196174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új prosztaglandin-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

15 ‘196174 16 aniddal, előnyösen nátrium-cianiddal való re­­agáltatás útján. Az így kapott nitrilt kezel­jük azután erős bázissal, a nitrilcsoport kar­­boxilcsoportté való hidrolizálása és az R2 csoport egyidejű hidrolizise lehasítása céljá­ból. Egy másik lehetséges módszer szerint a (9) általános képletű vegyület észter cso­portját először aldehiddé redukáljuk, Wittig­­-reakciót folytatunk le, majd a homologizált aldehidet hidrolizáljuk és oxidáljuk, végül pedig az így kapott savat bázissal kezeljük az R2 csoport hidrolizálása céljából. Ebben a reakció-sorozatbann a (9) általános képletű észtert a megfelelő alkohollá redukáljuk és ezt oxidáljuk aldehiddé. Az észtert azonban közvetlenül is aldehiddé redukálhatjuk diizo­­butil-alumínium-hidrid alacsony, például -70 °C hőmérsékleten történő alkalmazása út­ján. A kapott aldehidet azután a (fenil)jP = = CHOCHa foszfor-iliddel, majd higany-diace­­táttal és hidrogén-jodiddal kezoljük, hogy a (14) általános képletű aldehid-homológhoz jussunk. Ezt az aldehidet azután enyhe oxi­dálószerrel (például a fentebb említett enyhe oxidálószerek valamelyikével) kezeljük és így a megfelelő védett savat kapjuk. Ezt azután valamely erős bázis híg oldatával kezeljük az R2 csoport hidrolizálása céljából. A bázisos hidrolízis reakciókörülményeit az alábbiak során részletesen ismertetjük. Egy harmadik lehetséges eljárás az Arndt-Eistert szintézis alkalmazásán alapul. A (9) általános képletű észtert például savklo­­riddá alakítjuk oxalil-klorid vagy tioriil-klo­­rid segítségével, majd ebből a savkloridból diazo-metánnal való reagáltatás útján a meg­felelő diazo-ketont kapjuk. A diazo-ketont azután ezüst-oxiddal és vizzel való kezelés útján átrendeződési reakciónak vetjük alá és így a homológ savat kapjuk. Ezt a savat az­után bázissal kezeljük az R2 csoport hidrolí­zise céljából, amikoris a (13) általános képle­tű vegyületet kapjuk. A (9) általános képletű vegyületnek a homológ (13) általános képletű vegyületté va­ló átalakítására előnyösen azt a módszert al­kalmazhatjuk, amely szerint először a (9) ál­talános képletű észtert a megfelelő alkohollá redukáljuk, majd az alkohol szulfonil-észte­­rét állítjuk elő és ezt valamely alkálifém-ci­­aniddal reagáltatjuk, az így kapott nitrilt bázisos hidrolízissel alakítjuk át a homológ savvá, amikoris a bázissal szemben labilis R2 csoport egyidejűleg szintén hidrolízist szen­ved. Az előnyös reakció-sorozat szerint a (9) általános képletű észtert valamely fém-hidrid segítségével, vízmentes körülmények között, előnyösen inert atmoszférában redukáljuk a megfelelő alkohollá. Valamely vízmentes apro­­tikuB poláris oldószert, például abszolút di­­etil-étert alkalmazunk reakcióközegként, eh­hez száraz inert atmoszférában adjuk a re­dukálószert, például fém-hidridet, mint líti— um-aluminium-hidridet vagy hasonlót, 2,2-4 ekvivalensnek megfelelő mennyiségben, majd ezután adjuk hozzá az allén-észtert. A reak­cióban résztvevő anyagokat előnyösen csök­kentett hőmérsékleten, körülbelül 0 °C éB 15 °C közötti hőmérsékleten elegyítjük egy­mással, majd a kapott oldatot 10-30 percig forraljuk visszafolyatás közben, mindaddig, mig vékonyréteg-kromatográfiai módszerrel a reakció befejeződését nem állapítjuk meg. A reakció befejeztével a reakcióelegyet ismét lehűtjük 0 “C és 15 °C közötti hómér­­sékletre és a redukálószer (litium-aluminium­­-hidrid) feleslegét valamely karbonil-tartalmú vegyülettel, például acetonnal vagy etil-ace­­táttal reagáltatjuk, mérsékelt elbontás céljá­ból a teljes elbontást azután valamely vizes komplexképzó szer, például kálium-nátrium­­-tartarát vagy más alumínium-komplexet ké­pező só hozzáadása útján végezzük. A nitril előállítása céljából a fenti módon kapott primer alkoholt először valamely alkil­­vagy aril-alkil-szulfonil-észterré, például metán-szulfonil-észterré vagy p-toluolszulfo­­nil-észterré alakítjuk át. Az allenil-alkoholt valamely vízmentes poláris szerves oldószer­ben, például halogénezett alkánban, mint di­­klór-metánban, diklór-etánban vagy hasonló­ban oldjuk, az oldatot valamely vízmentes trialkil-aminnal, mint trietil-aminnal együtt egy reaktor-edénybe visszük. A reaktor­­-edőnyt száraz nitrogéngázzal öblűjük át, máj 1 a reakcióelegyet körülbelül -40 °C és 25 £C közötti hőmérsékletre hűtjük. A szul­­fonil-észtert képző reagenst, például metán­­szulfonil-kloridot valamely vízmentes szerves oldószerben oldjuk és ebben az alakban ada­goljak keverés közben a reaktor-edénybe, miközben a reakc.ióelegy hőmérsékletét körül­belül -40 °C és -20 °C közötti, előnyösen -30 °C és -20 °C közötti szinten tartjuk. Az észt árképző reagenst körülbelül kétszeres moláris feleslegben alkalmazzuk. A szulfonil­­-észtert képző reagens hozzáadásának befe­jezése után (ami körülbelül 15-30 percet vesz igénybe), a reakcióelegyet -30 °C és -10 JC közötti hőmérsékletre keverjük, mind­addig, míg vékonyréteg-kromatográfiai vizs­gálat a reakció befejeződését nem mulatja. A reakció befejeztével a hűtőfürdőt eltávolítjuk és szerves oldószerben előzetesen feloldott trialkil-amint adunk az elegyhez. Ezt kővető­en nátrium-hidrogén-karbonát vagy más ha­sonló bázis vizes oldatát adjuk élénk keve­rés 1 őzben az elegyhez, az észterképző rea­gens feleslegének elbontása céljából. \ nitrilt azután valamely alkálifém-ci­­anid, előnyösen kálium-cianid alkalmazásával képezzük. A reakciót valamely poláris oldó­szerben, például dimetil-szulfoxidban, inert atmoszférában, 50-120 °C hőmérsékleten, 1 óráig terjedő idő alatt folytatjuk le. Előnyö­sen vízmentes közegben dolgozunk. A fém-cianidol körülbelül 5-8 ekvivalens mennyiségben alkalmazzuk; először ezt a rea-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom