196421. lajstromszámú szabadalom • Eljárás amikacin szelektív szintézisére

6 196421 7-csoport, mint p-nitro-benzil-oxi-karbonil­­vagy p-metoxi-benzil-oxi-karbonil-csoport, alkoxi-karbonil-, mint ierc-butoxi-karbonil­­vagy fcerc-amil-oxi-karbonil-csoport, ftaloil­­csoport, halogén-alkil-karbonil-, mint triflu­­or-acetil- vagy klór-acetilcsoport, vagy más alkalmas védőcsoport helyettesíti. Előnyösen azonban a 6'- és 3-aminocsoportot benzil­­-oxi-karbonil- vagy szubsztituált benzil-oxi­­-karbonilcsoporttal védjük meg, mivel - mint már rámutattunk - e csoportok a reakció vé­gén katalitikus redukcióval könnyen eltávo­­lithatók. Az ilyen tipusú kiindulási anyag a 855 704 számú belga szabadalmi leírásban vagy az 1 131 628 számú kanadai szabadalmi leírásban ismertetett eljárással állítható elő. A találmány szerinti eljárás első művelete so­rán a kiindulási terméket, azaz a 3- és 6’­­-helyzetben megvédett kanamicin A-t, és a választott kétértékű fém sójának legalább ekviniolekuláris mennyiségét vízben, vagy víz és valamely közömbös, vízzel elegyedő szer­ves oldószer, mint például dimetil-szulfoxid, dimetil-formamid, rövidszénláncú alifás alko­hol, tetrahidrofurán, aceton, acetonitril vagy hasonló elegyében oldjuk. A kétértékű fémkationt cink, nikkel, vas, kobalt, mangán, réz és kadmium közül választjuk ki, előnyben részesítve a kevésbé mérgező és gazdaságosabb kationokat, míg anionként bármilyen szerves vagy szervetlen anion szolgálhat, jóllehet előnyben részesít­jük a gyenge savakból származó, különösen a gyenge szerves savakból, mint ecetsavból, propionsavból és benzoesavból származó ani­onokat, mivel általában e savak fémsóinak nagyobb a komplexképző aktivitása. A sókat a kiindulási anyagra vonatkoz­tatva általában 1 : 1 -10 : 1, előnyösen 2 : 1-6:1 mólarányban alkalmazzuk. A reakciót célszerűen keverés közben, szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Ha már a komplex létrejött, az eljárás második művele­te során keverés közben hozzáadjuk az L­­-HABA előremeghatározott reakcióképes szár­mazékának poláros és nem protonált szerves oldószerrel készült oldatát vagy szuszpenzió­ját. Alkalmas szerves oldószer például a di­­metil-szuifoxid, acetonitril, tetrahidrofurán, dimetil-formamid; a találmány szerint előny­ben részesítjük a halogénezett alifás szén­­hidrogéneket, mint metilén-kloridot, klorofor­mot, 1,2-diklór-etánt és hasonlókat. A talál­mány szerinti eljárás ezen második műveletét is szobahőmérsékleten hajtjuk végre. Mind­két műveletnél azonban enyhe melegítést is alkalmazhatunk a reakció meggyorsítása cél­jából. Néhány órai keverés után az adott eset­ben jelenlevő szerves fázist eltávolítjuk; ala­csony forráspontú oldószer esetén desztillá­­lést alkalmazunk, vagy pedig mechanikus szeparálást végzünk és a reakciókeverékhez pH 9-10 eléréséig vizes lúgos oldatot adunk. Lúgos reagensként bármilyen alkálifém­­-hidroxid vagy -karbonát használható, előny­ben részesítjük az ammónium-hidroxidot. A lúgos reagens hatására a komplex elbomlik, a fémkation leválik és a 3,6’-védett acilezett termék kicsapódik. Az utóbbit szűrés útján izoláljuk és a 3- és 6’-helyzetű, valamint az oldalláncban levő védőcsoportot szokványos módszerekkel eltávolítjuk. Ha például a talál­mány szerint előnyben részesitett, adott esetben szubsztituált benzil-oxi-karbonil-vé­­dócsoportot alkalmaztunk, ezeket szokásos katalitikus hidrogenolizissel, platina, pallá­dium, pallédium-oxid vagy platina-oxid kata­lizátor jelenlétében távolítjuk el, vagy ha védőcsoportként ftaloilcsoportokat alkalmaz­tunk, ezeket egyszerű hidrolízissel hidrazin­­nal távolítjuk, vagy például a terc-butoxi­­-karbonil-csoportokat célszerűen hangyasav­val távolítjuk el. Az Így kapott nyersterméket azután az irodalomban amikacin tisztítására leírt kroma­tográfiás technikákkal tisztítjuk. A 3,6’-di­­-N-védett kanamicin A találmány szerint vég­rehajtott acilezése - a fémkationnal alkotott komplex létrehozása után - váratlanul nagy­fokú régioszelektivitást eredményez, mint­hogy előnyős módon amikacin képződik, nem pedig BB-K11 vagy az N-l és N-3" helyzet kettős acilezéséből származó termék. Ez az eredmény feltehetően a két komp­lexképző hely (N-3>N-1) stabilitásának az al­kalmazott reakciókörülmények közötti külön­bözőségéből adódik. Az eredményt a következő táblázatban mutatjuk be, ahol összehasonlítjuk a 3,6'-di­­-N-benzil-oxi-karbonil- kanamicin közvetlen acilezéséből származó adatokat azokkal az eredményekkel, amelyeket akkor kapunk, ha a fenti vegyületből clnk-acetáttal először komplexet állítunk elő, majd azt 4-benzil-oxi­­- k ar bo nil-amino-2- hid roxi-vaj sav N- hid roxi­­-szukcinimiddel képezett észterével acilez­­zük: 3,6’-di-N-benzil-oxi- Kitermelés (%)-karbonil-l-N-[ L—(—>—y­­-benzil-oxi-karbonil-araino­­-cC-hidroxi-butiril]-kanami­­cin A közvetlen acilezés 27 a komplex acilezése 58 Nem reagált 3,6-di-N­-benzil-oxi-karbonil-ka­nnmicin közvetlen acilezés 25 a komplex acilezése 25 Rendkívül fontos figyelembe venni a végső reakciókeverék összetételét a benzil­­-oxi-karbonil-védöcsoport hidrogenolizise után, amely gyakorlatilag mennyiségileg tar­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom