196231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítására és alkalmazásuk védőbevonatként, fedőrétegként és finisként homogén vagy habosított PVC bevonására

1 196231 2 A találmány vizes poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítási eljárására vonatkozik. Ezek a bevonószerek rugalmas anyagokon, elő­nyösen po!i-(vinil-klorid)-on fedőrétegek, illetve finisek előállítására alkalmazhatók. A találmány szerinti eljárással előállított vizes poliuretán-disz­­perzióból álló bevonatok meghatározott fizikai­kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Poli(vinil-klorid)-on poliuretán-bevonatok elő­állítása elvben ismert. A 3262805. a 4017493. ésa 4045 600, számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírások poli(vinil-klorid) bevonását ismertetik, az eljárásban szerves oldószerben ol­dott egy-, illetve kétkomponensű poliuretán-rend­­szert alkalmaznak. Az oldószertartalmú bevonószerek alkalmazá­sának azonban számos hátránya van. Gazdasági és különösen ökológiai szempontok figyelembevéte­lével célszerű a szerves oldószerek alkalmazásának — amennyire lehetséges — a kiküszöbölése. Az 1 769 387. számú német szövetségi köztársa­­ságbcli közrcbocsátási irat (1 191 260. számú nagy­­britanniai szabadalmi leírás) vizes poiiureíán-disz­­pcrziókkal történő ragasztást ismertet. Poli(vinil­­klorid) fedőrétegeként, illetve finiseként ezek a vizes poliurctán-diszperziók azonban nem alkal­masak, mivel eddig még nem tudtak olyan termé­keket előállítani, amelyek egyrészt jó! tapadnak a poli(vinil-klorid)-hoz, másrészt rendelkeznek a fe­dőrétegként, illetve finisként való alkalmazáshoz szükséges tulajdonságokkal (magas lágyuláspont, nagy mechanikai szilárdság, hidrolízissel szembeni ellenállóképcsség, lágyítók hatására kis mérték­ben való duzzadás, a polí(viníl-klorid)-ban lévő lágyítók migrálásának a megakadályozása, a po­­li(vinil-klorid) piasztiszolok zselizálási hőmérsék­leténél elszíneződésmentesség, kellemes lágy fo­gás). A 2 807 479. számú német szövetségi köztársaság­beli közrcbocsátási irat szerinti bevonószerekkel először sikerült olyan vizes poliuretán-diszperziőkat előállítani, amelyek részben megfeleltek a fenti követelményeknek és belőlük oldószermentes bevo­natokat lehetett előállítani poli(vini!-klorid)-on, kü­lönösen habosított pofiivini!~kIorid)-on. Ezek a bevonatok is felmutatnak hátrányokat, mégpedig: — a kész termék hajlítással szembeni ellenálló­­képessége gyakran nem kielégítő és — a poli(vini!-klorid)-hoz való tapadás kívánni­valót hagy maga után. Mindenek előtt nagy hátrányt jelent, ha a bevo­nószer két poliuretán-diszperzióból áll. Ezeknek a keverékeknek az előállítása mindig költségesebb és több hibalehetőséget foglal magában. Ezen kívül a két rendszer összeférhető kell legyen. Azt tapasztaltuk, hogy a 2807479. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátás! irat sze­rinti rendszerek hátrányai kiküszöbölhetők és egy­séges, kiváló tulajdonságú bevonatok állíthatók elő poliurctán-diszperziókból poli(viml-kiorid)­­on, ha meghatározott összetételű diszperziót alkal­mazunk. Ez azért is meglepő, mert a 2807 479. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebo­­csátási irat szerinti diszperziók komponenseiből megközelítőleg sem állíthatók elő használható fe­dőrétegek vagy finisek habosított vagy tömör po-2 li(vini!-klorid)-on a fentiekben részletezett tulaj­donságokkal. A találmány tárgya ennek megfelelően eljárási vizes, emuigeátormentes poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítására. Ezek szilárd­anyagát lényegében lineáris poliészter-diolok, di­­izocianátok, hidrofil-csoportokkal rendelkező, be­épülésre képes poliéterek, adott esetben kis mole­kulatömegé háromértékű komponensek és kétér­tékű lánchosszabítószerek, valamint továbbá adott esetben a szokásos adalékanyagok, segédanyagok, és katalizátorok képezik. A találmány szerinti bevonószerek szilárdanyagát a következő kompo­nensekből állítjuk elő: A) 30—60 tömeg%, 800 — 3000 molekulatöme­gű és 110— 140 hidroxilszámú poliészter-diol, B) 0—3 tömeg%, 92—134 molekulatömegű tri­ói, előnyösen trimetilolpropán, C) 3—10 íömcg%, (H) általános képletű vegyü­ld — a képletben n és m értéke 1 vagy 2 és Me jelentése alkálifématom-, vagy 3—10 tömeg% di­­meíiiol-propionsav és/vagy 3— 10 tömeg% beépü­lésre képes hidrofil, mintegy 70 tömeg% polioxi­­etilén-cgységgel rendeskező és 1500—2500 mole­­kulatömegű poíiéter, D) 20—40 tömeg%, (I) képletű diizocianát és ; E) 2,5—20 tömeg%, 2—6 szénatomos alifás cs/vagy cikloalifás diizocianát reakciójával ismert módon előpolimert állítunk elő és ezt > F) 1—6 tömeg% hidrazin-származékkal, elő­nyösen acetonazinnal ismert módon lánchosszab­bítási reakcióba visszük és a kapott terméket vízzel elegyítjük. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott A) hexándiol-1,ó-poliészterek savkomponensei elő­nyösen alifás díkarbonsavak, például borostyán­kősav, parafasav, azelainsav, szebacinsav, hexa­­hidro-fíálsavanhidrid, endo-metilén-tetrahidro­­ftáisavanhidrid, glutánsavanhidnd, maleinsav, fu­­rnársav, előnyösen adipinsav. Előnyös továbbá a szénsav, a poliészterek előállításához természete­sen csak ennek diészterei, például a difenil-karbo­­nát, a dietil-karbonát vagy foszgén alkalmazható. Kevésbé előnyös a fentiek mellett aromás dikar­­bonsavaknak, például ftálsavnak, izoftálsavnak vagy tercftálsavnak az alkalmazása is. A hexándi­oi-l,6-on kívül kévésé előnyösen egyéb diolok is, például butándiol-1,4, dietilén-glikoi vagy HO— (CH;)-0-C0-(CH3)5-0H is alkalmazható, ezeknek a mennyisége azonban nem lehet több 20 niól%-nál. A kismoiekulájú B) triolok közül megemlítjük különösen a glicerint, a trimentilol-propánt, a trimetilol-etánt és a különböző hexán-trion-izome­­rcket, valamint az l,3,5-trisz-(hidroxil-ciklohe­­xán)-t. Alkalmasak ezek kis szénatomszámú alko­­xilezett származékai is. A vegyületek molekulatö­mege 92 és 134 közötti. A C) hidrofil vegyületekként kationos és/vagy anionos hidrofil-csoportokat és/vagy nem-ionos hidrofil poli(oxi-etilén)-szegmenst tartalmazó, az izocianát-addíciós reakciókban egy- vagy kétérté­kű, különösen kétértékű komponenst alkalma­zunk, amelyeket az irodalom a vizes poliuretán­­díszperzíók és oldatok előállításánál leír. Ilyenek péStláu! az ionos, illetve potenciálisan ionos cso­portokat (például savanyítás, illetve lúgosítás hatá­5 10 15 20 25 30 35 40 4E 5C 5 b 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom