196366. lajstromszámú szabadalom • Javított eljárás azetidinon-szulfinsavak cefalosporinszulfonokból történő előállítására

1 196 366 2 A találmány tárgya eljárás 3-exometilén-cefám-szul­­fonok azetidinon-szulfonsavakká történő átalakítására, amely vegyületek az 1-oxa-dcztia-ceflosporin antibio­tikumok előállításában használt anyngok. Nem régen a baktériumok széles körével szemben aktív új antibiotikum-családot fedeztek fel. Ezek az 1-oxa-deztia-cefalosporinok, amelyek olyan cefalospo­­rin analógok, amelyekben a cefalosporin vázban a kén­­ato helyett oxigénatom található. A vegyületeket Sheehan és munkatársai J. Heterocyclic Chemistry, Vol. 5., 779 (1968), Christensen és munkatársai J. Am. Chem. Soc., Vol. 96, 7582 (1974) és Narisada és munkatásai a 4 138 486 sz. amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírásban írják le. Az 1-oxa-deztia-cefalosporinok idézett szintézisében más anyagok mellett halogén-azetidinonokat, mint púi­dul 4-klór-azetidinonokat alkalmaznak (I. a 4 013 645, a 4 234 724 és a 4 159 984 sz. amerikai egyesült álla­mokbeli szabadalmi leírásokat). Ezeket a halogén­­-azetidinon kiindulási anyagokat általában penicillin és valamilyen halogénezőszer, mint például elemi halo­gén, vagy N-halogén-szukcinimid segítségével állítják elő, például a 4 159 984 sz. amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás eljárása szerint. A 4 138 486 sz. amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban Narisada és munkatársai eljárást közölnek, melynek során a klór-azetidinonokat metiltio-azetidinonokbó! állítják elő, amely vegyületeket penicillinből nyerik. Mostanáig halogén-azetidinonokat cefalosporin kiindu­lási anyagokból nem állítottak elő. A találmány eljárás cefalosporin-szulfonok azetidi­­non-szulfinsavakká történő átalakítására, amelyek ez­után halogén-azetidinonokká, a halogén-azetidinonok pedig ezt követően 1-oxa-deztio-cefalosporin antibio­tikumokká alakíthatók. Részletesebben: a találmány tárgya eljárás az (I) általános képletű azetidinon-szulfonsavak előállítására, ahol az általános képletben R1 jelentése fenoxi-, fenil-, (1-4 szénatomos alktl)­­-fenil- vagy tienilcsoporttal szubsztituált 1-4 szén­atomos alkanoilcsoport, és R3 jelentése difenil-metil-csoport, vagy adott esetben 1—4 szénatomos alkoxi- vagy nitrocsoporttal szubsz­tituált benzilcsoport, oly módon, hogy a (II) általános képletű 3-exometilén­­-szulfont oldószerben, körülbelül 20-100 °C közötti hőmérsékleten, aktivált cinkkel, mgnéziummal, aktivált magnéziummal vagy amalgámozott magnéziummal és protonsavval reagáltatjuk. R1 jelentése előnyösen (a), (b), (d) vagy (f) képletű csoport, míg R3 előnyösen difenil-metil-, benzil-, 4-metoxi-benzil­­vagy 4-nitro-benzil-csoport. Az eljárást előnyösen például amin vegyülethez kö­tött protonsav jelenlétében végezzük. Különösen elő­nyös kötött protonsav az eljárásban az ammónium­­-klorid. A találmány szerinti eljárásban főként előnyösen aktivált cinket alkalmazunk. A találmány szerinti el­járásban oldószerként előnyösen N,N-dimctil-formami­­dot használunk. Az alkalmazott oldószer nem léphet reakcióba a reagensekkel. Mivel a találmány szerinti eljárás a cefalosporin gyű­rűn végzett reakció, R' jelentése az eljárás szempontjá­ból nem döntő jelentőségű. A találmány szerinti eljárásban egy 3-exometilén­­-1,1-dioxo-ccfrtmot (azaz ccfnlosporln-szulfont) rca­­gáltatunk fémmel, mint például aktivált cinkkel, akti­vált magnéziummal, magnéziummal vagy amalgámozott magnéziummal és protonsavval, és így azetidinon-szul­­fonsavat állítunk elő. A találmány szerinti eljárásban előnyösen aktivált cinket alkalmazunk fémként. Az aktivált cink egyszerűen olyan fém cink, amely oxid­­bevonat-mentes. A kereskedelemben kapható cinkpor általában egy vagy több oxidréteg-bevonatot tartalmaz. Ez könnyen eltávolítható a cinkpor híg ásványi savval, például 1 n sósavval vagy 1 n kénsavval történő mo­sása segítségével. Az aktivált fémet általában olyan oldószerrel mossuk, melyet azután a találmány szerinti eljárásban is alkalmazunk, de bármely laboratóriumi oldószer alkalmazható. Általában alkalmazható oldó­szer például a poláros N,N-dimetil-formamid, a form­amid, a dimetil-szulfoxid, a hexametil-foszfor-triamid vagy az N,N-dimetiI-acetamid. Kívánt esetben a ke­vésbé poláros oldószerek, mint például alkoholok, pél­dául metanol, etanol, izopropanol vagy éterek, például dietil-éter, metil-etil-éter, tetrahidrofurán, vagy keto­nok, például aceton vagy metil-etil-keton is alkalmaz­hatók. Előnyösen alkalmazható oldószer az N,N-di­­metil-formamid. Kívánt esetben egynél több oldószer is alkalmazható és az N,N-dimetil-formamid-víz 80:20 térfogatarányú elegye különösen előnyös oldószer­­keverék. A találmány szerinti eljárást protonsav jelenlétében hajtjuk végre, amely lehet bármely közönségesen alkal­mazott protonsav. Az eljárásban jellemzően, például ásványi savakat, mint például sósavat, hidrogénbromi­­dot, kénsavat, salétromsavat, foszforsavat, vagy szerves savakat, például hangyasavat, ecetsavat, trifluor-ecet­­savat, klór-ecetsavat, metánszulfonsavat vagy benzoe­­savat alkalmazunk. Kívánt esetben a protonsavat valamilyen proton­­forráshoz kötve, például amin savaddíciós só formában alkalmazzuk. Jellemzően alkalmazott protonsav meg­kötésére alkalmas aminok például az ammónia és a kis szénatomszámú alkil-aminok, mint például a metil­­-amin, a dimetil-amin, a trictil-amin, valamint a cikli­­kus és aromás aminok, mint például a pirrolidin, a piperazin vagy a piridin. A találmány szerinti eljárás­ban különösen előnyösen alkalmazható az ammónia és a sósav, mint protonsav az ammóniával kötésben (azaz ammónium-kloridként). A találmány szerinti eljárásban alkalmazott fém és sav viszonylagos mennyisége nem döntő befolyású, de előnyösen ekvimoláris mennyiségben vagy mindegyiket feleslegben alkalmazzuk és így a 3-exometiJén-cefalos­­porin-szulfon teljes konverzióját biztosítjuk. Általában 1—50 mól felesleg fémet és savat alkalmazunk a cefám­­-szulfon kiindulási anyagra vonatkoztatva, de kívánt esetben nagyobb és kisebb feleslegű reagens is alkal­mazható. A 3-exometilén-szulfon és a fém, illetve a protonsav reakcióját általában körülbelül 20—100 °C, jellemzően körülbelül 25-60 °C közötti hőmérsékleten hajtjuk végre. A reakció, amennyiben ezen a hőmérséklet­határon belül végezzük, általában körülbelül 2-24 óra alatt befejeződik. ' A találmány szerinti eljárás termékét, ai azetidkton» 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom