196365. lajstromszámú szabadalom • Eljárás leukotrién antagonista karbonsav származékok és ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
9 196 365 10 A találmány szerint előállított vegyületek biológiai szempontból jelentős antagonista hatást fejtenek ki leukotriénekkcl, különösen a Icukotrién D4-gycl szemben. A találmány szerint előállított vegyületek antagonists hatását a következő táblázatban adjuk meg (további adatokat tartalmaznak az előállítási példák). A -log Kb és Rl értékeket az előzőekben leírtaknak megfelelően számítottuk. Ha egy vegyületet egynél többször vizsgálunk, a megadott -log Kn érték az átlagos érték. Számos találmány szerint előállított vegyület specifikus antagonista aktivitását más agonistákkal, például a kálium-kloriddal, karbachollal, hisztamínnal vagy PGF2-vel szembeni kismértékű antagonizmus jellemzi. A találmány szerint előállított gyógyászati készítmények gyógyászatilag elfogadható hordozóanyagot vagy hígítószert és (I) általános képletű vegyületet, vagy ennek gyógyászatilag elfogadható sóját, például alkálifémsóját tartalmazzák olyan mennyiségben, amely elegendő a leukotriének áital kifejtett hatás, például az asztmás tünetek vagy más, a túlérzékenységgel összefüggő kóros állapotok megakadályozásához. Ha a gyógyászati készítmény oldat vagy szuszpenzió, megfelelő hordozóanyagok, illetve hígítószerek lehetnek a következők: vizes rendszereknél a víz, nem vizes rendszereknél az etanol, a glicerin, a propilén-glikol, a kukoricaolaj, a gyapotmagolaj, a földimogyoró-olaj, a szezámolaj, a folyékony paraffinok és ezek vizes elegyei, szilárd rendszereknél a laktóz, a kaolin és a mannít, aeroszol rendszereknél a diklór-difluor-mctán, a klór-trifluor-etán és a nyomás alatti szén-dioxid. A gyógyászati hordozóanyag vagy hígítószer mellett a készítmények tartalmazhatnak még további komponenseket, így stabilizátorokat, antioxidánsokat, konzerválószereket, kenőanyagokat, szuszpendálószereket, viszkozitást befolyásoló anyagokat és egyéb anyagokat, azzal a megkötéssel, hogy ezek nem fejthetnek ki káros hatást a készítmény gyógyhatása vonatkozásában. A készítmény típusa a hordozóanyag és a hígítószer függ az adagolás módjától, amely lehet például parenterális, topikus vagy lehet inhalálás. A készítményeket általában, különösen asztma megelőző kezelésére inhalálással adagoljuk. Egy ilyen készítmény a hatóanyag vizes szuszpenziója vagy oldata, amelyet a szokásos aeroszolos készülékekkel adagolunk. A készítmény tartalmazhatja a hatóanyagnak szokásos folyékony hajtóanyagban vagy nyomás alatt lévő gázban készített szuszpenzióját vagy oldatát, amelyet nyomás alatt lévő aeroszolos edényből adagolunk. A készítmény tartalmazhatja ezenkívül a szilárd hatóanyagot szilárd hordozóanyaggal, ekkor a pornak megfelelő inhalálóberendezést alkalmazunk. A felsorolt készítményekben a hordozóanyagnak és a hígítószernek a mennyisége változhat, de szuszpenzió és oldat esetében előnyösen mennyiségük nagyobb, mint a hatóanyag mennyisége. Ha a hordozóanyag szilárd, akkor ez lehet kevesebb vagy több, mint a szilárd hatóanyag, vagy lehet azzal azonos mennyiségű. A parenterális adagolás céljára szolgáló gyógyászati készítmény lehet steril, befecskendezhető folyadék, ampullában vagy vizes, vagy nem vizes