, úgymint papírt, textilt, tapaszt is. Ebben az esetben a filmek a gyógyszerektől különválasztva is előállíthatok és összeilleszthetjük őket később, egy külön munkafolyamatban is. A pH-függő leadási görbe különösen világosan jelenik meg a 10-30 jim rétegvastagásgok esetében. Granulátumok, részecskék és kristályok rétegezésénél ez 10-20 tömeg%, tablettáknál, kapszuláknál vagy drazséknál 3—5 tömeg% bevonat felvitelének felel meg a bevont magok tömegéhez viszonyítva. Ezeknél kisebb értékeken a pH-függő leadás helyett egyre inkább időfüggő leadással kell számolni diffúzió révén, ezeknél nagyobb értékeknél pedig egyre jobban késleltetett ledásra kell számítani a feloldási pH-értékeknél. Az új diszperziók egyik előnyös alkalmazása a gyógyszerkapszulák előállítása. összeilleszthető kapszulák előállítására ismert módon polírozott sablont merítünk a diszperzióba és kívánt esetben annyi ideig hagyjuk lecsepegni, amíg a visszamaradó réteg a szárítás során a kívánt rétegvastigságot adja. Ezután a réteget 25—50 °C-on előnyösen a sablonokat meleg légáramban forgatva megszárítjuk. A megszárított réteget szokásos módon a felső széléljél körbevágjuk, a sablonról lehúzzuk, és két öszszeillő.méretű részt egy kapszuláváillesztünk össze. A kapszula falának vastagságát, azaz a sablon bemerítése és lecsepegtetése után visszamaradó réteg vastagságát a diszperzió viszkozitásának változtatásával befolyásolhatjuk. A viszkozitás különböző módokon növelhető, nevezetesen a pH-érték növelésével, a karboxilcsoport-tartalmú A polimer duzzadási területének kezdetéig, duzzasztó hatású illékony vagy, nem-illékony lágyítók adagolásával, mint például etilénglikol, propilénglikol vagy glicerin, vagy vízoldható nagymolekulájú vastagítószerek, úgymint cellulózéterek, pofiét ilcnglikolok, poliakrilsavak vagy polifvinil-pirrolidon) adagolásával. Ezek az adalékok tixotróppá teszik a diszperziót. Egyidejűleg különböző típusú vastagító adalékanyagok is alkalmazhatók. A kapszula falvastagságát a sablon többszöri bemerítésével és szárításával is növelhetjük. Egy másik típusú kapszula állítható elő a fóliahegesztéses eljárással. Erre a célra egy forgó felmelegített hengerre vagy végtelenített szalagra egyenletes rétegben felvisszük a diszperziót, és 50—150 jrm vastagságú fóliává szárítjuk. Ha olyan hengert használunk, amelyen csészealakú bemélyedések vannak, akkor közvetlenül olyan fóliát állíthatunk elő, amely el van látva a megfelelő bemélyedésekkel. Egyébként ezeket a bemélyedéseket utólag nyomhatjuk bele melegen, például 60—100 °C-os hőmérsékleten egy megfelelő hengerpár segítségével. Ezekbe a mélyedésekbe folyékony vagy szilárd gyógyszerdózisokat töltünk. Ráhelyezünk egy második, általában ugyanolyan módon előállított fóliát, és a gyógyszerrel töltött mélyedéseket forró eszközzel egyidejű hegesztés mellett, vagy mindkét fóliát a mélyedések szélén összenyomva különálló kapszulákká sajtoljuk. Lényegesen ésszerűbb és megbízhatóbb a kapszulákat gyomornedválló anyagból készíteni, mint a kemény zselatinkapszulákat gyomornedválló bevonattal ellátni. A találmány szerinti megoldást a következő példákkal szemléltetjük. 196.70 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
