196230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién antibiotikum származékok vízoldható és stabilis formáinak és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására és antifugális hatású növényvédőszer
1 196230 2 csapódnak ki az oldatból, de nem valódi oldatok képződnek, hanem nem-dializálható micellákból álló instabilis állapot jön létre. (J. Kirschbaum: J. Pharm. Sei., 63, 1974, 1981). Ilyen micelláris diszperzióban a hidrofób részek csatlakoznak egymáshoz, ez bizonyos fokú védettséget jelent a polién kromoforok számára. Ha a vízoldékonyságot növelik, akkor általában csökken a molekula kémiai stabilitása. Pl. azonos körülmények között tárolva a száraz Amphotericin B, és metilésztere azonos stabilitást mutat. Vizes közegben azonban az Amphotericin B metilésztere lényegesen labilisabb mint az eredeti molekula, mivel a metilészter vizes közegben jobban diszpergálódik, így kevésbé védett a polién kromofor-csoport. (Bonner: J. Antibiot., 28, 1975, 132). A polién antibiotikumok oldható komplexeit előállították nátrium-dezoxikoláttal, vagy nátrium-laurilszulfáttal (detergens típusú anyagok) illetve Na-boráttal; ezek azonban minden esetben kolloidális diszperziók csupán. Koprecipitátumok előállításával is növelhető valamelyest az oldékonyság; pl. Nisztatin-t polivinil-pirrolidonnal együtt kicsapva 8—10-szeresére növekszik a Nisztatin öldékonysága, de a stabilitása ekkor is erősen csökken. (M. B. Dexter: J. Pharm. Pharmacol., 27, 1975, 58 P). A vízben való oldhatatlanság és a vizes diszperz-rendszerekben tapasztalt instabilitás miatt eddig gondolni sem lehetett polién antibiotikumok olyan alkalmazásaira, ahol stabilis vizes oldatokra van szükség; azaz injektábilis, vagy lokálisan alkalmazható (szemcsepp, fülcsepp, stb.) oldatokban és növényvédelmi célokat szolgáló permetező szerekben. Ezideig polién antibiotikum oldatokat még nem állítottak elő, csak vizes szuszpenziókat, pl 10—30000 E/ml finoman porított nisztatin tartalmú szemcseppet (Martíndale: The Extra Pharmacopoeia, The Pharmaceutical Press, London, 1977, P. 649.) Az irodalomban közölt adatokból az állapítható meg, hogy a polién antibiotikumok vízoldékonyságának a növelése minden eddigi esetben csökkentette azok kémiai stabilitását. Kísérleteink során nem várt módon azt találtuk, hogy jelentősen megnő a polién antibiotikumok oldékonysága (60-80-szorosára) és ugyanakkor kémiai és biológiai stabilitása egyaránt megmarad, ha gamma-ciklodextrin (a továbbiakban gamma-CD) komplexét állítjuk elő. Az irodalomban számos példát írtak le eddig különböző anyagok oldékonyságának a fokozására alfa- és béta-ciklodextrinnel, (J. Szejtli: Cyclodextrins and their inclusion complexes, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982) gamma-ciklodextrinről azonban nagyon kevés adat található. Kísérleteink szerint alfa- és béta-CD-vel sem számottevő oldékonyság fokozódást, sem stabilitás növekedést nem lehet elérni a polién antibiotikumoknál. A számos ismert polién antibiotikum közül részletesebben a flavofungint, a nisztatint és amphotericin B-t vizsgáltuk meg. A flavofungint a Streptomyces flavofungini termeli. Élénk sárga színű kristályos anyag, olvadáspontja: 210 °C. Két komponens 10:1 arányú elegye, melyek összegképlete: C36HssOw illetve C37 H«) Oiq. Nagyon széles antifungális spektrummal rendelkezik. Hatástani és toxikológiai vizsgálatait megnehezíti az a tény, hogy vízben gyakorlatilag oldhatatlan, levegőn állva bomlik, veszít a biológiai hatásából. Pl. szobahőmérsékleten levegőn állva két héten belül elveszíti aktivitásának 50%-át. Nitrogén vagy széndioxid atmoszférában bomlás nélkül tárolható. Alkalmazásra ezért ezideig nem is került sor. (Úri et al: Austrian Patent 215 076). A flavofungin oldékonyságának és stabilitásának javítása céljából megkíséreltük háromféle módon is a béta-CD komplexének előállítását. Először is feloldottunk 121 mg flavofungint 1,5 ml kloroformban és ezt metanollal 10 ml-re egészítettük ki. Ezúton feloldottunk 1,8 g béta-ciklodextrint (szárítási vesztesége 13%) 28 ml desztillált vízben 60 °C-on, majd nitrogén áram alatt ehhez állandó keverés közben lassan hozzácsepegtettük az említett flavofungin oldatot. Az oldat először zavaros lett, majd kb. 5 perc múlva teljesen kitisztult. Fél órás keverés után lassan lehűtöttük, majd megfagyasztottuk és liofileztük. A termékben a béta-ciklodextrin és a flavofungin mólaránya 1:0,53 volt. Másodszor előállítottuk a 1:0,4 mólarányú terméket is a fentiekben leírt módon, de 40 °C-on. Harmadszor egy másik kísérletben liofilezés nélkül, csak 12 órán át 0 °C-on tároljuk az oldatot, tehát kristályosítással izoláljuk a terméket. Ez esetben a kristályos termékben 7,9% flavofungin volt található. Az izolált terméket oldva ugyanolyan ultraibolya abszorpciós görbéket eredményeztek, mint a tiszta flavofungin. 1 hónapig szobahőmérsékleten, fénytől elzárva tárolva azonban igen jelentős mértékű spektrumváltozás történt. A 360 nm körüli extinkció jelentős mértékben csökkent, ugyanakkor a 260 nm-nél nőtt az abszorpció. 250 órán át 32 °C-on tiszta oxigénben tartva a flavofungint, illetve az említett módon előállított béta-ciklodextrin komplexeket, a komplexált hatóanyag oxigén felvétele a tiszta hatóanyagénak kb. 30%-a volt. Tehát a béta-ciklodextrin csak részben tudja védeni a flavofungint az oxidációtól. Az említett körülmények között az oxigén hatása abban is megnyilvánult, hogy a 360 nm-nél megfigyelhető max. teljesen eltűnt, és az egész abszorpciós spektrum képe megváltozott. A flavofungin béta-ciklodextrin komplexe a mikrobiológiai vizsgálatok során gombákkal szemben teljesen hatástalannak bizonyult. Megállapítható tehát, hogy a béta-ciklodextrin és a flavofungin közölt kölcsönhatás létrejön ugyan — mert a vízben nem oldható flavofungin a béta-ciklodextrin oldatában teljesen tiszta, átlátszó oldatot eredményez —, de valószínűleg a molekulának legkényesebb részeit a béta-ciklodextrin nem zárja magába, ezért nem sikerült megoldanunk a stabilis, és biológiailag aktív flavofungin-béta-ciklodextrin zárványkomplex előállítását. A polién antibiotikumok és a gamma-ciklodextrin között — a gyakorlati alkalmazás szempontjából alapvetően kedvezőbb kölcsönhatásokat figyeltünk meg. A flavofungin gamma-ciklodextrin kölcsönhatás első bizonyítéka a flavofungin oldékonyságának igen nagymértékű növekedése a vizes gamma-ciklodextrin oldatokban. 5 *0 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