folyadckszuszpenzióként. A topikusan alkalmazott készítmény lehet krém vagy kenőcs. Az (I) általános képletű vegyületet általában olyan nem toxikus mennyiségben adagoljuk, amely az allergiás reakciók tüneteit gátolni képes. Az adagolási mennyiség 350—700 mg hatóanyag minden egyes adagolás során. Célszerűen naponta 1-4-szcr azonos menynyiségű adagot alkalmazunk, a napi adag mintegy 350— 2800 mg. A gyógyászati készítményeket ismert módon állítjuk eíő. A készítményeket adagolhatjuk adagolási egységekként megfelelő intervallumokban vagy egységnyi adagként. A készítményeket főként akkor adagoljuk, ha az allergiás tünetek csökkenését kívánjuk elérni. Alkalmazhatjuk azonban a találmány szerint előállított készítményeket folyamatos vagy megelőző kezelésre is. A hatásos adagot például a betegség súlyosságát figyelembe véve határozzuk meg. A találmány szerint előállított vegyületek önmagukban vagy hisztamin-H, receptor-antagonistákkal együtt gátolják szenzibilizált tengerimalac izolált légcsövén az antigén által kiváltott összehúzódást (a légzési anaíilaxiás reakció modellje). A találmány szerint előállított vegyület példájaként a 2(S)-hidroxi-3(R)-(2-karboxi - etil - tio) - 3 - [2 - (8 - íenil-oktil) - fcnil] - propánsavat t A vegyület) vagy racemátját említjük meg. Hisztamin-Hi receptor-antagonista például a mepiramin és a 2 - [4 - (5 - brőm - 3- metiI-2 - piridi!) - butil - amino] -5 - -[(6-metiI-3-piridi!)-metil]-4-pirinudon (B vegyület). Az alkalmazott módszereket és az eredményeket a következőkben ismertetjük. A) ln vitro vizsgálatok 1. Tengerimalac izolált légcsövén 400-600 g testsúlyt! albino Hartley törzsű érett hím tcngcrimnlacokat 7 ml 5 %-os ovalbumin-oldat (OA) intramuszkuláris adagolásával aktívan szenzibilizálunk ovalbuminnal szemben. Azokat az állatokat, amelyek 2 hét elteltével antigén-aeroszollal történő ingerlésre pozitívan válaszolnak, további 2 hét után vizsgáljuk. Azokban a vizsgálatokban, ahol a B vegyületnek és a mepiraminnak a Kg értékeit határozzuk meg, normál, nem szenzibilizált tengerimlacokat használunk. A légcsöveket eltávolítjuk, a felesleges szövetet levágjuk, spirális csíkokra vágjuk és vízköpennyel ’ellátott 10 ml-es szervfürdőbe helyezzük, amely 37 °C hőmérsékletű, 95 % oxigént és 5 % szén-dioxidot tartalmazó eleggyel levegőztetett, módosított Krebs-Henseleitoldatot tartalmaz. A lcgcsőspirálokat 2,0 g passzív lenzió mellett 60 percig egyensúlyozzuk, majd minden szövetet 1 /xmól meklofenaminsavva! - amely ciklooxigenáz-inhibiíor - kezelünk a prosztanoidok keletkezésének kiküszöbölésére. A B vegyület hisztamin által kiváltott összehúzódást gátló hatását úgy határozzuk meg, hogy a kumulatív hisztaminkoncentráció-válasz meghatározása előtt a szövetet a hordozóval vagy 1,10, illetve 100 nmól B vegyülettel inkubáljuk. A mepiraminnai végzett vizsgálatban a szöveteket hordozóval vagy 10, 100, vagy 1000 nmól mepiraminnai inkubáljuk. Minden szövet esetén meghatározzuk a kumulatív koncentrációválasz görbét állandóan növekvő hisztnminkonccntráció mellett, amikor is az előző koncentrációra kapott maximális válasz után a hisztaminkoncentrációt mindig a tízszeresére emeljük. A vizsgálat végén a fürdőhöz 10 jumól karbacholt adunk a hisztaminválssz standar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
