196310. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kérődzők takarmánykiegészítőinek bevonására alkalmas új készítmények és ezzel bevont takarmánykiegészítők előállítására
1 196 310 2 A találmány kérődzők takarmánykiegészítőinek bevonására alkalmas új készítmények előállítására vonatkozik, amelyek 5,5 vagy ennél nagyobb pH-jú közegben stabilak, cs a takarmánykiegészítő felszabadulását lehetővé teszik 3,5 vagy ennél kisebb pH-értéken. Ha a kérődzőknek bizonyos biológiailag aktív anyagokat (gyógyszereket, vitaminokat, aminosavakat) adnak, akkor a bendőn való áthaladás során ezek az anyagok enzimatikusan bomlanak, amelyet elősegít a tartózkodási idő (néhány órától több napig) és a közeg pH-ja (5 és 6 közötti érték). Ennek az a következménye, hogy a lebomlott aktív anyag hatékonyságának nagy részét elveszti, mire az oltógyomorba kerül. Tehát ezeket a biológiailag aktív anyagokat meg kell védeni olyan bevonatokkal, amelyek a kérődzők bendőjében stabilak, azaz ellenállnak a mikroorganizmusok lebontó hatásának, és a biológiailag aktív anyagok felszabadulását az emésztőrendszer meghatározott részén, nevezetesen az oltógyomorban teszik lehetővé, ahol a pH 3,5 vagy ennél kisebb. Tehát a bendöben a védöhatásnak viszonylag hosszú ideig kell fennmaradnia (néhány órától több napig), viszont az oltógyomorban a hatóanyagnak viszonylag gyorsan kell felszabadulnia (néhány perctől 1-2 óráig terjedő idő alatt). Számos bevonatösszetétel ismeretes. így a 81 18954 számú francia szabadalmi leírásban (2 514 261 közzétételi szám) olyan bevonatot ismertetnek, amely sztirolnak vinil — piridinekkcl alkotott, a pH változásaira érzékeny kopolimerből, és vízben nem oldódó, a pH változásaira közömbös polimerből, azaz cellulóz, acetobutirát, etil-cellulóz és cellulóz-propionát valamelyikéből áll, és a polimer elősegíti a hatóanyag felszabadulását I és 2,5 pH értékek között és lehetővé teszi a hatóanyagnak vizes közegben való kioldódásának csökkenését. Ugyan ezek a bevonatok megfelelő eredményeket szolgáltatnak metionin használata esetén, gyenge eredményeket hoztak lizin esetében, amelynek jellemzői, különösen vízben való oldhatósága jelentősen eltér a metioninétól. Kérődzők takarmányának bevonására javasolták a 78 23 966 számú francia szabadalmi leírásban (közzétételi száma 2 401 620) sztirol és vinil-piridin olyan kopolimerjeinek használatát, amelynek 10—32 szénatomos zsírsavak, 10-22 szénatomot karboxiesoportonként tartalmazó polikarbonsavak közül kiválasztott hidrofób anyagokat tartalmaznak, amelyek fokozzák a védelmet oly módon, hogy a filmbevonat általános érzékenységét gyengén savas vizes közegben csökkentik. Ezekben a készítményekben a hidrofób anyag a bevonatra vonatkoztatva a polimer anyag 5—75 tömeg %-ában van jelen. Az így bevont hatóanyag granulátumaiban a bevonat a granulátum 5-50 tömeg %-a. Általában a bevont granul átmérője 1,2-19 mm. A bevont granulák tulajdonságainak javítására a bevonathoz lemezes szerkezetű töltőanyagot, így alumíniumport, talkumot, vagy csillámot adhatnak. Ezekben a készítményekben a bázikus aminált kopolimer tartalom igen magas. Egyébként bevonóanyag nem tűnik különösen hatékonynak, kivéve azt az esetei, amikor a granulátumokon a bevonatréteg elég vastag (körülbelül 150 mikron). Ha lemezes