196231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás poliuretán-diszperzió alapú bevonószerek előállítására és alkalmazásuk védőbevonatként, fedőrétegként és finisként homogén vagy habosított PVC bevonására
1 196 231 2 sara ammóniumcsoporttá átalakuló tercier amincsoportok) tartalmazó dihidroxi-vegyüleíek, -diaminok vagy diizocianátok vagy poli(oxi-etílén)egységekke) rendelkező monoalkoholok, monoaminok vagy monoizocianátok. A hidrofil-módosított C) komponenshez tartoznak előnyösen a 446440. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerint (II) általános képein szulfonát-csoportot tartalmazó alifás diolok — a képletben n és m jelentése 1 vagy 2, Me jelentése alkálifématom —, nátrium-hidrogénszulfit és buténdiol —1,4 propoxílezett addíciós termékei, továbbá a 2651 506. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsási irat szerinti kationos vagy anionos, beépíthető belső emulgeátorok, melveknek általános képlete NH,— (CH2)2.6-NH-(CH2)2_j-S03- kation Előnyösek továbbá a 2651501. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat szerinti egyértékú, beépíthető hidrofil poliéterek, melyeknek molekulatömege előnyösen 800 és 3000 közötti, po!i(oxi-etilén)-egység tartalmú mintegy 70 tömeg%. Előnyösen beépíthető, ionos vegyületek a szerves dihidroxi-monokarbonsavak ammónium- és alkálifém-sói, például a 2,2-dimetüol-propionsav sója. A találmány szerinti eljárásban alkalmazhatók (1) általános képletű diizocianáto-diciklohexil-metán izomerjeí (például 2,2-, 2,4- és 4,4-izomereket), valamint a cisz/transz, a cisz/cisz és transz/ transz konformációs izomerek is. A fenti általános képletbe nem tartozó, diizocianátként részben alkalmazható E) diizocianátok lehetnek a íeirametilén-diizocianát, a xililén-diizociauát, valamint ezeknek perhidrogénezett származékai, a ciklohexilén-diizocianát-1,3 és -1,4, valamint különösen előnyös a 3-izocianáto-metil-3,5,5-trimetil-ciklohexil-izocianát és a hexametilén-l,6-diizocianát. További, a már említeti diizocianátokkal együtt alkalmazható diizocianátok a lizin-metilészter-diizocianát, a 2,4- és/vagy 2,6-hexahidro-toluiIén-diízocianát, az I,9-diizocianáto-5-mcti!-nonán, az l,8-diizocianáto-2,4-dimetil-okfán. A cikloaüfás diizocianátok helyzeti izomerjeik tetszés szerinti keverékeinek, valamint sztereoizomerjeik (konformációs izomerjeik) alakjában is alkalmazhatók. Az F) hidrazin előnyösen ketazinja (acetonnal vagy egyéb ketonnal, például metil-etil-ketonnal képzett reakcióterméke) vagy adott esetben szénsavsója alakjában alkalmazható. A poliuretánoknál ismert módon alkalmazott ■ adalék- és segédanyagok a szokásos mennyiségben alkalmazhatók. Ilyen anyagokat ír le például a 2854 384. számú német szövetségi köziársaságbeli közzétételi irat. A találmány szerinti stabil, vizes poüuretándiszperziók előállítását például az 1 178586. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat (3480592. szánni amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), az 1495745. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat (3479 310. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), az 1770068. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi irat (3757992. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), a 2314512. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat (3905929. számú amerikai egyesült államokbeli Szabadalmi leírás), a 2314513. számú német szövetségi . köztársaságbeli közrebocsátási irat (3920598. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), a 2 320719. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat (1465 572. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), a 2446440, a 2555 534, és 2811 148. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat, valamint D. Dieterich „Angewandte Chemie” 82, 53 (1970) irodalmi helyek ismertetik. Ezek az eljárások általánosságban azon alapulnak, hogy a poliuretán, illetve a poliuretánkarbamid makromolekulába úgynevezett belső emulgeátorként hidrofil centrumokat építenek be. Ebben a vonatkozásban hidrofil centrumok az anionos vagy kationos csoportok és/vagy szubszituensek és/vagy az etiién-oxid-szegmensek. A poüuretán-diszperziók előállításánál általában úgy járunk el, hogy először nagymolekulájú hcxándiol-poliészter-diolbói, kismolekulájú trióiból, valamint feleslegben alkalmazott poliizocianátból előállítjuk a véghelyzetű NCO-csoportokkal rendelkező NCO-eiöpolimert. Az így kapott előpolimert ezután iánchosszabbítással például az 1495 745. számú német szövetségi köztársaságbeli közzétételi iratban (3479310. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban), az 1770 068, számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban (3756992. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírásban) vagy a 2 446 440. számú, valamim a 2811148. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratban leírtak szerint poliuretán-diszperzióvá alakítjuk. Mind a nagymolekulájú polihidroxil-vegyület, mind az adott esetben szintén alkalmazott kismolekulájú alkohol tartalmazhat ionos csoportokat vagy ezekké alakítható csoportokat, mint azi például az 1770 068. és 2 446 440. számú német szövetségi köztársasögbeh közrebocsátási iratok leírják. Az ionosán módosított nagy- és kismolekulájú alkoholok helyett hidrofil szegmensként etiiénoxid-szegmenssel rendelkező mono- vagy diolokat is beépíthetünk a makromolekulába, mint azt például a 2314512. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat (3905929. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás), valamint a 2 551094,2555534. és 2 651506. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási iratok leírják. Elvileg felépíthetünk hidrofób (azaz hidrofil centrumokat nem tartalmazó) előpolimereket is és ezeket azután a iánchosszabbítás során például ionos csoportokat tartalmazó diaminokkal vagy diolokkal (2035 732. számú német szövetségi köztársaságbeli közrebocsátási irat) alakítjuk a vízben diszpergálható poliuretánokká, illetve poliuretán-karbamídokká. Az NCO-clőpolimerck előállításánál a reakciókomponenseket olyan mennyiségben alkalmazzuk, hogy az izocianát-csoportoknak és az izocianát-csoportokkal szemben reakcióképes hidrogénatomoknak, előnyösen hídroxilcsoportoknak az aránya 1,1 —10, előnyösen 1,3—3 legyen. Az NCO-előpolimereket előnyösen olvadékban 30—190 °C hőmérsékleten, előnyösen 50—120 °C 5 0 15 20 25 30 35 40 45 30 55 60 65 3
