196457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás interferonok előállítására

4 196457 5 folytén létrejövő heterológ gének vagy gén­töredékek beilleszthetők a plazmidba, úgy, hogy a végek kapcsolódnak a hasítási hely­hez vagy az azzal szomszédos újjáalakult véghez. A DNS-rekombinéciót a sejten kívül végzik, a létrehozott .rekombinéns' plazmid azonban bevihető a sejtbe a transzformáció­nak nevezett eljárással, és nagy mennyiség­ben nyerhető heterológ gént tartalmazó re­­korabinált palzmid a transzformációval kapott sejtek szaporításával. Továbbá, ha megfelelően történt a gén beillesztése a plazmid azon részeihez képest, amelyek a DNS-ben kódolt információ átírását (transcription) és lefordítását (translation) szabályozzák, akkor a kapott termelő közeg felhasználható annak a polipeptid szekven­ciának a tényleges termeléséibe, amelyet a beillesztett gén kódol. Ezt a folyamatot ki­fejezésnek is nevezik. A polipeptid előállítása (kifejezése) a promotor néven ismert tartományban indul be, amelyet a ribonukleinsav (RNS) polimeráz ismer fel és kötődik hozzá. Egyes esetekben, például a találmánnyal kapcsolatban előnyös triptofán (trp) promotor esetében, a promo­ter tartományokat átfedik az .operátor" tar­tományok, és igy kombinált promotor-operá­­tor jön létre. Az operátorok olyan DNS szek­venciák, amelyeket felismernek az úgyneve­zett represszor fehérjék, amelyek arra szol­gálnak, hogy szabályozzák az átírás beindu­lásának gyakoriságát egy bizonyos promotor­­nál. A polimeráz enzim végighalad a DNS mentén, és átírja a kódolt spirálágban az 5’ végétől a 3’ végéig tárolt információt üze­nethordozó ribonukleinsavvá (mRNS), amely viszont átalakul a DNS által kódolt aminosav­­-szekvenciájú polipeptiddé. Minden egyes aminosavat egy nukleotid triplett vagy .ko­don" kódol azon belül, amelyet a szabadalmi leírás céljaira szerkezeti génnek nevezünk. Ez az a rész, amely a létrehozott termék aminosav-szekvenciáját kódolja. A promotorhoz történő kötődés után az RNS polimeráz először átírja azokat a nukleo­­tidokat, amelyek egy riboszóma kötési helyet kódolnak, majd a lefordítás kiváltása vagy .startjel" következik (ez rendszerint ATG /adenin-timin-guanin/, amely a létrejövő üzenethordozó ribonukleinsavban AUG-vé alakul), azután pedig a nukleotid kodonok jönnek létre magában a szerkezeti génben. Úgynevezett megállító kodonok kerülnek a szerkezeti gén végére, amelyek után a poli­meráz további üzenethordozó ribonukleinsav (mRNS) szekvenciát hozhat létre. A megállító­jel miatt ezt nem fordítják le a riboszómák. A riboszómák az üzenethordozó ribonuk­leinsavon található kötési helyhez kapcsolód­nak, és létrehozzák a kódolt polipeptidet, a lefordítás startjelétől kezdve a fentebb em­lített megállítójelig, h kívánt termék akkor képződik, ha a riboszóma kötési helyét kódo­ló szekvenciák megfelelően helyezkednek el az AUG indító kodonhoz képest, és ha vala­mennyi többi kodon követi fázisban az indító kodont. A képződő terméket úgy különítik el, hogy a .gazda" sejtet elbontják és megfelelő tisztítást alkalmaznak a többi baktériumfe­hérje eltávolításéra. Megfigyeltük, hogy a DNS-rekombinációs technológia alkalmazása - azaz interferon gé­nek beillesztése mikrobiológiai termelő köze­gekbe és termelése a mikrobiológiai génsfca­­bályozó elemek irányításával - a leghatéko­nyabb módon szolgáltat nagy mennyiségű leukocita interferont. Az igy nyert interferon - az emberi eredetű anyagtól eltérően - nem glikozilezett ugyan, felhasználható azonban sokféle vírusos és daganatos megbetegedés gyógyítására. A találmány szerint a következőképpen állítottuk elő az első leukocita gént: (1) Homogenitás eléréséig tisztított em­beri leukocita interferon részleges aminosav­­-szekvenciáit felhasználtuk szintetikus DNS mintákból álló sorozatok létrehozáséhoz. Ezek kodonjai a részleges aminosav-szekvenciák kódolására képes összes lehetséges nukleo­­tid-koinbinációnak megfelelnek. (2) Indukált üzenethordozó ribonuklein­sav felhasználáséval kiegészítő dezoxiribo­­nukleinsavat (cDNS) tartalmazó baktériumte­lepek készletét készítettük el. Radioaktiv izotóppal jelzett más indukált mRNS-t hibri­­dizáltunk a fenti telepekből származó cDNS- hez. A hibridizáló mRNS-t eluáltuk és meg­vizsgáltuk az interferonba történő lefordítás­ra oocyta teszttel. A telepekből nyert plaz­mid DNS-t, amely ilyen módon interferon ak­tivitást váltott ki, tovább vizsgáltuk a fenti (1) pontban leírt mintákhoz való hibridizálás­­ra. (3) A (2) pontban ismertetett műveletek­kel párhuzamosan a plazmidokba bevitt, in­dukált mRNS eredetű cDNS-t felhasználtuk transzformáns telepek készletének előállításá­ra. Az (1) pont szerinti mintákat alkalmaztuk a radioaktiv izotóppal jelzett egyszélú cDNS szintézisének beindítására, hibridizált minták létrehozása céljából. A szintetikus mintákat indukált mRNS-val, mint templáttal hibridizál­­tuk és a fordított átírással meghosszabbítot­tuk. Ekkor indukált, radioaktív izotóppal jel­zett cDNS-t kaptunk. Az ilyen módon nyert, radioaktív izotóppal jelzett cDNS-hez hibridi­zált, telep-készletből származó kiónokat to­vább tanulmányoztuk, hogy igazoljuk a teljes hosszúságú interferont kódoló gén jelenlétét. Az (1) vagy (2) pont szerint előállított bár­milyen részleges hosszúságú, feltételezett góntöredék maga is felhasználható a teljes hosszúságú gén kimutatására. (4) A fentiek szerint nyert, teljes hosz­­szúságú gént szintetikus DNS alkalmazásával átalakítottuk, hogy eJtávolítsuk az esetleges vezető szekvenciát, amely megakadályozhatja 5 10 15 20 25 30 35 ■10 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom