196219. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nagytisztaságú akarbóz, valamint hatóanyagként ezt tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 196 219 2 Az elválasztási ábrákon az órákban mért idő függvényében az eluátum törésmutatóját, illetve vezetőképességét (szaggatott vonal) ábrázoltuk. Ezen kívül a hómérséklctértékeket is jelöltük. A végtermékben az akarbóztartalmat folyadékkromatográfiás módszerrel határoztuk meg (HPLC-módszer), és a vízmentes anyagra vonatkoztattuk. A módszert a következőképpen hajtottuk végre: Nagynyomású folyadékkromatográfia termosztatizált oszloppal, nemesacélból készült fémoszlop hossz: 25 cm belső átmérő: 4 mm töltet: Aminophasc 5 (például LiChrosorb NH2, E. Merck, vagy Hypcrsil APS, Shandon). Reagensek: 1. Acetonitril (pl. LiChrosolv, E. Merck) 2. Kálium-dihidrogén-foszfát az analízishez 3. Dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrátaz analízishez Próbaoldat: Kb. 200 mg anyag, mérőlombikba pontosan bemérve és vízzel 10,0 ml-re feltöltve. 20 mg/ml. Összehasonlító oldat: 1 ampulla standard anyag a standardra megadott térfogatra vízzel oldva. Eluálószer: Acetonitril-foszfát-puffer (71+29, térfogat), Foszfát-puffer: 600 mg kálium-dihidrogén-foszfát és 350 mg dinátrium-hidrogén-foszfát-dihidrát vízzel 1000 ml-re oldva. Az oldat 0,8 /<m-es AAWP típusú millipor-szűrón szűrve. Átfolyási arány: 2,2 ml/pcrc. Az oszlop hőmérséklete: 35 °C. Detektálás: UV,210nm. Próba mennyisége: 10/d, 0,2 mg 10//l-ben. A kiíró teljes kilengése: kb. 0,25 AUFS (absorbance units full scale). Az akarbóztartalom számítása: r_ P„ x Cx 100 000 PyxWpx (100-6) G = akarbóztartalom %-ban, a vízmentes anyagra számítva Pp — az akarbózfolt területe a próbaoldatból Pv = az akarbózfolt területe az összehasonlító oldatból (sandard) Wp = a bemért próba mennyisége mg-ban C = az összehasonlító oldat koncentrációja, mg akarbóz/ml b = a próba víztartalma %-ban. Az akarbóz inhibíciós hatását szacharáz inhibíciós teszttel határoztuk meg, és szacharáz inhibíciós egységekben (SIE) adtuk meg. A teszt leírása a következő helyen található: L. Müller, B. Junge és munkatársai, Enzyme Inhibitors, U. Brodbcck cd., Verlag Chemie, 1980,109. A találmány tárgya továbbá eljárás gyógyszerkészítmények előállítására, amelyek nemtoxikus, inert farmakológiailag alkalmas hordozóanyagok mellett a találmány szerinti hatóanyagot tartalmazzák. A találmány szerinti eljárással előállított gyógyszerkészítmények különböző dózisegységekben állíthatók elő. így például tabletta, drazsé, kapszula, pilula, kúp vagy ampulla formájában, amelynek hatóanyagtartalma az egyszeri dózisnak törtrésze vagy annak többszöröse lehet. A dózisegységek tehát például 1,2,3 vagy 4 cgységdózist vagy 1/2, 1/3 vagy 1/4 cgységdózist tartalmazhatnak. Egy egységdózis előnyösen annyi hatóanyagot tartalmaz, amelyet egyszeri alkalmazáskor adagolunk, és ez általában a napi adag egészének, felének, harmadának vagy negyedének felel meg. Nemtoxikus, inert farmakológiailag alkalmas hordozóanyagok a szilárd, félszilárd vagy folyékony hígítószerck, töltőanyagok és formulázási segédanyagok. Előnyös farmakológiai kiszerelési formák a tabletták, drazsék, kapszulák, pilulák, granulátumok, kúpok, oldatok, szuszpenziók és emulziók, paszták, kenőcsök, zselék, krémek, lemosóoldatok, púderek és sprayk. A tabletták, drazsék, kapszulák, pilulák és granulátumok a hatóanyagot vagy hatóanyagokat a szokásos hordozóanyagok mellett tartalmazhatják, így (a) tartalmaznak töltő- és hígítóanyagot, például keményítőt, tejcukrot, nádcukrot, glükózt, mannitot vagy kovasavat, (b) kötőanyagot, például karboxi-metil-cellulózt, alginátot, zselatint, polivinil-pirrolidont, (c) nedvcsségtartó anyagot, például glicerint, (d) szétesést segítő anyagot, például agíir-agart, kalcium-karbonátot és nátrium-bikarbonátot, (c) oldódást gátló anyagot, például paraffint cs (f) rcszorpciógyorsítóanyagot, például kvaterner ammónium-származékokat, (g) ncdvcsítőszcrckct, például cetilalkoholt, glicerinmonosztcarátot, (h) abszorbáiószert, például kaolint és bentonitot és (i) síkosítóanyagot, például talkumot, kalcium- és magnczium-sztcarátot és szilárd polictilén-glikolokat vagy az (a) — (i) pontok alatt felsorolt anyagok keverékét. A tabletták, drazsék, kapszulák, pilulák és granulátumok a szokásos, adott esetben opakizálószert tartalmazó bevonóanyagok kai láthatók cl, és lehet olyan az összetételük, hogy a hatóanyag csak előnyösen az emésztőtraktus egy bizonyos részében, adott esetben lassítva szabadul fel, ilyenkor beágyazószerként például polimcranyagokat és viaszokat használhatunk. A hatóanyag vagy hatóanyagok adott esetben egy vagy több fenti hordozóanyaggal együtt mikrokapszulázott formában is kiszerelhető. A kúpok a hatóanyag mellett a szokásos vízoldható- vagy vízben nem oldódó hordozóanyagokat tartalmazhatják, például polictilén-glikolt, zsírokat, például kakaóvajat és hosszúszénláncú észtereket (például 14 szénatomos alkoholok 16 szénatomos zsírsavakkal alkotott észtereit) vagy ezeknek az anyagoknak az clcgyét. A kenőcsök, paszták, krémek és zselék a hatóanyag mellett a szokásos hordozóanyagokat tartalmazhatják, így például állati és növényi zsírokat, viaszokat, paraffint, keményítőt, tragantot, cellulóz-származékokat, polictilén-glikolokat, szilikonokat, bentonitot, kovasavat, talkumot és cinkoxidot vagy ezeknek az anyagoknak az clcgyét. A púderek és sprayk a hatóanyag mellett a szokásos hordozóanyagokat tartalmazhatják, így 5 1G 15 20 25 3C 35 40 45 50 55 60 65 3
