196198. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cisz-1-aril-2-(fluor-metil)-oxiránok előállítására

5 1 '.IG I 98 6 ley-InterBcience, N. Y. 1980.]. A reakciókö­rülmények nem kritikusak, általában körülbe­lül 105 Pa hidrogénnyomást és szobahőmér­sékletet alkalmazunk, a reakcióidő 1-24 óra. Az eljárásnak a reakcióvázlaton feltün­tetett c) műveletében a cisz-l-aril-3-fluor-l­­-propént [a (III) általános képletű vegyület] alifás vagy aromás peroxisaval használva cisz-l-aril-2-(fluor-metil)-oxiránokká [ (IVa) és (IVb) vegyület] alakítjuk. Megfelelő aro­más peroxisavak a m-klór-perbenzoesav, per­­benzoesav és peroxi ftálsav. Megfelelő alifás peroxisavak a perecetsav és trifluor-perecet­­sav. A c) művelethez előnyös peroxisav a m­­-klór-perbenzoesav. A reakciókörülmények nem kritikusak. Tipikusan klórozott oldósze­reket, például diklór-metánt, visszafolyatásí hőmérsékletet és 10-30 órás reakcióidőket al­kalmazunk ["Fieser and Fieser’s Reagensts for Organic Synthesis', 9. kötet, 108-110. ol­dal]. A c) műveletben képződött (IVa) és (IVb) általános képletű vegyületek új össze­tételű anyagok, és ezeket a szokásos eljárá­sokkal, például extrahálóssal, szűréssel, kro­­matográfiával és kristályosítással izoláljuk és tisztítjuk. Az "aril" kifejezést a cisz-l-aril­­-2-(fluor-metil)-oxiránokban a fentiekben már meghatároztuk. Ha a (IVa) és (IVb) általános képletű vegyületeket a D,L-vagy D-(treo)~l-aril-2- -acilamido-3-fluor-l-propanolok előállításához használjuk, akkor elvégezzük a d + f, illetve a d + e + f műveleteket. A (IVa) és (IVb) ál­talános képletű vegyületek izolálását és tisz­títását általában célszerűen a c) művelet után végezzük. Az eljárásnak a reakcióvázlaton feltün­tetett d) műveletében a cisz-l-aril-2-(fluor­­-metil)-oxiránokat [a (IVa) és (IVb) általános képletű vegyületek] nukleofil nitrogénvegyü­letek alkalmazásával, száraz aprotikuB oldó­szerben, így diraetil-formamidban vagy dime­­til-szulfoxidban, magasabb hőmérsékleten (90-120 °C) 10-40 óra alatt, szelektíven a D,L-(treo)-l-aril-2-araino-3-fluor-l-propano­­lok [az (Va) és (Vb) általános képletű vegyü­letek] racém keverékévé alakítjuk. Erre a célra tipikusan megfelelő nukleofil nitrogén­vegyületek az alkálifém-, főképpen nátrium­áé kálium-imidek, például a ftálimid, 1,8-naf­­talin-dikarboximid, 5,6-norbornén-dikarboxi­­mid vagy szukcinimid káliumsói, 1:4 - 0,05:4 arányban a szabad imiddel kombinálva. Az aroilcsoportot, például a ftaloilcsoportot cél­szerűen eltávolítjuk hidroxilamin-hidroklorid­­dal és egy alkoxid bázissal, például nátrium­­-meloxiddal metanolban végzett kezeléssel, s így a szabad amint állítjuk elő. Más, megfele­lő nukleofil nitrogénvegyületek az alkálifém­­-azidok (például a NaNs és KN3), előnyösen például ammónium-kloriddal pufferolva. Az azidocsoportot redukáljuk, célszerűen hidro­génnel, katalizátor jelenlétében, elsősorban hidrogénnel 10%-os palládium/szén jelenlété­ben, atmoszferikus nyomóson és szobahőmér­sékleten, így kapjuk a szabad aminocsoportot tartalmazó (Va) és (Vb) általános képletű ve­­gyületet. Ha alkálifém-azidokat vagy alkáli­­fém-imidovegyületeket a szabad imiddel kom­binálva használunk, akkor a vegyületek ke­verékét kapjuk, amit a szabad aminná vég­zendő átalakítás előtt például frakciónál! kristályosítással meg kell tisztítani. Az eljárásnak a reakcióvézlaton feltün­tetett f) műveletében D,L- vagy D-(treo)-l­­-nri]-2-amino-3-f]uor-l-propanolokat [az (Va) és/vagy (Vb) általános képletű vegyületek keveréke] átalakítjuk a (Via) és (VIb) általá­nos képletű 2-acilamido-szérmazékokká, úgy, hogy az (Va) és/vagy (Vb) általános képletű vegyületet bázis és a reagensek részére megfelelő szerves oldószer jelenlétében rö­vid szénláncú-alkil-alkánsav-származékkal, halogén-rövid szénié ncú-alkil-alkánsav-halo­­geniddel (például fluoriddal, kloriddal) vagy -anhidriddel vagy egy cc,oc-dihalogén-propi­­onsav-rövidszénláncú-alkil-észterével vissza­­folyatás közben reagálhatjuk, amíg a reakció teljesen végbemegy, ami tipikusan 10-20 órát vesz igénybe. Előnyös halogén-rövidszénlán­­cú-alkil-alkánsav-halogenidek a halogén­­-ecetsav- vagy -propionsav-halogenidek. A bázis tipikusan egy alifás amin és a reagen­sekhez megfelelő szerves oldószer egy rővid­­szénláncű-alkil-alkanol, főképpen metanol vagy etanol vagy egy halogénezett alkán, például diklór-metán. A rővidszénláncú-alkil­­-alkénsav-származékok közül előnyösek az ecetsav- és propionsav-kloridok és -anhidri­­dek. Az előnyös savszármazékok rövidszén­­láncú-alkil-észterei közül előnyösek a dihalo­­gén-ecetsavak és az ec,oc-dihalogén-propionsa­­vak metil- és etil-észterei. Tipikusan rövid­­szénláncú-alkil-halogén-alkánsav-származékok a halogén-ecetsav- és halogén-propionsav­­-kloridok vagy -anhidridek, főképpen az egy, két vagy három halogénatommal (fluor-, klór-, bróm- vagy jódatommal) szubsztituál­­tak, beleértve a mono-, di- és trifluor-, mo­no-, di- és triklór-, mono- és dibróm- és mono-jód-ecetsav-kloridokat vagy -anhidri­­deket vagy észtereket, valamint a mono- és difluor-, mono- és diklór-, mono- és dibróm- és mono-jód-propionsav-kloridokat vagy -an­­hidrideket vagy -észtereket. A halogén­­szubsztituensek a propionsav-származékok­­ban előnyösen a karbonilcsoporthoz cc-hely­­zetű szénatomon vannak. Más tipikus megfe­lelő alkánsav-származékok a vegyes dihalo­­gén-ecetsav- és dihalogén-propionsav-szár­­mazékok, amelyekben mindkét halogénatom előnyösen a karbonilcsoporthoz cc-helyzetű szénatomhoz kapcsolódik, például fluoi—klór-, fluor-bróm- és klór-bróm-ecetsav-kloridok, - anhidridek vagy -észterek, valamint oc-fluor-, oc-klór-, é6 oc-bróm-propionsav-kloridok, an­hidridek vagy -észterek, valamint trihalo­­gcn-ecetsav-származékok, így diklór-fluor- Ó8 difluor-klór-ecetsav-kloridok, -anhidridek vagy -észterek. Ezenkívül megfelelnek azok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom