196196. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új benztiazol-piperazin származékok és a vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

R ] 9G i 9f> 9 reakciót előnyösen inert gázatmoszférában pl. nitrogénben vagy argonban végezzük. Ha az alkalmazott II általános képletü vegyületben Y jelentése halogénatom, előnyö­sen klór- vagy brómatom és az alkalmazott III általános képletű vegyületben X jelentése egy -0M’ képletű csoport - ahol M’ alkálifé­met előnyösen lítium-, kálium- vagy nátrium­atomot képvisel - a reakciókörülményeket a fentiekben leírtak szerint választjuk meg. Abban az esetben, ha Y és X valamelyi­ke hidroxilcsoport és a másik halogénatom, a reakciót előnyösen a reakcióban felszabaduló sav megkötésére alkalmas szervetlen vagy szerves bázis pl. alkálifém-karbonátok vagy piridin, trietil-amin, stb. jelenlétében végez­zük, de alkalmazhatjuk savmegkötőként a III általános képletű vegyület feleslegét is. A reakció inert szerves oldószerben, de oldó­szer nélkül is végrehajtható. Ha mind Y, mind X jelentése hidroxilcso­port, a kondenzációt előnyösen az éterkép­zésnél szokásos szervetlen vagy szerves sa­vak vagy savanyú sóik, pl. kénsav, p-toluol­­szulfonsav, nátrium-hidrogén-szulfát stb. je­lenlétében végezzük, atmoszferikus vagy csökkentett nyomáson és a keletkező vizel, azeotróposan kidesztilláljuk a rendszerből. Oldószerként alifás vagy aromás szénhidro­géneket pl. n-heptánt, toluolt, xilolt, alifás vagy aliciklusos étereket pl. di(n-butil)­­-étert, dioxánt, különböző oldódást elősegítő oldószereket pl. kiBSzénalomszámú alifás sav­­amidokat, vagy ezek elegyét alkalmazhatjuk. A találmány szerinti b) eljárás értelmé­ben egy IV általános képletű vegyületet, ahol a szubsztituensek jelentése a már megadott, előnyösen mezilátja, tozilátja, bromidja, vagy kloridja formájában reagáltatunk az V általá­nos képletű benzhidril-piperazinnal. A reak­ciót célszerűen inert szerves oldószerben, valamely, a reakcióban felszabaduló sav megkötésére alkalmas bázis jelenlétében hajt­juk végre. Oldószerként szénhidrogéneket pl. ligroint, benzolt, toluolt, xilolt, halogénezett szénhidrogéneket, pl. kloroformot, étereket pl. di(n-butil)-élerl, dioxánt, alkoholokat, pl. etanolt, észtereket pl. etil-acetátot savamido­­kat, pl. dimetil-formamidot, ketonokat pl. acetont, metil-izobutil-ketont, stb. vagy a felsorolt oldószerek elegyét alkalmazhatjuk. Savmegkötőként szervetlen vagy tercier szerves bázisokat, pl. alkálifém-karbonáto­kat,- hidroxidokat, trietil-amint, piridinl vagy az V általános képletű benzhidril-pipe­­razin fölöslegét alkalmazhatjuk. Ha savmeg­kötőként tercier-szerves bázist vagy magát az V általános képletü vegyületet használjuk, ezek egyszersmind oldószerül is szolgálhat­nak. A reakciót 20 °C és az oldószerek for­ráspontja közötti hőmérsékleten végezhetjük, adott esetben katalizátor jelenlétében. Katali­zátorként pl. alkálifém-jodidokat alkalmazha­tunk. A találmány szerinti c) eljárás értelmé­ben a VI általános képletű monoszubsztiluélt piperazinokal a VII általános képletű benz­­hidril-halogenidekkel, előnyösen benzhidril­­-kloridokkal vagy bromidokkal a b) eljárás­nál leírt körülmények között reagéltatjuk. A d) eljárás egy előnyös módja szerint a VIII általános képletü amidokat valamely alumínium-komplexszel pl. litium-alumínium­­-hidriddel redukáljuk. A redukciót inert szerves oldószerben, pl. alifás vagy gyűrűs éterekben, így dietil-éterben, tetrahidrofu­­ránban, stb. vagy ezek keverékében, közöm­bös gázatmoszférában pl. nitrogénben vagy argonban végezzük, majd a képződött komp­lexet hidrolizáljuk. Az I általános képletű vegyületeket adott esetben savaddiciós sóvá alakíthatjuk önmagában ismert módszerek szerint. Savad­diciós sók előállítására szervetlen vagy szer­ves savakat alkalmazhatunk, pl. hidrogén-ha­­logenideket, így pl. sósavat, hidrogén-bromi­­dot stb., kénsavat, foszforsavat, hangyasa­vat, eceLsaval, propionsavat, oxalsaval, gli­­kolsavat, muleinsavat, fumársavat, borostyán­­kősavat, borkősavat, aszkorbinsaval, citrom­savat, almasavat, szalicilsaval, tejsavat, ben­­zoesavat, fahéjsavat; aszparaginsavat, gluta­­minsavat, N—acetil-aszparaginsavat, N-acetil­­glutaminsavat, alkil-szulfonsavakat, mint pl. a metánszulfonsavat, aril-szulfonsavakat, mint pl. a p-toluolszulfonsavat, stb. A sóképzést pl. úgy végezhetjük, hogy az 1 általános képletű vegyület hözömbös ol­dószerrel pl. elanollal készült oldatához ad­juk a megfelelő savat, és a sót előnyösen valamely vízzel nem elegyedő szerves oldó­szerrel, igy pl. dietil-éterrel kicsapjuk. A találmány szerinti vegyületeket gyó­gyászati készítménnyé alakítjuk. A gyógy­szerkészítményt orálisan, rektálisan és/vagy parenterálisan adagolhatjuk. Orális adagolás­hoz a készítményt tabletta, drazsé vagy kap­szula formájában állíthatjuk elő. Orális ké­szítmények előállításához töltőanyagként pl. tejcukor vagy keményítő használható. Kötő­­vágy granuláló anyagként például zselatint, karboxi-metil-cellulóz-nátriumot, metil-cellu­­lózt, polivinil-pirrolidon, vagy keményítöcsi­­rízt alkalmazhatunk. Szétesést elősegítő anyagként elsősorban burgonyakeményítőt vagy mikrokristályos cellulózt adagolunk, de használhatunk ultraamilopektint vagy formal­dehid-kazeint stb. is. Antiadhezív és csúsz­tató anyagként talkumot, kolloidális kovasa­vat, sztearint, kalcium- és magnézium-sztea­­rátot stb. alkalmazhatunk. A tablettát például nedves granulálással, majd azt követő préseléssel állíthatjuk elő. Az összekevert ható- és töltőanyagokat, va­lamint adott esetben a szétesést elősegítő adalék egy részét a kötőanyagok vizes, alko­holos, vagy vizes-alkoholos oldatával megfe­lelő berendezésben granuláljuk, majd a gra­nulátumot megszárítjuk. Ezután a szárított 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom