196548. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyomok irtására kukorica kulturában
1 2 A találmány tárgya eljárás a gyomok irtására kukorica kultúrában. A kukorica vegyszeres gyomirtásának bevezetését a negyvenes évek végén — ötvenes évek elején a klórtriazin-származékok felfedezése tette lehetővé. A kukorica fi/.iológiás szelektivitása a klór-triazin-származékokkal szemben módot adott arra, hogy az évek során mind nagyobb és nagyobb triazin adagokkal próbálják leküzdeni a toleráns - elsősorban egyéves egyszikű — gyomnövények elterjedését. A klór- iazin-származékok növekedő dózisai következtében a kukorica monokultúrás termesztése valósulhatott csak meg, a klór-triazinok ismert perzisztens (káros utóhatás) volta miatt, ami aztán nem csupán a toleráns (egyéves egyszikű és évelő) gyomnövények, hanem rezisztens biotípusok (Amaranthus sp., Senecio sp., stb.) felszaporodását is maga után vonta. A klór-triazin-származékok káros utóhatása (perzisztenciája) az agrotechnikai gyomirtás egyik jól bevált módszerére, a vetésváltásra nem adott módot. A kalászosokban ekkor már széles körben használt 2,4-D-ről kiderült, hogy károsítja a kukoricát. A súlyosbodó kukorica gyomirtási problémákat a tiol-karbamát típusú herbicidek (EPTX, butilát stb.) bevezetése látszott megoldani. E készítmények kitűnően irtanak magról kellő egyszikű - és néhány kétszikű gyomnövény fajt. Hátrányuk, hogy illékonyságuk miatt a talajba kell dolgozni és ily módon elpárologva fejtik ki hatásukat a csírázó gyomnövényekre. A talajba dolgozáshoz megfelelő talajállapot (adott nedvességtartalom) szükséges. Megemlítendő továbbá, hogy a klór-triazin-származékok kivételével más, főként a magról kelő kétszikűekre ható herbicidet a tiol-karbamátokkal egyidejűleg bedolgozva a kukorica nem tűri, tehát a triazin rezisztens gyomokkal fertőzött területen alkalmazásuk esetén kétmenetes gyomirtás válik szükségessé. Kitűnt továbbá az is, hogy bizonyos körülmények hatására (pl. egyszeri nagymennyiségű csapadék) egyes kukorica hibridek is károsodnak a tiol-karbamátoktól, ezért a fitotoxicitási veszélyek leküzdésére alkalmaztak elsőízben herbicid protektánsokat (antidotumokat). A tíol-karbamátok használatával ugyan már lehetőség nyűt a vetésváltásra, de az inkorporálás (talajbadolgozás) szükségessége miatt a környezeti tényezők (talajminőség, csapadék stb.) szerepe nem küszöbölhető ki, illetve nem csökkenthető. Az utóbbi évek során az is kitűnt, hogy a már EPTC-vel (általánosságban tiol-karbamátokkal) gyomirtott talajok hozzászokhatnak ezen herbicid-típushoz, aminek következménye hatástartamuk megrövidülése, azaz a tenyészidőszak végére az így kezelt területek elgyomosodnak. Az EPTC és protektáns (antidótuma) mellé ezért már egy, a herbicidek mikrobiális lebomlását megakadályozó — és így a hatástartamukat megőrző — készítményt (extendert) is ki kellett fejleszteni a megfelelő tartamhatás biztosítására. Nyilvánvaló, hogy a talajba dolgozás költsége, és a növekvő számú kiegészítő anyag (antidótum és extender) szükségessége egyéb, presowing inkorporálástnem igénylő, nem perzisztens, preemergensen kijuttatható készítménynek) kifejlesztését sürgette. Ezen feladat megoldását cé lozzák bizonyos, a kukoricában is alkalmazható - főként helyzeti szelektivitást biztosító - karbamid-származékok bevezetése, elsősorban egyéves kétszikű gyomnövények ellen (a helyzeti szelektivitás alatt a karbamid-származékok azon tulajdonságát értjük, hogy a nagy magvu, mélyebbre vetett kultúrnövényekhez — szemben a sekélyen elhelyezkedő gyom magvakkal — azok csírázásáig nem mosódik le a herbicid) hasonló célból, de elsősorban egyéves egyszikű gyomnövények ellen pedig a savanilid-típusú készítmények alkalmazására. Egyszerű kijuttathatóságuk, egy tenyészidőszakra terjedő hatástartamuk magyarázza, hogy a karbamid-származékot és savanilid-hatóanyagot tartalmazó kombinációs készítmények használata széles körben nyert alkalmazást. Kézenfekvő lenne a karbamid-származékokat tiol-karbamátokkal is kombinálni, erre azonban nincs lehetőség, mert a talajbadolgozás során a karbamid-származékok a kukorica csírájához/gyökeréhez jutva a kultúrnövényt károsítják. Ezért a tiol-karbamátokat külön presowjng inkorporálva (ppi, vetés előtt a talajba dolgozva), a karbamid-származékot pedig vetés után) preemergensen) kell kijuttatni, ami maga után vonja a kétmenetes kijuttatás hátrányait. A karbamid-származékok széles körű alkalmazásának további hátránya a herbicid-rezisztens gyomnövény biotípusok kifejlődése, valamint az, hogy a kukorica növény levelére kerülve (pl. intenzív csapadékból eredő felverődés) károsítja azt. összefoglalva: — a kukorica kultúrában oly eredményesen alkalmazott klórtriazin-származékok hatására az évek során rezisztens biotípusú gyomnövények szaporodtak fel és a klórtriazin-származékok perzisz. tens volta miatt vetésváltásra már nem nyílt lehetőség, — a 2,4-D és rokon származékai kukorica kultúrában csak korlátozott mértékben alkalmazhatók, — a tiol-karbamátok és savanílid-származékok önmagukban elsősorban az egyszikű gyomokat irtják, ezért kétszikűekre is hatásos gyomirtó-szerekkel kell kombinálni őket. Erre a célra alkalmasak lehetnének a kaibamid-származékok, amelyek elsősorban a kétszikű gyomfajokra hatnak, de mivel nem kellően szelektívek, bizonyos körülmények között a kukoricát is károsítják. A kukorica kultúrában használható gyomirtószerek összefoglaló táblázatát Kádár Aurél szerkesztésében megjelent Gyomirtás — vegyszerek termésszabályozás kézikönyve foglalja össze (Megzőgazdasági Könyvkiadó (1983/ 247-248. o.). A kukoricában nehezen irtható gyomok elleni védekezést (pl. atrazin-ellenálló gyomok, fenyércirok, magról kelő gyomok) az előzőekben idézett kézikönyv 241-243. oldala ismerteti. A korán lekerülő kultúrák után történő komplex védekezési rendszert, a monokultúrában termesztett kukorica gyomnövényei elleni védekezést, a kukorica gyomirtó szereinek permetezési módjait és a herbicidek kiválasztási szempontjait a kézikönyv behatóan a 244-247. oldalain ismerteti. Az előzőekkel ellentétben igen kevés irodalmi adattal rendelkezünk a kukorica hibrid vonalak vegyszeres gyomirtásával kapcsolatosan, holott a beltenyésztett vonalak közismerten igen érzékenyek, ezért gyomirtásuk különös jelentőséggel bír. Csupán az 1970-es évek végén és 1980-as évek elején kezdtek felfigyelni arra, hogy egyes hibrid kukoricák (pl. a Pioneer 3709 MSC hibrid, a Pioneer 3732 SC hibrid stb.) vetőmagvaihoz használt beltenyésztett genetikai vonalak rendkívül herbicid-érzékenyek, és főleg eltérő herbixid-szenzivitásúak. Ez az érzékenység növekedési depresszióban nyilvánul meg olyannyi■ ra, hogy megzavarhatja, sőt megzavarja az összevirágzást, azaz a hibrid vetőmag előállítása meghiúsul. Ez 96/"4 8 c V* 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
