196590. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzoil-észter-származékok és az ezeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 2 hasonlókat alkalmazunk. A fenti kondenzálószerekkel együtt bázikus katalizátorok, mint dimetil-amino-piridin, pirrolidon, piridin és hasonlók használhatók. A reakciókörülmények a katalizátor vagy a kondenzálószer típusától függően változnak. Például diciklohexil-karbodiimid kondenzálószer esetében a (II) vagy (V) képletű karbonsavat és a diciklohexil-karbodiimidet oldószerben reagáltatjuk, majd a reakcióelegyet a (III) általános képletű fenol oldatához adjuk, végül az eiegyet bázis jelenlétében vagy anélkül -30 °C és 100 °C közötti hőmérsékleten néhány órától néhány napig keverjük a reakció teljes lezajlásáig. A használt oldószer szokványos szerves oldószer, például .piridin, dimetil-formamid, kloroform, diklór-metán, tetráklór-metán, benzol, dietil-éter, dioxán, tetrahidrofurán, etil-acetát, acetonitril, dimetil-szulfoxid és víz lehet. Bázisként például trietil-amint, diizopropil-etil-amint, di-terc-butil-amint, dimetil-amino-piridint, pirrolidino-piridint, N-metilmorfolint, 1,8-diazabiciklo[5.4.0]-7-undecént és hasonlókat használunk. A b) eljárásnál a (II) vagy az (V) képletű karbonsav reakcióképes származéka például savhalogenid, mint savklorid, savbromid és hasonló, savanhidrid, trifiuor-ecetsavvai, metánszulfonsavval, benzolszulfonsavval, izobutoxi-hangyasavval képezett vegyes anhidrid, és oniumsó, mint 2-bróm-l-piridinium-jodid, 2- -klór-3,5-dinitro-piridin, 2-klór-l-metil-piridinium-jodid és hasonló, és aktív észter, mint p-nitro-fenil-észter, N-0-sz,ukcinimid-észter és hasonló lehet. A reakciókörülmények a reakcióképes származék típusától függően változnak. Savkloridok esetében például a savkiondot a (III) általános képletű fenollal oldószerben, bázis jelenlétében vagy anélkül, 0—100 °C hőmérsékleten, néhány órától néhány napig keverés közben reagáltatjuk. A reakcióhoz oldószerként például kloroformot, diklór-metánt, tetrakiór-metánt, benzolt, etil-acetátot, tetrahidrofuránt, dioxánt, piridint, acetonitrilt, dimetil-formamidot, dimetd-szulfoxidot és hasonlót használunk. Bázisként például trietil-amint, diizopropil-etil-amint, di-terc-butil-amint, piridint, dimetil-amino-piridint, pirrolidino-piridint, N-metil-morfolint, l,8-diazabiciklo[5.4.0]-undecént alkalmazunk. A b) eljárásban a (III) általános képletű fenol reakcióképes származékaként a fenol trifluor-ecetsavas észtereit vagy a (X) általános képletű vegyületeket használjuk, ahol mindkét (III ) csoport a (III) általános képletű vegyületek hidroxíl-maradékát jelenti. Az 1) eljárásban a (IV) általános képletű vegyület nitrocsoportját aminocsoporttá katalitikus úton, fémmel, mint vassal vagy cinkkel savas oldatban, fémhidriddel, mint lítium-alumínium-hidriddel vagy nátrium-bór-hidriddel, és hidroszulfit, vas(II)-szulfát és vizes ammóniaoldat, cink és víz, cink és nátrium-hidroxid, vizes ammóniaoldat és hidrogén-szulfid redukálószerrel vagy hasonlóval redukáljuk. Ezek közül a katalitikus redukció a legelőnyösebb. A katalitikus redukcióhoz például platina, Raney-nikkel, platina/szén, ródium/alumínium-oxid, platina-szulfid/szén katalizátort használunk. A reakciót oldószerben, katalizátor jelenlétében, közönséges