196509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés kényszeráramlásos, célszerűen túlnyomásos elválasztástechnikai vizsgálatok végzésére planáris rendszerben
13 196509 14 A 19 réteglap szorbensrétegében a folyékony halmazállapotú vivőanyagot (tehát az eluenst és/vagy az oldószert) a 21 vezeték segítségével továbbítjuk. A vivöanyagot a 19 réteglapban létrehozott 33 csatornákban kényszeráramoltatjuk, amikoris a mintákat 34 mintafelvételi helyeknél, adott esetben sarkoknál adagoljuk be. A vivőanyag áramát 35 impregnált szél állítja meg, ahonnan az tovább áramolni nem tud, vagyis ebben az irányban nem hagyhatja el a szorbensréteget. Az ezzel a módszerrel kapott elválasztási eredményt 36 görbék mutatják. Mint a 7. ábrán látható, létrehozható olyan 18 munkalap is, amely alkalmas a különböző vizsgálatok egyidejű elvégzésére. A szorbensréteg ebben az esetben általában egy minta befogadására alkalmasan van kiképezve és szélei mentén 37 elektródok vannak. Az eluens, amely ebben az esetben oldószer is, a 21 vezetéken át kerül a szorbensrétegre. Egyenes front mentén, a 33 csatornákban mozogva éri el a 35 impregnált szélt. Ennek sorén a 32 foltok maradnak a felületen. A 37 elektródok alkalmasak az elektroforézishez szükséges elektromos tér létrehozására, vagyis az egyik irányú kifejlesztést ebben az esetben például az elektromos tér, a másik irányút a kromatográfiai hatások biztosítják. Célszerűen a kromatográfiai kifejlesztés irányára merőleges elektromos teret gerjesztünk. A 3. ábra szerint a 24 érzékelők alkalmasak a 19 réteglapon maradó 32 foltokat kitöltő komponensek azonosítására, míg az eluens és/vagy az oldószer eltávolítására a 18 munkalap mellett létrehozott 38 elvezető csatorna és 39 elvezető nyílás szolgál. Az elválasztás befejezése után a 24 érzékelők a szorbensrétegben maradó komponensek kiértékelésére szolgálnak, amikoris a kifejlesztés, illetve az erőhatások 40, 41 nyilak irányában valósulnak meg. Mint a 8. és 9. ábrán is látható, célszerű a 19 réteglap szorbensrétegének több szegmensre való felbontása. Ezek a szegmensek célszerűen szabályos alakúak, például a 8. ábra szerint kereszt, a 9. ábra szerint kör alakú szorbensréteget adnak. Ebben az esetben is 21 vezeték szolgál az eluens és/vagy oldószer bevezetésére, míg a mintákat a 34 mintafelvételi helyeknél, adott esetben a szorbensréteg középső tartományában adagoljuk be. Innen indul a fejlesztés. A szorbensréteg szélénél 23 vezetékek szolgálnak az eluens elvezetésére, vagyis itt lehet a 19 réteglapot elhagyó anyagok keverékét összegyűjteni. A 8. ábra szerinti kialakításban a 19 réteglap lehetővé teszi a linearizált körkörös kifejlesztést, amelynél a vivőanyag áramlásának kikényszerítésére célszerűen túlnyomást alkalmazunk. A szorbensréteg szegmenseinek a 9. ábra szerinti elrendezése esetén több minta körkörös kifejlesztése érhető el. Az említett alakú szorbensrétegek mind az E detektorokkal, mind pedig az F érzékelő egységgel együttműködő mérések végrehajtására alkalmasak. Ha a mintában a ballasztanyagok részaránya viszonylag nagy, szükség van előzetes megtisztításukra. Erre a találmány szerint olyan 19 réteglapot javasolunk, amelynek 21 vezetéke, amely eluens bevezetésére szolgál, K kapcsolóval csatlakozik, amely I, II és III tartályokból teszi lehetővé a szükséges eluens továbbítását (10. ábra). A 18 munkalapot ebben az esetben olyan .19 réteglappal borítjuk be, amelynek feladata a ballasztanyagok lehető legnagyobb részének visszatartása, de egyúttal a vizsgálni kívánt minta összetevőinek átengedése. A találmány szerinti eljárás és berendezés a 11. ábra szerinti rendszert valósítja meg. Ebben a 19 réteglap szorbensrétegébe vezetett vizsgálandó mintát 22 vezeték juttatja a kívánt helyre. A kifejlesztés során a szorbensréteg olyan 43 túlnyomásos rétegkromatográfiás egység hatása alatt áll, amelynek segítségével 42 vizsgálandó mintán át a szükséges vivőanyag áramlása biztosított. A berendezés kívánt helyére 49 lapmozgató egység viszi tovább a 18 munkalapokat, és ez alkalmas szükség szerint nagyobb számú 18 munkalap egymást kővető továbbítására. Felépítése a szokásos készüléképítése elveket követi, feladata, hogy az adott 18 munkalapot a mérések befejezése után megfelelő külső parancsra vagy automatizált módon a mérések helyéről eltávolítsa, oda a következő 18 munkalapot behelyezze. Az eluens vagy az oldószer kényszeráramlását túlnyomással, centrifugális erőhatással,- stb. biztosítani lehet és a hatást elektroforetikusan, elektromos tér generáláséval is erősíthetjük. A vizsgálatok eredményeként 44 kromatogramot és/vagy elektroforetogramot kapunk, amely az E detektorral és az F érzékelő egységgel végzett mérések nyomán alakul ki. A 24 érzékelők kimenő jelei 46 adatfeldolgozó egységbe jutnak, amely általában jól ismert , felépítésű programozható mikroprocesszoros egység és biztosítja 47 mérési jegyzőkönyv előállításét. A rendszer legfontosabb elemeit 46 vezérlő egységre csatlakoztatjuk, amely alkalmas az üzem megfelelő felügyeletére, például a hőmérséklet megállapítására és szabályozására, a kényszeráramlás befolyásolására. A többdimenziós kifejlesztések céljaira 48 szárítóegység is bevethető. A kifejlesztések sorén a hőmérsékletet az adott folyamat szükségleteitől függően időben és térben változóan szabályozzuk. A legcélszerűbb a szabályozásnak egy előre meghatározott program szerinti végrehajtása, amikoris szükség szerint különböző felületi részeken különböző hőmérsékleteket biztosítunk. Mivel a vivőanyag áramlása és a komponensek viselkedését erőteljesen befolyásoló hőmérséklet a vizsgálatok egyik nagyon fontos összetevője lehet, a hűtésre és fűtésre 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