szerkezetű töltőanyagot alkalmaznak, nagy valószínűsége van a technológiai nehézségeknek, különösen porlasztásos bevonási módszer esetén. Megállapítottuk és ez találmányunk tárgya, hogy a hatóanyagok, elsősorban a lizin és a metionin hatásosan bevonható egy olyan készítménnyel, amely bázikus aminált kopolimerből és olyan hidrofób anyagból áll, amelynek olvadáspontja 60 °C felett van és a hidrofób anyag mennyisége a teljes bevonatra vonatkoztatva 50 — 90 tömeg %. A 60 °C feletti olvadáspontú hidrofób anyag zsírsav, zsírsav-észter, zsíralkohol és adott esetben keverékük lehet. A találmány szerinti bevonóanyag a Ph = 6 és pH = 2 értékeken való igen lényeges viselkedésbeli különbségen kívül azzal az előnnyel is bír, hogy lényegesen kisebb toxieitású a bázikus aminált kopolimer lényegesen kisebb mennyiségének következtében. Ezen felül ezek a készítmények a tárolás közbeni bomlásnak (porlódás, aggroierálódás) kiválóan ellenállnak, továbbá nedvesség hatására sem bomlanak. A találmány szerinti bevonóanyagban a bázikus aminált kopolimer sztirol és vinil-piridinck, így 2-vinil-piridin, 4-vinil-piridin, vagy 2-mclil-5-vinir-piridin kopolimerje. Általában a bázikus aminált kopolimerben a nitrogén tartalom 3 — 14 96. A 60 °C feletti olvadáspontú hidrofób anyag előnyösen sztearinsav és dokozánsav. Különösen előnyös a sztearinsav, amely 90 % feletti tisztaságú. A találmány szerinti készítményekben a bázikus kopolimcrre vonatkoztatva nagy feleslegben jelenlévő hidrofób anyag 6 pH értéken jó megkötést biztosít és a bázikus kopolimer a kötőanyag szerepét tölti be a hidrofób anyag kristályai között. A bevonat teljes vastagságában egyenletesen eloszlott kötőanyag savas közegben elbomlik a protonok hatására, egyidejűleg a membránkohéziói megszűntéivé és a hatóanyag gyors felszabadulását elősegítve. A találmány szerinti bevonóanyag a bázikus kopolimeren és a hidrofób anyagon kívül egyéb anyagokat is tartalmazhat, amelyek szerepe a készítmények előállításának megkönnyítése, vagy a fizikai-kémiai tulajdonságok javítása. Előnyösen használhatók a képlékenységet fokozó szerek (triacetil, propiiéngükol), antisztalizáló szerek (polioxietilénezett trigliceridek), gombaölőszerek, emulgeálószerek (oxietilénezett szorbitán-észterek, cukorgliceridek), összeférhetőséget javító szerek (természetes vagy félszintetikus gyanták, így poliszacharidok, például alginátok, arab mézga, pcklin, karragenátok, xantán-gyanta), cellulózéterek (karboxi-metil-, metil-, hidroxi-propil-cellulóz) vagy egyéb adalékok, így ásványi sók, cukor, keményítő vagy fehérjék. Ezek a különböző adalékok általában a bevonóanyag csak néhány százalékát teszik ki. A találmány szerinti készítmények úgy állíthatók elő, hogy a bázikus kopolimerí a hidrofób anyag szerves oldószerre! vagy szerves oldószerek clcgyévci készült oldatában vagy diszperziójában diszpergáljuk vagy oldjuk. Az alkalmazott oldószert az alkotórészek jellegének függvényében választjuk meg. Az oldószer vagy oldószerek elpárologtatósai után a bevonóanyag általában kész. Szerves oldószerként általában alkoholt, például elanolt, étert, például telrahidrofuránt, ketont, például acetont vagy aligás klórozott oldószert, például metilén-kloridot, 1,2-diklőr-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