hőmérsékleten és nyomáson hajtjuk végre, a hidrogéngáz átvezetését néhány perctől mintegy 10 óráig folytatjuk. A reakció a hőmérséklet és a nyomás növelésével meggyorsítható. Hidrogén forrásként hidrogéngáz mellett hangyasavat, ammónium-formiátot és hasonlókat használhatunk. Oldószerként például ecetsavat, metanolt, etanolt, dioxánt, dimetil-forinamidot és vizet alkalmazunk. A képződött aminovegyületet ciánamiddal vagy 3,5-dimetil-guanil-pírazolla] reagáltatva alakítjuk át guanidinovegyületté. Ciánamid használatakor a ciánamidot sósavas közegben, 0—100 °C hőmérsékleten 1—30 óráig reagáltatjuk az aminovegyülettel. Oldószerként például vizet, tetrahidrofuránt, dioxánt, acetonhrilt, dinietil-szulfoxidot, dimetil-formaniidot használunk. Az így kapott találmány szerinti (I) általános képletű vegyületet végül savaddiciós sóvá alakítjuk szokványos eljárások segítségével. Savként például szervetlen savak, mint kénsav, hidrogén-klorid, salétromsav, hidiogén-bromid, továbbá szerves savak, mint ecetsav, tejsav, borostyánkősav, borkősav, almasav, citromsav, melánszulfonsav, benzolszulfonsav, toluolszulfonsav használhatók. \ találmány szerinti jellemző (I) általános képletű vegyületek enzimbénító, alvadásgátló aktivitását és mcrge/.őképességét vizsgálva a következő eredményeket kaptuk. 1. Tripszin-bénító aktivitás A vizsgálandó vegyület dimetil-szulfoxidos oldatának 0,1 nrl-éhez 10 mM CaCl2-ot tartalmazó 0,1M trisz-HCl pufferoldatot (0,3 ml, pH 8,0) és pufferoldatban oldott 50 ng/ml trips/int (0,1 ml) adunk, majd 37 °C-on 10 percig inkubáljuk. Ezután dimetil-formamidban oldott 10 mM BOC-Phe-Ser-Arg-MCA-t (5 ju!) hozzáadva a reakciót 37 °C-on 30 percig folytatjuk, majd a reakciót 0,5 ml 10%-os ecetsavoldattal leállítjuk. A képződött 7-amino-4-metiI-kumarín fluoreszcenciáját fluorométer segítségével mérjük le (Fluormeter 650-40, Hitachi Ltd.) 380 nm gerjesztési hullámhossz, 460 nm fluoreszcencia hullámhossz és 2 mm részszélesség alkalmazásával. A vizsgálandó vegyület gátló hatását (%) a következő egyenlet alapján számítjuk ki: (E-S)-(T-S) Gátlás (%) =---------------------x 100 E - S ;ihol T a vizsgálandó anyag + enzim + szubsztrát mért értékét, E az enzim + szubsztrát mért értékét és S a szubsztrát mért értékét jelenti. Az egyenletből meghatározható a vizsgált vegyület 50%-os gátlást előidéző koncentrációja, az eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. 2. Trombin-bénító aktivitás Minden vizsgálandó vegyület dimetil-szulfoxidos oldatának 0,1 mi éhez 0,3 ml 0,1 M foszfátpuffer oldatot (pH 7,4) és pufferben oldott trombint (0,1 ml, 100 mE per ml) adunk, majd 37 °C-on 10 percig inkubáljuk. Az oldathoz dimetil-formamiddal készült 10 mM BOC-Val-Pro-Arg-MCA oldatot (5 ml) adunk és a reakciót 37 °C-on 90 percig folytatjuk. Után a gátlási %-ot ugyanúgyszámítjuk ki, mint a tripszin esetében. A vizsgált vegyületek 50%-os gátlást kifejtő koncentrációját az 1. táblázat tartalmazza. 3. Véralvadásgátló aktivitás A vizsgálandó vegyületet 1,10‘4M végkoncentráció eléréséig fiziológiás konyhasóoldatban oldjuk, majd jég között lehűtjük. Az elkészített oldat 0,05 ml-éhez 0,5 ml patkányvért adunk, majd a mintát trombelasztográfba (Heilig Co.) helyezzük. Az alvadási idő 196.590 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
