196218. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kinolin-karbonsav-bórsav-anhidridek előállítására

1 HU 198218 B 2 A találmány tárgya eljárás bázikus proteinek elkülönítésére proinzulin és/vagy származé­kai enzimatikus hasításakor keletkező prote­­inkeverókekböl. Humáninzulin géntechnikai előállításánál az inzulin bioszintézisét egy prekurzoron, a proinzulinon keresztül hajtják végre, mely­nek során a B-láncot a C-peptiden ( = Con­necting Peptide) át kapcsolják össze az A­­-lánccal. Az Escherichia coli révén végbeme­nő géntechnológiai folyamatban olykor előbb egy fúziós proteint kapunk, melynél a proin­­zulinhoz még egy idegen protein, például ß­­-galaktozidáz kapcsolódik. Ezt az idegen proteint a további feldolgozás előtt először le kell hasítani, pl. halogén-cianiddal (1. DE-OS 34 40 988). A halogén-cianiddal való hasítás után a cisztein-maradékot szulfitolízissel (nátrium-szulf ittál és nátrium-tetrationáttal való kezeléssel) S-szulfonáttá alakítjuk. Eb­ből a formából a molekulát reduktiv úton (például merkapto-etanollal való kezeléssel bázikus oldatban) a diszulfid-hid képzése közben nativ térszerkezetébe viszik át. A proinzulinból illetve pre-proinzulinból (a = = proinzulin származéka; a .pre' előtag a proinzulin N-terminusán lévő egy vagy több kiegészítő aminosavra vonatkozik) enzimati­kus hasítással (pl. tripszinnel) egy inzulin­­prekurzort, az inzulin-Arg-B31-B32-t és C­­-peptidet tartalmazó hasítási keveréket állí­tanak elő. A keverék ezek mellett még né­hány mellékterméket, mint pl. inzulin-Des­­-Thr-B30-t, inzulin-Arg-B31-t valamint nem teljesen lehasadt intermediereket tartalmaz. A kiindulási anyag kémiai kezelésével első lépcsőben keletkezett inzulinszármazéko­kat és vegyületeket egymástól el kell válasz­tani. Különösen nehéz ez a feladat, ha bázi­kus jellegű inzulinszármazékokat kell szétvá­lasztani. amelyek a tercier-szerkezet képző­dése után a molekulán belül lévő aminosava­­kon derivatizálódást mutatnak. Erre vonatkozólag egy összehasonlító kísérlet ad tájékoztatást (1. B rész): a 26 29 568 sz. német szövetségi köztársaság­­-beli szabadalmi leírás inzulin tisztítására vonatkozó anioncserélő eljárást ismertet, melynek során az eluáló folyadékhoz a protein-aggregáció elkerülése érdekében nemionos tenzidet adnak. Ez az eljárás jól alkalmazható inzulinok tisztításához, de ha pl. géntechnikai eredetű proinzulin tripszin­nel történő hasításával kapott bázikus pro­teinek elválasztását és elkülönítését kísérlik meg, ez nem hozza meg a kívánt eredményt, a szétválasztás nem sikerül. Ezt a megfelelő eluálási profil (1. B rész) bizonyltja; látható, hogy az egyes peptidekre vonatkozó hullám­csúcsok egymásba átmennek. Ismeretesek olyan eljárások is, amelyek segítségével az említett proinzulin hasítási termékek szétválaszthatok. - Steiner és tár­sai a .Journ. of Biol. Chem. ’ 246, 1365-1374. oldalán (1971) C-peptid elkülönítésére vonat­kozó eljárásról tájékoztatnak proinzulin hasí­tási termékből. Ennél az eljárásnál (hozamot nem adtak meg) gyengén savanyú, karboxi­­metilcsoportokat (CM) tartalmazó, cellulózbá­zisú kationcserélőn kromatografálunk. A fel­vitelre kerülő és az eluáló oldathoz 7 mól/1 karbamidot adnak, hogy megakadályozzák a proteinek aggregációját. Ilyen nagy mennyi­ségű karbamid jelenléte azonban hátrányos, mert ez proteinszármazékok kialakulásához vezet, elsősorban a szabad aminocsoportok karbamoileződéséhez. Markussen és társai a .Protein Enginee­ring’ 1. köt. 3. sz. 205-213. oldalán (1987) kromatográfiás eljárást ismertetnek háromdi­menziós, térhálósított poliszacharid mátrix alapú, dietil-2-hidroxi-propil-amino-etil-tar­­talmú (QAE) anioncserélön. - Ennél az eljá­rásnál - az anioncserélős kromatográfia ho­zamát nem adták meg - a proteinek aggregá­­ciójának meggátlására 60%-os etanol-oldatban dolgoznak. A koncentrált etanol-oldatok al­kalmazásának az a hátránya, hogy a kon­centrált szerves oldószerekkel kapcsolatban szükséges technikai, biztonsági előírásokat kell követni. Másfelől pedig az említett alko­hol-koncentrációnál a proteinek denaturáló­­dása lép fel. A fentiek ismeretében azt a feladatot tűztük ki, hogy megfelelő szétválasztási és elkülönítési eljárást dolgozunk ki bázikus proteinek előállításához proteinkeverékekbóL Azt tapasztaltuk, hogy ha a proteinkeveréke­­kat erősen savas kationcserélőn kromatogra­­fáljuk és az eluáláshoz viszonylag kis mennyiségű alkoholt használunk, a technika állásához képest egyrészt a szétválasztás kedvezőbb eredményt ad, másrészt a protei­nek átalakulása is messzemenően elkerülhető. Figyelemreméltó, hogy olyan származékok is elválaszthatók, amelyek - a proinzulin előke­zelésénél keletkező - változást mutatnak a ezóbanlevő proteinek tercier-szerkezetében. A szétválasztott proteinek aggregációjára nem került sor. Az ioncserélő ismételt alkal­mazása semmiféle nehézséget nem okoz. A találmány tárgya tehát eljárás bázikus proteinek elkülönítésére proinzulin és/vagy ennek természetes, félszintetikus vagy gén­technikai eredetű származékai enzimatikus hatásával kapott proteinkeverékekből, mely­nek sorén a proteinkeveréket ioncserélőre visszük fel és eluáljuk. Találmányunkat az jellemzi, hogy ioncserélőként erősen Bavas kationcserélőt alkalmazunk és az eluáláshoz víz és 1-4 szénatomos alkanol keverékét használjuk, a keverék kb. 10-50 térfogat*, előnyösen kb. 20-40 térfogatX, különösen 30 térfogat* alkanolt tartalmaz. A találmány sze­rinti eljárással nagy hozammal lehet bázikus proteineket elkülöníteni tetszés szerinti pro­­inzulinok illetve ezek származékai, mint pl. majom-pre-proinzulin hasítási keverékeiből. Ioncserélőként elvben valamennyi erősen sa­vas kationcserélő szóba jöhet. Előnyösek 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom