196230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién antibiotikum származékok vízoldható és stabilis formáinak és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására és antifugális hatású növényvédőszer
1 196230 2 alkotott komplexek — bár vízoldékonyságuk jobb, — sokkal toxikusabbak, mint az egyéb származékok. Például az Amphotericin B metil-észterének toxicitása egereken, intra peritoneálisan LD50 = = 1320 mg/kg, a nátriumdezoxikolát komplexének toxicitása ugyanígy mérve LD50 = 280 mg/kg. A dezoxikolát komplex megnövekedett toxicitását nagy valószínűséggel az epesavas só jelenléte okozza. (Thomas: The Analyst. 101, 321, 1976.). Orális alkalmazás esetén alacsony vérszint értékek mérhetők, így alkalmas a systemikus mycosis per os kezelésére. A paranterális alkalmazásra ajánlott Amphotericin B tartalmú készítmények azonban nem valódi oldatok. Ezt bizonyítja az UV-spektrumok koncentráció függése is. Az Amphotericin B nagyon jellegzetes UV-spektruma, ami a heptaén kromofor-csoportnak tulajdonítható, megváltozik vizes oldatban, 408, 385, 366, ill. 347 nm-nél abszorpciós maximummal rendelkezik, csökkenő csúcsmagassággal és hullámhossz csökkenésével, ez jellemző a monomerre közelítőleg 4 -g/ml koncentrációban. A magasabb koncentrációnál a 347—408 nm közti maximumok fokozatosan eltűnnek, míg 325 nm-nél egy új abszorpciós maximum jelenik meg és egyre intenzívebbé válik a koncentráció növelésével. Ugyanilyen spektrális viselkedés figyelhető meg a Fungizone spektrumánál is, ami szintén egy kolloid diszperziót alkot. Só hozzáadása az ilyen oldatokhoz csökkenti az oldhatóságot, növeli az aggregáció mértékét, azáltal, hogy csökkenti az elektrosztatikus taszítást a molekulák között. Az Amphotericin B vizes oldata nem követi a Beer-Lambert törvényt, ami szintén egyik jellemzője az aggregátumok létezésének vizes oldatban. Az alkohol koncentrációja 50% fölött azt eredményezi, hogy a spektrum már jól megközelíti a monomerre jellemző spektrumot, tehát az aggregátumok szétesnek. (Rinnert et al: Biopolymers, 616, 2419—2477, 1977). Az Amphotericin B-y-CD oldatok ultraibolya spektruma vizes oldatban, illetve pH 7,5-es foszfát pufferben mérve megegyezik a szerves oldószerekben mérttel, adja a monomerre jellemző 408, 385, 366, illetve 347 nm-nél található abszorpciós maximumokat és követi a Beer-Lambert törvényt. A y-ciklodextrines oldatok ilyen spektrális viselkedése egyik bizonyítéka annak, hogy az Amphotericin B molekulárisán diszpergált valódi oldatot képez a y-ciklodextrin vizes oldatában, amit ezideig nem sikerült elérni az Amphotericin B egyéb komplexeivel pl. a borát, illetve dezoxikólsavas komplexei vizes közegben micelláris diszperzióknak tekinthetők. Az Amphotericin B oldhatósága minden esetben erősen csökkent a fiziológiás sóoldatokban, ami infúzióban való alkalmazásának gátat szab. Például: Az Amphotericin B borát komplex vizes oldhatósága 0,54 mg/ml, de ez az érték izotóniás konyhasó oldatban 0,02 mg/ml-re csökken. [Kral et al: J. of Antibiotics. 31 (3) 257—259, 1978]. Ezzel szemben az Amphotericin B gamma-ciklodextrinben való oldhatóságát 0,9 tömeg% konyhasó hozzáadása nem változtatta meg, az oldhatóság pontosan ugyanannyi, mint amit a 3. táblázatban feltüntettünk. Ez egy további bizonyítéka annak, hogy az Amphotericin B molekulárisán diszpergált állapotban található a gamma-CD tartalmú vizes oldatokban. Az Amphotericin B oldhatóságát is megvizsgáltuk a gamma-ciklodextrin koncentráció függvényében. Különböző koncentrációjú (0; 2; 4; 5; 6; 8; 10 és 12%-os) vizes gamma-ciklodextrin oldatokhoz 5 mg/ml Amphotericin B-t mértünk, majd 37 °C-on termosztálva az oldatokat, intenzíven rázattuk 2 órán keresztül. Az oldatokat tisztára szűrve, spektrofotometriásán határoztuk-meg az oldatba ment Amphotericin B mennyiségét. A 3. táblázat mutatja a kapott oldódási érékeket. 3. táblázat Amphotericin B oldhatósága a gamma-CD koncentráció függvényében y-CD koncentráció %- - .......1 — Anj^hQtericin Q koncentráció mg/ml 0 ‘ 0,003 2 0,12 4 5 ■0,30 6-,0,36 , t 8 . 0.JI 10 0,65 12 0,65 Látható, hogy az Ainphoteticin B oldhatósága az 5%-os gamma-CD oldatban kb. 100-szorosára, a 10%-os gamma-CD oldatban kb. a 200-szorosára fokozódik, a vízben mutatott oldékonyságához képest. Az Amphotericin B-gamma-CP kon\plex cirkulár , dikroizmus spekroszkópiaj vizsgálata ' Az amphotericin B vizes oldataiban az asszociációs viszonyok tanulmányozásár? különösen alkalmas a cirkulár dikroizmus spektroszkópia, mivel monomer, a dimer és a magasabb asszociációfokú polimerek jól megkülönböztethető intenzív cirkulár dikroizmus spektrumot adnak. Vizsgáltuk az Amphotericin B-gamma-CD komplex (hatóanyag tartalom: 0,6%) vizes és az Amphotericin B 50%-os etilalkoholos oldatának cirkulár dikroizmus spektrumát. Amint az az irodalomból ismert, 50%-os etilalkoholban az Amphotericin B valódi oldatot alkot, melyben különálló monomer molekulák vannak jelen. [Ernst et al, Biopolymers, 20, 1575 (1981)]. Méréseink alapján megállapítottuk, hogy az Amphotericin B-gamma-CD komplex vizes oldatban mért cirkulár dikroizmus spektruma hasonló az 50%-os etilalkoholos oldatba# mért Amphotericin spektrumhoz. A gamma-CD jelenlétében vizes oldatban mért cirkulár dikroizmus spektrumban megjelenik az Amphotericin B monomerre jellemző sávrendszer, mely 420 és 340 nm között jelentkező négy rezgési komponensből összetett pozitív és 290 és 240 nm között található három kompo-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 00 35 5
