196560. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferon-alfát tartalmazó gyógyszer-készítmény előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás interferon-alfát tartalmazó gyógyszerkészítmény előállítására. Biológiai és kémiai tulajdonságaiktól és szintetizálódásuk helyétől függően az emberi interferonokat és az interferonokat általában három csoportra osztjuk, amelyeket interferon-alfának (IFN-alfa), interferon-bétának (IFN -béta) és interferon-gammának (IFN-gamma) nevezünk. Az IFN-alfa, amelyre a találmány vonatkozik, a leukocitákban termelődik, amelyek stimulálás vagy megfelelő induktorokkal (például vírusok vagy poli-I poli-C) végzett indukálás után IFN-alfát termelnek és bocsátanak ki. Megfelelő DNS-szekvenciákkal transzformált baktériumok olyan IFN-alfát tudnak termelni, amelynek biológiai aktivitása analóg az eredeti emberi IFN-alfáéval, ennek előnye az, hogy igen tiszta és lényegében minden szenynyezőtől mentes proteint lehet nyerni viszonylag nagy mennyiségben, amely klinikai alkalmazásra, például különböző vírusfertőzések és rosszindulatú daganatok ellen felhasználható. Mindegyik ismert interferonnak vírusellenes, sejtburjánzást gátló és - mindegyiknek különböző erősségű — immunmodulátor hatása van. Kezdetben vírusellenes szerként voltak ismertek, mára felismerték, hogy terápiás alkalmazásuk daganatellenes szerként is lehetséges. A hatás minősége és a mellékhatások erőssége szempontjából különösen jelentős a beadás módja. A hátrányok éppen az interferonok szisztémás adagolásakor szembetűnőek, mivel ekkor nemcsak a célszövetet, hanem az egészséges, nem fertőzött vagy transzformáit sejteket vagy szerveket is elérik és hatásukat ott is kifejtik, és így olyan mellékhatásokat okoznak, amelyek az intravénás vagy in train uszkuláris adagolás ellen szólhatnak. Emellett a szisztémás alkalmazás nem mindig biztosította a kívánt hatékonyságot. Bár egyes esetekben lehetséges injekció közvetlen beadása, az interferont, illetve az IFN-alfát (amelyre találmányunk vonatkozik) inkább topikálisan alkalmazható készítmények formájában használják vírusokkal vagy tumorokkal összefüggő rosszindulatú vagy más, interferonnal gyógyítható megbetegedések esetében, amelyek külsőleg vagy helyileg (például bőrön, szemben, orrban) kezelhetők. Korábban ismertették az IFN-alfával szinonim humán leukocita interferon különböző topikális alkalmazásait, amelyeknek során különféle rosszindulatú megbetegedéseknél meglepően nagyarányú eredményességet lehetett megállapítani (például Ikic és munkatársai: Lancet, 1022-24, 1. kötet, (1981), Ikic és munkatársai: Lancet, 125-27, I. kötet (1981)/. Előre látható, hogy az interferon-alfa topikális alkalmazása a jövőben növekvő jelentőséget kap a gyógyászatban különböző vírusokkal vagy tumorokkal összefüggő megbetegedések kezelésében. Az interferon-alfa és általában az interferonok topikális alkalmazása különböző nehézségeket okoz. A gyógyszerkészítmények formulázásánál szükséges, hogy a biológiailag aktív IFN-alfa stabilitása elég nagy legyen ahhoz, hogy megfelelően hosszú ideig hasson szobahőmérsékleten és a test hőmérsékletén is, illetve egy megfelelő — néhány órás — időszakon keresztül in situ hatásos maradjon. Ismeretes, hogy az IFN-alfa egy hőhatásra igen instabil protein. Igen jelentős, 80%-ig tcrkedő aktivitásvesztést figyeltek meg 4 °C- on néhány hét alatt olyan humán leukocita interferont tartalmazó gélnél, amelynek gélkomponense karboxi-metil-cellulóz volt (Möller, B.R. és munkatársai: Obsterics and Gynecology, 62,625-629,1983) és karcinóma topikális kezelésére használták in situ a cervixben. Az ehhez szükséges stabilizáló komponenseket úgy kell megválasztani, hogy az alkalmazás helyén ne lépjen fel intolerancia és biológiailag- aktív idegen anyagok hatása következtében, emellett sem az IFN-alfa behatolását nem befolyásolhatják, sem a diffúziót nem gátolhatják. Az utóbbi időben különböző komponenseket használtak az interferon stabilizálására, Estis, Ewans és Testa interferontartalmú gélek és kenőcsök előállítására hordozóanyagként hidroxi-etil-cellulózt alkalmaztak, de az IFN-alfa, IFN-béta vagy IFN-gamma nagymértékű aktivitásvesztését a felhasználás során valószínűen fellépő körülmények között csak proteázinhibitor adagolásával tudták gátolni (0 152 345 számú európai szabadalmi leírás). Szakemberek számára ismertes, hogy a hidroxi-etil-cellulóz a legjobb olyan vegyidet, amely ilyen vagy más típusú gélek előállítására — például hőstabilitása alapján — alkalmas és kereskedelmi forgalomban van. Egy IFN-alfát tartalmazó mátrix előállításánál a hidroxi-etil-cellulóz előnye más hordozóanyagokkal szemben az, hogy a víz forráspontján nem koagulál vagy gélesedik, vízben jól oldható,, és az ilyen oldat viszkozitása a hőmérséklet csökkenésével nő. Fiziológiai hőmérsékleten az interferont, illetve az IFN-alfát kizárólag hidroxi-etil-cellulóz alkalmazásával nem lehet stabilizálni. Szakember számára az is ismeretes, hogy azokat a proteinkészítményeket, amelyek nem nagytisztaságúak és ezért szennyezőket tartalmaznak - mint például az interferonok - a megfelelő hidroliziskörülmények között a proteázok bontják. Akagi, Miure és Hishino más kísérleteket végeztek interferontartalmú gyógyszerkészítmények megfelelő stabilitásának kialakítására (0 150 067 számú európai szabadalmi leírás), a hidroxi'-etil-cellulóztól eltérő kémiai szerkezetű poliszaccharidokat - így dextránt és hidroxi-etil-keményítőt — alkalmaztak humán szérumalbumin, mono- és diszaccharidok vagy aminosavak adagolásával, és elsősorban párén te rális, szisztémás úton adagolható, intravénás vagy intramuszkuláris injekcióban beadható készítményeket ismertettek. Ezenkívül Terano olyan, szintén injekcióban beadható interferontartalmú gyógyszerkészítményt ír le, amelyben a vizes oldatban az interferont az interferoninjekciók stabilizálására ismert humán szérumalbumin stabilizálószer helyett csak egy kémiailag módosított zselatinnal helyettesíti (0 162 332 számú európai szabadalmi leírás). A szakemberek régóta tudják, hogy a zselatin önmagában is stabizáló hatást fejt ki az interferonra (Sedmak, J J., Grossberg, S.E.: Tex. Rep. Biol. Med., 41. 274-279, /1982/), és hogy a zselatin és egyes kémiailag módosított származékai egyes egyéb biológiai proteinekre bizonyos stabilizáló hatást fejtenek ki (például 1 118 732 számú NSZK-beli szabadalmi leírás, 156 242 számú európai szabadalmi leírás). Az interferon stabilizálására topikális alkalmazásra szolgáló gélekben, kenőcsökben-,szuppozitóriumokban, spraykben és más hasonló készítményekben különböző cukoralkoholok, úgymint glicerin, eritrit, arabit, xilit, szorbit vagy mannit, valamint különböző cukorsavak, úgymint iduronsav, galakturonsav vagy 196.560 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
