196283. lajstromszámú szabadalom • Önetető berendezés kisállatok tartásánál porszerű takarmány etetéséhez
1 196 283 2 A találmány önetető berendezés kisállatok, főként laboratóriumi rágcsálók ketreces tartásánál porszerű takarmány etetéséhez, amely a ketrec oldalához csatlakoztatható és amelynek fölül nyitott takarmánytároló tere van. Laboratóriumi állatkísérletekhez nagy mennyiségben vesznek igénybe rágcsálókat, pl. egeret, patkányt, tengerimalacot, nyulat. Ezeket az állatokat egyenként vagy néhány fős csoportokban ketrecekben, ellenőrzött körülmények között tartják. A kísérletek során az állatokkal olyan takarmányt etetnek, amely pontosan meghatározott mennyiségben valamilyen hatóanyagot (gyógyszert) tartalmaz. A hatóanyag megfelelő elkeveredése érdekében porszerű takarmányt alkalmaznak, azonban, mivel a porszerű anyag etetése számos, eddig megoldatlan problémával jár, a takarmányból tablettákat vagy rudacskákat sajtolnak cs így helyezik be valamilyen tartóeszköz, pl. drótkosár vagy hasonló segítségével a ketrecbe. A tabletták vagy rudacskák sajtolásánál azonban előfordul, hogy az egyes darabok, vagy a darabok egyes részei nem egyforma mennyiségben tartalmazzák a hatóanyagot, ami befolyásolja az ízt, és az állatok a kevesebb hatóanyagot tartalmazó tablettát, vagy tabletta-részt fogják elfogyasztani, mert az pl. kevésbé keserű. Éppen ezért kívánatos lenne, hogy az állatokat portakarmánnyal lehessen etetni, amiből nem tudják kiválogatni a jobb ízű, kevésbé keserű, tehát kevesebb hatóanyagot tartalmazó részeket. A porszerű takarmány azonban összetapadásra és boltozódásra hajlamos, aminek következtében a jelenleg ismert önetetők tárolóterében fennakad, nem jut le oda, ahol az állatok hozzáférnek, így bár az önetetőben van elegendő takarmány, az állatok éhen pusztulnak. További nehézséget jelent a porszerű takarmány etetésénél, hogy az állat szőrzetére, főként a mellső lábaira rátapad. Az állat szőrzetére tapadó takarmányt az etető berendezésből magával viszi az életterébe, ezáltal ez a takarmánymennyiség egyrészt veszendőbe megy, másrészt szennyezi az életteret. Ez különösen akkor jelent hátrányt, amikor laboratóriumi kísérleti állatokat — pl. egér, patkány, tengerimalac, nyúl — hiteles mérések elvégzése céljából kell ellenőrizhető körülmények között tartani, vagy pedig értékes állatokat kívánunk maximális higiénés körülmények között tartani. Ezekben az esetekben fontos, hogy az állat etetése racionálisan, minimális emberi beavatkozással, maximális higiéniával történjen: az önetető berendezés takarmánytároló terében hosszú időre elegendő táplálék férjen el, takarmányveszteség ne legyen, takarmány az állat életterébe ne kerülhessen, cs a takarmánylárolólerben a takarmány boltozódása ne következhessen be. A laboratóriumi kísérletek esetében pontosan mérhetőnek kell lennie az elfogyasztott takarmány mennyiségének, vagyis takarmány a rendszerből nem kerülhet ki: ha a megtöltött önclelő berendezés súlyából visszamérjük a kísérlet utáni súlyt, azt az értéket kell megkapnunk, amit a kísérlet időtartama alatt az állat a takarmányból elfogyasztott. Ketreces állattartáshoz ismert olyan önetető - pl. a 178 979 sz. magyar szabadalmi leírásból - amely a ketrec oldalára belül felfüggeszthető és hátfalból, etetővályúból, oldalfalból, mellső falból, valamint lengő garatlemezből áll. A lengő garatlcmez van hivatva meggátolni, hogy az egymással párhuzamos hátfal és mellső fal között a takarmány boltozódjék. A garatlemez befelé nyúló garatlemezbordákkal van ellátva, amelyek clctőáiláshclyckct határoznak meg. A fölül nyitott takarmánytároló tér a függőleges hátfal és a lengő garatlemez között helyezkedik el, amely utóbbi alul leszűkíti azt, így porszerű vagy ahhoz közeli szemcseméretü takarmány ott összetapadhat, boltozódhat. Ez az önetető nem biztosítja, hogy az állatok életterébe ne kerüljön takarmány, a vályúból a takarmány könnyen kihullik, ill. evés közben az állatok onnan kikaparják, a kikapart takarmány fgy egyrészt veszendőbe megy, másrészt fennáll a veszély, hogy ürülékkel szennyeződik és ha ezt az állatok elfogyasztják, beteséget okozhat. Ismert tobábbá a T/22 283 közzétételi számú magyar szabadalmi bejelentésből olyan adagolóteres nyúl önctctő, különösen granulált táp etetéséhez, amelynél a takarmány szennyeződésének és kikaparásának a veszélye ki van küszöbölva azáltal, hogy az önetetőt alkotó etetővályú és az adagolótér közötti válaszfal tápadagoló gátként van kialakítva, az etetővályú mellső lemeze visszahajlított kaparásgátlóként szolgál A nyúltartásnál problémát jelentő elporlott táp az adagolótér és az elctővályú szitaszerűen kiképzett fcnéklcmczcn keresztül kihullik. Ennél a megoldásnál a felül nyitott adagolótér lefelé szűkülő, tehát ha tapadásra hajlamos, vagy porszerű takarmányt töltünk bele, fennáll a boltozódás veszélye. Továbbá nincs megoldva a szitaszerű fenéklemezen keresztül kihulló takarmány gyűjtése, így az veszendőbe megy. Végül ismert a 3 106 509. számú NSZK-beli szabadalmi leírásból egy olyan, szemcsés takarmány etetésére alkalmas berendezés, amelynél a takarmánytároló fölül nyitott, oldalfala, fenéklapja, az oldalfalban kialakított etetőnyílása, valamint az etetőnyílást leszűkítő ferde terelőlapja van. Az etetőberendezést a ketrec tetejéhez erősítve befüggesztik, és felül nyitott, ráccsal lefedett végén időnként kis mennyiségű szemcsés (granulátum, sajtolt rudacskák) takarmányt juttatnak a bevezetőgaratba, amely alul egy ferde, a garatot leszűkítő felülettel van kiképezve. Ez a ferde felület ellentétes dőlésű, mint az alatta elhelyezkedő ferde terelőlap, amely így a szabadeséssel lejutó szemcsés takarmányt kaszkndvczctéssel tereli. A ferde terclölap az etetőnyílást annyira leszűkíti, hogy az állat csupán a táplálkozáshoz szükséges mértékben hatolhat be a takarmánytároló térbe. A takarmány kikaparását az etetőnyílás előtt elrendezett küszöb akadályozza. Ez a berendezés - bár meggátolja a takarmány kihordását, kikaparását — nyilvánvalóan nem alkalmas porszerű takarmány etetésére, mivel mind a hengeres bevezetőgarat, mind pedig a garatot leszűkítő ferde felület és a ferde terelőlap gátolja az összetapadásra hajlamos porszerű takarmány akadálytalan lejutását, ezáltal az felboltozódik, és az állat nem képes hozzájutni. Különösen nem alkalmas ez a berendezés arra, hogy az állatkísérlet során hosszabb időre elegendő takarmányt egyszerre befogadjon és a kísérleti időtartam alatt lényegében felügyelet nélkül folyamatos etetést biztosítson. A fentiekből kitűnik, hogy a bevezetőben említett követelményeknek az eddig ismert megoldások egyike sem felel meg teljes egészében. A találmány feladat», hogy olyat«, kisállatok, 18-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 55 2
