196313. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyújtott hatásu tabletták előállítására

3 196 313 4 szárítjuk. Ily módon olyan tcrpoliincrrc! bevont tab­lettát kapunk, amelynek bevonatában egy ví/.old­­liató pqrusképző anyag van statisztikusan eloszlatva. A tcrpolimcr előnyösen 80—95 tömeg% poli(vinil­­klorid)-ot, 1-19 tömeg% poli(vinil-acetát)-ot és 1—10 tömeg% poli(vinil-alkohol)-t tartalmaz. Megemlítjük, hogy egy csak poli(vinil-klorid)-ból és poli(vinil-acc­­tát)-ból álló kopolimcrt tartalmazó bevonat is alkal­mazható, de a különböző, hatóanyagot tartalmazó tablettamaghoz való tapadási tulajdonságok ez eset­ben nem eléggé jók ahhoz, hogy a tablettafelület érdességéből („narancshéj”) és/vagy az egyéb, nem kielégítő tapadással kapcsolatos problémákból eredő nehézségeket kiküszöböljük. A fenti kopoíimernck ezenkívül a mechanikai tulajdonságai sem megfelelőek. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott pórus­képző anyagok vízben jól oldódnak, gyógyászatilag elfogadhatók, de saját gyógyászati hatással lényegé­ben nem rendelkeznek az alkalmazott mennyiségben. Pórusképző anyagként különösen előnyös a szaccha­­röz. Használhatunk ezenkívül poli(vinil-piirolidon)-l. polictilénglikol 1500-al, 4Ü00-el vagy 6000-et, vagy nálrium-kloridot is. A pórusképző anyag terpolimerhez viszonyított aránya a kívánt kioldódási sebességtől és időtől függ, és minden egyes esetben laboratóriumi kísérletekkel könnyen meghatározható. Általában megállapíthat­juk, hogy orálisan adagolt tabletták gyakorlatilag megfelelő kioldódására az arány 1 és 5, előnyösen 1,5 és 3 között változtatható. A pórusképző anyag előnyösen, de nem feltétlenül oldhatatlan a tabletta bevonására használt oldó­szerben. A pórusképző anyag szemcsemérete 0,5 és 50 mp között változhat. A terpolimer előnyösen lágyítószert is tartalmaz­hat. A lágyítószer mennyisége a bevonófolyadék tömegére számítva 0,1 —4 tömeg% lehet. Lágyítószer­ként például megfelel az acetil-fributil-citrát, polieti­­lénglikol, fúvatott ricinusolaj és a gliceril-triacetát. Ezenkívül a bevonatban stabilizátorként nátrium-hid­rogén-karbonát is lehet. A tabletta méretétől és felületének nagyságától függően a bevonat tömege tablettánként 10-170 mg lehet, a bevonat vastagsága 25 és 300 pm között változhat, előnyösen 50-200/zm lehet. A találmány szerinti eljárással előállított gyógy­szerkészítményben a tablettamagban levő hatóanyag bármely orálisan alkalmazható hatóanyag lehet. A hatóanyag oldódási tulajdonságainak javítására a magban szokásosan használt adalékanyagok, például pufferek, így nátrium-hidrogén-karbonát vagy citrom­sav is lehetnek. A találmány szerinti eljárással előállított, nyújtott, de állandó sebességű hatóanyagleadást biztosító gyógyszerkészítmények formájában adagolható ható­anyagok például az alábbiak: fenil-propanolamin, cefalosporhiok (cefaklorum), benzodiazepin-szárma­zékok, kálium-klorid, nátrium-szalicilnt, kolin-teofilli­­nát, acctaminofen, acctil-cisztein, tcrhutalin, dextro­­metorfan, aszkorbinsav, diltiazem, noszkapin, oxibu­­tinin, ibuprofen, urapidil, melperon, szalbutamol, cimetidin, klórfenirainin-maleát, propranolol, L-dopa, piracetam, izoszorbid-dinitrál, indometacin, cink­­szulfát, diklofcnac, lítium-szulfát, vas(ll)-szulfát, pszeudoefedrin, nátrium-kromoglikát, nátrium-PAS és mcklomen. A bevonó-folyadékot az alábbiak szerint állíthat­juk elő. 1. A 80—95 tömcg% po!i-(viml-klorid)-ot (PVC), 1-19 lömcg% poli(vinil-acc(át)-ol (PVAC) és 1—10 tömeg',f poli(vinil-:ilkohol)-l (I’VOII) Inilalmnzó tor­­polimert oldószerben, például acetonban, metil-etil­­ketonban,r metilén-kloridban, vagy aceton és etanol, vagy acetón és metii-klorid elegyében, vagy egyéb hasonló oldószerben oldjuk. 2. A póruskepző anyag oldatát vagy szuszpenzió­­ját az alábbi módon készítjük cl. A pórusképző anyag részecskéit vagy golyós malomban szárazon, vagy üveggyöngy-malomban ned­vesen őrölve meghatározott méretre, előnyösen 0,5— 50 jutn szemcseméretűre aprítjuk. A részecskéket például a fent említett oldószerben vagy oldószer­­clcgyekbcn diszponáljuk, majd a tcrpolimcr oldallal összekeverjük. A bevonó-folyadékban a pórusképző anyag és a ter­polimer aránya azonos a bevonatra fent megadott aránnyal. A bevonó-folyadék — mint azt fent említet­tük — lágyítószeri cs nátrium-hidrogen-karbonátot is tartalmazhat. A szuszpenzió vagy oldat formájában kapott bevonó-folyadékot a szokásos bevonási eljárásokkal vihetjük fel a hatóanyagtartalmű tablettamagra. A be­vonást például bevonó-edényben, kézi- vagy perme­tező-bevonással, Würster-bevonással vagy egyéb folya­dékágyas bevonási eljárásokkal végezhetjük. A bevo­­nó-folyadékba színezőanyagot is keverhetünk, elő­nyösen oldhatatlan színezőanyagokat használunk. Egy további bevonatot is képezhetünk, amely egy vagy több, a magban levő hatóanyaggal azonos, vagy attól eltérő olyan hatóanyagot is tartalmazhat, amely­nek gyors felszabadulása kívánatos. Ez a második bevonat előnyösen egy vizes alapú cukortartalmú bevonó-folyadckból készül, ezért gyakran szükséges vagy kívánatos a terpolimer membrán-bevonat és a cukor-bevonat közé egy szigetelő bevonatot is fel­vinni. A találmányt közelebbről az alábbi példákkal kívánjuk ismertetni. 1. példa A bevonatot 1 g kálium-kloridot tartalmazó tablet­tákra visszük fel. A bevonó-folyadék összetétele: 31:1:2 arányú PVC-PVAC-PVOH terpolimer 160 g mikronizált, porított szaccharóz (részecskemérete 1-10 Mm) 409 g acetil-tributil-citrát 35,6 g fúvatott ricinusolaj 26,9 g nátrium-hidrogén-karbonát 15 aceton 4400 g-ra A bevonási eljárást bevonó-edényben végezzük, a bevonó-folyadékot levegőmentes permetező-bevonó 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom