196522. lajstromszámú szabadalom • Síkbeli irány és útvonal kijelölő szerkezet
3 196522 4 A találmány tárgya síkbeli irány és útvonal kijelölő szerkezet. A számitógépes adatfeldolgozás során az egyik legfontosabb és leggyakoribb feladat az alkalmazott megjelenítő eszközön láthatóvá tett képi információ egyes részeinek kijelölése a számítógép által érthető módon. A feladat végrehajtására számos általánosan ismert eljárást ill. szerkezetet dolgoztak ki, ill. használnak. Ilyen ún. grafikus perifériák a nyomógombok, a botkormány, a kerék, a pozicionáló gömb, az egér, a digitalizáló, a fénytoll, és még számos különféle működésű, lényegében azonos rendeltetésű szerkezet. A lényegében azonos rendeltetés ellenére az igen sok megoldás létjogosultságát a különböző felhasználói igények, az alkalmazott számitógép és kijelző paraméterei, a gépkezelő kényelmi kiszolgálása, és nem utolsó sorban a grafikus perifériák működési elvével is meghatározott előállítási, és piaci árai is indokolják. A találmány szerinti síkbeli irány- és útkijelöló szerkezet létjogosultságának igazolására az utóbbi két tényezőt szükséges részletesebben vizsgálni. Ha a gépkezelő általában grafikus feladat megoldása közben a kijelző képernyőjén megjelenő képen változtatni kíván, ezt mindig a kép egy részletén akarja tenni. A kép meghatározott területét a szemével választja ki, .ránéz" a manipulálni szándékolt területre, ill. ábraelemre. A szemmel történő kiválasztást követi ennek a választásnak a számítógéppel való közlése. A közléshez a gépkezelő a fent már említett grafikus perifériák valamelyikét veszi igénybe. A megjelölés leg emberközibb módja, ha a gépkezelő a kiválasztott ábraelemre valamilyen eszközzel (pl. fénytollal) rámutat, vagy a kiválasztott helyet kézzel való rámutatással jelöli meg (pl. a képernyő köré épített speciális digitalizáló készülék). Ezek az eszközök ugyan a gépkezelőtől szinte semmilyen kezelési tapasztalatot nem kívánnak meg, de vagy magával a kijelzővel szemben támasztanak speciális igényeket (pl. meghatározott minimális fényerő), igy annak költségeit növelik, vagy önmagukban drága elektronikus szerkezetek. További hátrányként jelentkezik, hogy az ábraelem- ill. helymegjelölés pontossága a mindenképpen fellépő parallaxishiba, ill. az antropometriai méretek miatt elmaradhat a feladat megoldásához szükséges pontosságtól. Emiatt az ilyen .rámutatásos' eszközöket általában durvább megjelölési feladatoknál alkalmazzák. Fenti hátrányok kiküszöbölésére olyan eljárást dolgoztak ki, amelynél a képernyőn egy - az ábrához nem tartozó - speciális ábraelem (pont, vonal, kereszt, kör, stb) futó jelzőábra - cursor -jelenik meg, amelyet meghatározott perifériáik) segítségével a kívánt területre vezetnek, igy a helykiválasztás akár a mindenkori képfelbontás pontosságával elvégezhető. A helykijelölés tehát a képirnyón futó cursor mozgatását jelenti a pillanatnyi helyéről a kiválasztott helyre. P cursormozgatás kizárólag alfanumerikus iifromáció megjelenítésére szolgáló berendezések esetén általában nem jelent nehézséget, mert a cursor az ábrán csak ábraelemenként (karakterhelyenként) foglalhat el diszkiét helyzeteket, amely a kijelző felbontásának mindig többszöröse, igy a viszonylag kevés ábraelempozició akár nyomógombos vezérléssel is könnyen, rövid idő alatt elérhető. Grafikus feladatok megoldásánál azonban, különcsen, ha a szükséges pontosság a kijelző fe bontásának nagyságrendjébe esik, a cursoi mozgatás két újabb problémát vet fel: a sebesség és a .célbajuttatás" problémáját. Itt ugyanis a cursor többnyire raszterenként (képpontokként) ugrik tovább. Mivel az ilyen célú kijelzők képfelbontásra viszonylag nagy (irányonként több száztól néhány ezer képpont), a kis frekvenciával mozgó cursor nagy távolságról igen hosszú időt vesz igénybe, a gyorsan mozgó cursor pedig a célbajuttatást nehezíti meg, nem kevés ügyességet és gyakorlottságot kívánva meg a gépke selőtől. Emiatt a fix sebességű, nyomógombv zzérlésü cursormozgatást, amely a síkbeli n ozgásnak megfelelő minimálisan négy nyomógomb .vakon" kezelését igényli, csak a legalárendeltebb esetekben alkalmazzák. A négy nyomógomb egyidejű kezelésének rregszüntetésére a négy nyomógombot egy kózös karral működtetik olyan módon, hogy £ kezelökar bármely irányú kitérítésére a megfelelő irányhoz tartozó (egyszerre legfeljebb két) nyomógombot működtet. E grafikus perifériát kapcsolós botkormánynak nevezik. Ez az eszköz négy beépített kapcsolóval njolcirányú (45°-onkénti) cursormozgatást tesz lehetővé. A kapcsolós botkormány az eddig alkalmazott egyik legegyszerűbb, legolcsóbb, és ezért legelterjedtebb grafikus periféria. Továbbfejlesztett változata, amelynél egy ötödik, mozgás közben kezelhető beépített kapcsoló a cursor gyors közelítő mozgását ’assú célraállitási mozgássá mérsékeli. E kapcsoló kezelésének igényét hivatott megszüntetni a két (vagy négy) elfordulásérzékelőt működtető botkormány, amelynél a kezelőkai kiterítésének iránya a cursórmozgás irányát, a kitérítés szöge pedig a sebességet határoíza meg oly módon, hogy a nagyobb kitéríti si szöghöz (valamilyen függvény szerint) nagyobb sebesség tartozik. Ez utóbbi szerkezet ugyan egy kezelőszervvel oldja n eg a cursormozgatás minden kényelmetlenségét, de az alkalmazott - általában analóg jelet adó - elfordulásérzékelők, a szükséges A/D átalakítás, valamint az igényesebb mechanikus szerkezet az előállítás kök ségeit jelentősen növelik. Az ulfordulásérzékelös botkormány egyszerűsített változata a .kerék "-nek nevezett grafikus periféria. Ez az eszköz lényegében egy kene ló tárcsávái működtetett elfordulásér5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
