196277. lajstromszámú szabadalom • Univerzális vető- és szortírozószerkezet

1 196 277 2 A találmány tárgya univerzális velő- cs szortirozó­­szcrkczcl, amely alkalmas a legkülönfélébb méretű, alakú és fajsúlyú vetőmagvak, illetve vetőgumók egyenletes, szeinenkénti elvetésére, adott esetben pe­dig szétválogatására, szortírozására. Az egyszerűség kedvéért a leírás további részében csak magvakról, illetve vetőmagvakról beszélünk, de ebbe beleérten­dők különféle gumók, hagymák, sőt szortírozásnál egyéb darabos anyagok, termékek is. A mezőgazdasági munkálatok között az egyik leg­régebbi problémát a vetőmagvaknak a szükséges osz­tásban, egyenletes és kellő sűrűséggel való elvetése jelenti. Ezt a feladatot egészen a legutóbbi időkig, a gépesítés koráig kizárólag csak kézzel végezte az em­ber. Egyes növények, mint például a kukorica, lencse, burgonya, dinnye és uborka magvait általában fészek­be vetik. A fészekbe vetésnél, különösen a nagyobb magvaknál, gumóknál kézi vetéssel is lehet viszonylag egyenletes vetést elérni, ez azonban apróbb magvak­nál a legnagyobb gond és ügyesség ellenére is csak megközelíthető. Mindamellett a kézi vetés igen fára­­dalmas, és rendkívül idő- és munkaigényes művelet, A probléma megoldására készítettek olyan szerke­zeteket, amelyek főleg kiskerttulajdonosok és kisebb gazdaságok számára kívántak az egyenletes vetéshez segítséget nyújtani. Ezek a kisebb kézi vetőszerkczc­­tek általában adagolórcndszcrück, csak egy sorban vetnek és konstrukciós felépítésük nem teszi lehetővé sem a magvak szemenkénti pontos elosztását, sem pedig a vetéssűrűség tetszés szerinti beállítását. Az egyik ismert vetőszerkezet például úgy van kialakítva, hogy két keréken tolható, és ezen kerekekkel együtt forgó tengelyének közepén a tengelybe annak kerülete mentén magvak befogadására alkalmas mélyedések vannak bemunkálva, s ezek fölé szorosan egy adago­lótölcsér van felszerelve. Elvileg különböző nagyságú és osztástávolságú lyuksorok egymás melletti kiala­kításával és a tölcsér megfelelő lyuksor fölé állításával a vetőszerkezet bizonyos határok között variálható, a megoldás azonban a gyakorlatban nem vált be, főként amiatt, hogy a változó méretű magvak egyen­kénti felvételére a tengelyen kialakított mélyedés nem bizonyult megfelelőnek, amellett a tengelyt forgató járószerkezet sem volt szerencsés kialakítású, elaka­dásra való hajlama miatt. A- találmány által megoldandó feladat a korábbi vetőszerkezetek hiányosságainak kiküszöbölése és olyan szerkezet létrehozása, amely amellett, hogy ter­melékenyen biztosítja a vetőmagvak maximálisan egyenletes szemenkénti eloszlását és kiadagolását, széles határok között variálható a vetéssűrüség az alkalmazott vetőanyag mérete tekintetében, továbbá olyan szortírozó szerkezet kidolgozása, amely bizto­sítja a fenti vctőszcrkczcl optimális működéséhez szükséges mérethatárú vetőmagvak szétválogatását. A találmány alapja az a felismerés, hogy két szoro­san egymás mellett elrendezett, egy élben érintkező forgástestfelület, amelyek közül legalább az egyik for­gatható, olyan vályút képez, ahol a vályúba szórt magvak a vályú aljától felfelé forgatott, lejtősen be­állított forgástcstck hatására mintegy futószalagon megindulnak a lejtés irányába és egy sorba rendeződ­nek. Ha magáram elé zsilipet állítunk, a zsilippel szabályozhatjuk a magáram keresztmetszetét és a mi­nimumnál elérhetjük, hogy ez már csak egyetlen szem keresztmetszetét engedje át. További fontos felismerés az, hogy a vetéshez olyan magvakat kell felhasználni, amelyeknél a legnagyobb magvak átmérője, illetve vastagsága nincs kétszer ak­kora, mint a legkisebb magvaké. így ugyanis a magva­kat egy sorba vezető vályú fölé a lejtés irányába eső oldalon zsilipet eresztve a maximális magátmerő be­állításakor mindig csak egyetlen mag tud továbbha­ladni, mivel két legkisebb méretű mag együttes átmé­rője is már nagyobb, mint az éppen még átereszthető maximális magátmérő. Ez a feltétel például azáltal biztosítható, ha a vályúkat képező forgástestfelülete­­ket szortírozásra alkalmazzuk. A találmány alapját képező további fontos felismerés ugyanis az, hogy a forgástestfelületek közötti hézag változtatásával a hé­zagnál kisebb átmérőjű magvak áthullanak, a na­gyobbak pedig a forgástestfelületek által képzett vá­lyú végén kigyűjthetők. A fentiek alapján a kitűzött feladatot olyan vető­­szerkezettel oldottuk meg, amelynek adagolószerve a magtartály alatt szorosan egymás mellett, egy élben találkozóul! elrendezett, vályút képező két forgástest­felületből áll, amelyek közül legalább az egyik forgató hajtással van ellátva és a vályú fölött annak kereszt­­metszetét leszűkítő zsilip van elrendezve. A zsilip kia­lakítható a magtarlály adagolócsövéből is. és célsze­rűen állítható. Adott esetben előnyös lehel több zsilip alkalmazása is. A találmány egyik célszerű kiviteli alakja értelmében a forgástestfelületeket két egymás­sal párhuzamos tengelyű, csapágyazott henger képezi, de a hengerek egyikét álló részhengerfelület is helyet­tesítheti. A találmány egy további előnyös kiviteli alakja értelmében a forgató hajtás talajjal érintkező tüskés meghajtó kerékből és dörzshajtásos áttételből áll. A tüskés meghajtó kerék előnyösen a vetőszerkezet vázkeretén kétoldalt ágyazott tengelyre van mereven felerősítve és a dörzshajtásos áttétel a meghajtó kerék tengelyére szerelt, azzal cgyüttforgó áttételi tárcsából és annak lapjával dörzskapcsolatban álló homlok­­dörzskerékböl áll, amelynek tengelye közös vagy koa­xiális a hajtott forgástestfelület tengelyével. A forgató hajtás lehet egyébként bármilyen motoros hajtás is. A találmány szerinti veíőszerkezet vázkeretére cél­szerűen legalább két adagolószerv van felszerelve, ami lehetővé teszi a többsoros vetést is. A találmány szerinti szortirozószerkezet két egy­más fölött elrendezett és a vetőszerkezet adagolószer­véhez hasonló felépítésű szortírozószervből áll, ahol a felső szortirozószerv forgástestfelületei közötti hé­zag a maximális magátmérőnek, az alsó szortirozó­szerv forgástcstfclülctci közötti hézag pedig a minimá­lis magátmérőnek felel meg. Az egyes szortírozószer­vek célszerűen hézagállító szervvel vannak ellátva. A találmányt részletesebben rajz alapján ismertet­jük, amely a találmány szerinti vető-, illetve szortíro­zószerkezet példakénti célszerű kiviteli alakját tűnteti fel. A rajzon az 1. ábra egy találmány szerinti vető-, illetve szortirozószerkezet példakénti célszerű kiviteli alakját tünteti fel. A rajzon az I. ábra egy találmány szerinti vetőszerkezet feüil­­nézete, a 2. ábra az 1. ábra szerinti vetőszerkezet hátylnéze­­te, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 (30 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom