196230. lajstromszámú szabadalom • Eljárás polién antibiotikum származékok vízoldható és stabilis formáinak és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására és antifugális hatású növényvédőszer

1 196230 2 Találmányunk tárgyát új, vízoldható és stabilis polién antibiotikum-származékok előállítására szolgáló eljárás képezi. A bakteriális fertőzéseknek az antibiotikumokkal történő sikeres visszaszorítá­sa megnövelte a fungális fertőzések számát, ez pe­dig előtérbe helyezte az antifungális készítmények problémáját. Részben ^z antibiotikumos kezelések következtében, részben pl. orális fogamzásgátlók szedésének következtében egyre fokozódik a gom­bás fertőzések elterjedése. Különösen trópusi és szubtrópusi országokban jelentenek nagyon ko­moly problémát a gombás fertőzések. Az egyre jobban terjedő gombás fertőzések gyó­gyítását megnehezíti az a tény, hogy lényegesen ke­vesebb antifungális anyaggal rendelkezünk, mint antibakteriális anyaggal. A polién antibiotikumo­kat jelentős anhfungális hatásuk miatt széleskör­ben alkalmazzák? szisztemikus és nem szisztemikus mikózisok kezelésére. Eddig mintegy száz polién antibiotikumot írtak le az irodalomban, de a gya­korlatban ezek közül csak keveset alkalmaznak. A polién antibiotikumok a makrolid antibioti­kumok közé tartoznak. Szerkezetükre jellemző, hogy makrolid lakton gyűrűt tartalmaznak, ahol a szénatomok száma 25—37 lehet. A gyűrű egyik ol­dalán nagy számú OH-csoport helyezkedik cl, szá­muk 3—8 között változik, a gyűrűnek ez a része poláros, viszonylag hidrofil tulajdonságú. A gyűrű másik oldalán konjugált kettőskötések vannak, a kettőskötések száma 3—7, a gyűrűnek ez a része apoláros, hidrofób tulajdonságú. Az összes kettős­kötés transz konfigurációjú. A makrolid gyűrű amino cukorrészt (általában mikózamint) és kar­­boxil-csoportot is tartalmazhat, e két csoport je­lenléte miatt amfotér tulajdonságú. Némely eset­ben aromás oldallánc is található a gyűrűn, pl. candicidin. Ezek a jellemző szerkezeti tulajdonságok meg­szabják a Fizikai és kémiai tulajdonságokat. A konjugált kettőskötések jelenléte következtér ben a gyűrűben erős kromofor rendszer alakul ki, melynek bármilyen megváltozása a hatás elveszté­sét eredményezheti. Jellemző a polién kromofo­­rokra, hogy érzékenyek hővel, UV sugárzással, extrém pH-értékkel, és különösképpen oxigénnel szemben. A poliének szerves oldószerekben jól definiált UV abszorpciós maximummal jellemezhetők, ami a molekula sokszorosan konjugált telítetlenségével van kapcsolatban. Az UV maximum helye, a kon­jugált kettőskötések száma és a polién színe között összefüggés mutatható ki. A polién antibiotikum­­-csoport felosztása alcsoportokra a kettőskötések száma szerint történik, vagyis az UV tartomány­ban észlelt maximumok helye alapján. A triének 3, a tetraének 4, a pentaének 5, a hexaének 6, a hep­taének pedig 7 kettőskötést tartalmaznak a kromo­for rendszerben. Lineáris az összefüggés az UV tartományban észlelhető 3 éles abszorpciós maxi­mum helye és a kromoforban lévő konjugált ket­tőskötések száma között, a poliének színe pedig et­től függ. A triének színtelen, a tetraének sápadt sárga, a pentaének sárga, a hexaének sárgás-na­rancs, a heptaének narancs színűek. Triének: atipikus, nem túl jelentős csoport. Tu­lajdonságaikban inkább a makrolid antibiotiku­mok másik csoportjához, a nem-poliéri makrolid antibiotikumokhoz (pl. erithromycin) hasonlíta­nak. Tetraének: fontos képviselője a nisztatin, mole­kulájában 6 kettőskötést tartalmaz ugyan, így a he­­xan-csoportba tartozik, de mivel csak 4 keitőskö­­tés van konjugált helyzetben, a másik 2 kettőskö­tést pedig metilén-híd választja el a többi 4 kettős­kötéstől, emiatt tetraénként viselkedik, pl. a tetraé­­nekre jellemző UV-spektruma van. Ide tartozik még: pimaricin, stb. Pentaének: fontos képviselőjük a flavofungin, mely lakton-csoporttal konjugált karbonil polién. Szerkezete jól felismerhető a módosult UV-spekt­­rumról, mely csak egy kiszélesedett csúcsot tartal­maz. Ide tartozik még: filipin, fungikromin-lagosin stb. Hexaének: nem jelentősek, ide tartozik: candi­­hexin Heptaének: két, klinikailag is nagyon fontos tagja van: amphotericin B, candicidin. A további csoportosítás aszerint történik, hogy tarlahnaznak-e aromás-oldalláncot, vagy sem: l. klasszikus heptaének, nem tartalmaznak aromás részt, pl. amphotericin B, candidin. 2. aromás részt tartalmazó heptaének, p-amino-acetofenont tartalmaznak: ascosin, candicidin, N-metil-p-ami­­no-acetofenont tartalmaz: perimicin. A poliének oldhatósági viselkedése a szerkeze­tükből következik, mivel a makrolid gyűrű egyik oldalán hidrofil, a másik oldalán pedig hidrofób csoportokat tartalmaz.. A kettőskötések számának a növekedésével a kromofor hidrofób jellege nö­vekszik, s így csökken az oldhatóság. A gyakorlati szempontból jelentős polién antibiotikumok víz­ben gyakorlatilag oldhatatlanok. Orálisan adagol­va alig vagy egyáltalán nem szívódnak fel, ezért per os toxicitásuk elenyésző. Parenterális alkalmazás esetén, különösen intravénás alkalmazásnál azon­ban az L.D50 érték néhány mg/testtömeg kg. (A po­liének definícióját és jellemzését tartalmazó iroda­lom: S. M. Hammond: Biological Activity of Po­lyene Antibiotics, Progress in Medicinal Chemest­­ry, Vol. 14, North-Holland Publishing Company, 1977, p. 105.) A polién antibiotikumok felhasználásra kerül­nek még a szövet tenyészetekben a gombák távol­tartására, élelmiszeriparban és a mezőgazdaságban a növényi gombakártevők ellen. Az ilyen irányú al­kalmazhatóságoknak határt szab a vízben való nagyfokú oldhatatlanságuk, illetve a vizes diszperz rendszerekben mulatott nagyfokú instabilitásuk. A polién antibiotikumok elsősorban más, széles körben elterjedi fungicidekkel kombinálva kerül­hetnek alkalmazásra, amelyekkel szemben azon­ban már jelentős mértékben kialakult a reziszten­cia. Ezért nem csupán a vízoldékonyság növelését, illetve a vizes oldatban mutatott stabilitás fokozá­sát kell megoldania a polién antibiotikumok alkal­mazható forn.ulázásának, hanem azt a problémát is, hogy ezek kompatíbilisek legyenek, nedvesíthe­tő por formulátumokban, más hatóanyagokkal kombinálva. A polién antibiotikumok poláros szerves oldó­szerekben (Pl. dimetil-szulfoxid, dimeííl-form­­amid, etanol stb.) oldhatók. Ha ezeket az oldato­kat vízzel hígítjuk, az oldott antibiotikumok nem 5 '10 1 15 20 25 30 35 .4.0. 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom