196581. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajos iszapok kezelésére azok konzisztenciájának megváltoztatásával és eljárás az így kapott termék felhasználására égetett agyagipari termékekben
1 2 anyaghoz hozzáadott keverék mennyiségét számos tényező befolyásolja, ezek közül jelentős az agyag képlékenysége, kiindulási nedvességtartalma, a végterméktől megkövetelt szilárdsága, a vele szemben támasztott esztétikai követelmények, A keverék adagolása a képlékenységet, formázhatóságot javítja, a térfogatsúlyt csökkenti, javítja a termék esztétikai megjelenését, viszont kis mértékben a szilárdságot csökkenti. A hozzáadott keverékmennyiség felső határát ezért a végtermékre előírt szilárdsági követelmények határozzák meg. A keverék mennyisége az itt vázolt tényezőktől függően 1—10 t% között, előnyösen azonban 2-4 t% között változhat. Ismeretes, hogy téglaipari termékek alagútkemencében történő égetésénél az agyag alapanyaghoz szénpor hozzákeverésére van szükség. A bekevert szén az égetés során hőenergiát termel és az így nyert energia sok esetben kiteszi az égetési energiaszükséglet 60%át is. A bekevert szén miatt megnő a tűzsebesség. Az égetési időszükséglet ekkor nagyobb ütemű tolással is biztosítható, mert az agyagba bekevert szén még a tűzzóna előtt beízzik. Jóllehet a szén bekeverésére az itt leírtak miatt szükség van, a bekevert szén jelenléte a termék porozitását csökkenti, rá soványító hatása van. Képlékenységet rontó hatása miatt romlik a nyersanyag formázhatósága és nyers állapotban száradási érzékenysége. A szénpor jelenléte a szilárdságot csökkenti. Az itt leírtak szerint a szénpor adagolási mennyisége is számos tényezőtől függ és a gyakorlatban ezt 1-10 t%, előnyösen pedig 2-6 t% határok között állítják be. A tőzeg-olajosiszap keverék adagolása kihat a szénpor adagolás szükséges mennyiségére és lehetővé teszi annak jelentős csökkentését, esetenként elhagyását, és kiegyenlíti az itt említett hátrányos tulajdonságok jelentős részét. A találmány szerinti eljárás további ismertetéséhez a 2. ábrára hivatkozunk, amely az égetett agyagipari termékek technológiai folyamatának a szárításig terjedő szakaszát szemlélteti. A technológia az 1 megmunkált agyagnak és 3 szénpornak 4 gyűjtő szalagra való adagolásával kezdődik. Ezt az ismert műveletet a találmány szerint a tőzegkorpa-olajosiszap 2 keverék hozzáadagolásával befolyásoljuk. A leírtak szerint a 2 keverék előnyösen az 1 megmunkált agyaghoz adandó hozzá (folyamatos nyíl), de megoldható az is, hogy a 3 szénporhoz hasonlóan a 2 keveréket közvetlenül a 4 gyűjtő szalagra vigyük. A 4 gyűjtő szalagról az érkező anyag első 5 hengerpár között halad át és a 6 szállító szalagra jut, innen 7 finom hengerpár között elhaladva kéttengelyű 8 teknős keverőbe, majd onnan9 csigaprésbe jut. A 8 teknőskeverőben nemcsak az agyag keverék - összekeverésére van szükség, hanem az alapanyag nedvességtartalmának beállítására is. Az alapanyag formázásához körülbelül 20-28%-os nedvességtartalmat, kell biztosítani. Ez az érték nagyobb présfej nyomású gépeknél alacsonyabb,1 alacsonyabb présfejnyomású préseknél pedig magasabb. A 8 teknőskeverő ben az alapanyaghoz vizet adagolunk, miközben az anyag folyamatosan halad a 9 csigaprés felé. Miután a találmány szerint adagolt tőzegkorpa-cla- ' josiszap keverék magas víztartalmú, a 8 teknőskeverőbe jutott alapanyagnak eleve magasabb a nedvességtartalma, így csak kisebb mértékű utánnedvesítésre van szükség. Nedvesítéshez általában vizet használnak. Itt hivatkozunk a találmány szerinti eljárás első fázisánál elmondottakra, amely szerint az olajosiszap és a tőzegkorpa elegyítésénél adott esetben keletkezhet a tőzeg által már megszűrt, de rajta keresztülhatolt folyadék, amely kismértékű olaj-és szennyezőanyagtartalma miatt közcsatornába nem engedhető. Ezt a folyadékot, a betontálcához csatlakozó zsompban fogjuk fel, és változatlan formában felhasználhatjuk a 8 teknőskeverőnél az alapanyag nedvesítésére. A gyakorlatban kis mennyiségű ilyen folyadék keletkezik, és ennek felhasználása a 8 teknőkeverő üzemi vízszükségletét továbbcsökkenti. A 9 csigaprést elhagyó alapanyagot már ismert technológiával dolgozzuk fel. Az égetést megelőző szárítás során a magas szárítási hőmérséklet hatására az alapanyagból az olaj eltávozik, energiája itt sem vesz részt az égetésben. Az égetés során azonban a tőzeg energiája a szénporéhoz hasonlóan érvényesül és jellegzetesen ez fedezi az égetési energiaszükséglet mintegy 5 -8%-át. Ezzel összhangban az alapanyaghoz hozzáadandó szénpor mennyisége jellegzetesen 2—4% mértékben lecsökken és ezzel a technológia olcsóbbá válik. Az adalékolt tőzegkorpa-olajosiszap keverék jelenléte a száradási folyamatot nem befolyásolja, az égetés technológiai folyamata is változatlan marad. A képlékenység javulása annak köszönhető, hogy a tőzegben lekötött olaj jelenléte csökkenti az agyagban a csúsztató feszültségek mértékét. A tőzeg nélküli olajosiszap adagolással ellentétben a tőzeg által lekötött olaj jól keveredik az agyaggal, és az agyag nedvesítését az olaj önmagában rossz tulajdonságai nem tudják gátolni, és a keverékben lekötött olaj a technológiai berendezéseket (hengereket, szállítószalagokat) nem szennyezi vagy károsítja. A jó keveredés következtében simább vágási felületet kapunk, mivel az olajszármazékok kenő hatása az agyagszemcsék felületén is érvényesül. Ez a hatás természetesen a gyártott téglák oldalfelületén még fokozottabb mértékben megfigyelhető, mert az olaj kenő hatását a vágószerszámmal érintkezve is kifejti. Ennek közvetett hatása megmutatkozik még az alkalmazott szerszámok élettartamának növekedésében is. A képlékenység növekedése nemcsak az olajosiszap jelenlétének, hanem a tőzeg előnyös összetételének is köszönhető, hiszen a tőzeg szervesanyag tartalma az 50%-ot is meghaladja. Az adalékolás következtében az égetett termék porozitása megnövekszik, és ezzel összhangban javul hőszigetelő képessége és csökken térfogatsúlya. A szilárdság csökkenése a térfogatsúly csökkenésénél kisebb mértékű. A 3. ábrán négy különböző alapanyagból gyártott égetett tégla 10-10 diszkrét mintájának térfogatsúlyát vázoltuk. Az I diagram adalék nélküli agyagra, a II. diagram 94 t% agyagot és 6 t% tőzeget tartalmazó adalékolt alapanyagra, a III. diagram 90 t% agyagot és 10 t% tőzeget tartalmazó alapanyagra és a IV, diagram 90 t% agyagot és 10 t% olajosiszap-tőzeg keverékét tartalmazó alapanyagra vonatkozik. Látható, hogy a III. és IV. diagramok lényegében egyformák, a térfogatsúlyt elsősorban az adalékolás mértéke határozza meg. A 4. ábrán égetett tégla nyomószilárdságának változását tüntettük fel különböző tömeg%-ban adagolt 196.581 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
