196171. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenil-etanolamin-származékok és hatóanyagként a fenti vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

7 196171 8 Az inhalálásra alkalmas készítmények célszerűen aeroszol spray formájában hoz­hatók forgalomba, nyomás alatti tartókban, megfelelő hajtóanyaggal, például diklór-di­­fluor-metánnal, triklór-fluor-metánnal, di­­klór-tetrafluor-etánnal, szén-dioxiddal vagy egyéb megfelelő gázzal, vagy porlasztókészü­lékből adagolhatók. Nyomás alatti aeroszol készítmények esetén a dózisegységet is meg­határozhatjuk oly módon, hogy olyan szele­pet használunk, amely mért mennyiségeket adagol. Az inhalációs alkalmazásra szánt gyógy­szerkészítmények szilárd porkészitmények formájában is készülhetnek, például a talál­mány szerinti eljárással előállított ható­anyagot megfelelő por-alapanyaggal, így lak­­tózzal vagy keményítővel keverhetjük. A porkészítményt egységdózis formában - pél­dául zselatin-kapszula vagy -patron, vagy hólyagtapasz formájában - is kiszerelhetjük, amelyekből a por inhalátor vagy befúvatóké­­szülék segítségével adagolható. A találmány szerinti eljárással előállított dózisegység-készítmények egységenként elő­nyösen 5-500 mg hatóanyagot tartalmaznak, orálisan alkalmazható dózisegység esetén a hatóanyag mennyisége előnyösen 25-400 mg. Humán gyógyászatban a felnőtt egyedek napi dózisa előnyösen 5 mg és 3 g között van, még előnyösebben 25 mg és 1 g közötti, me­lyet napi 1-4 dózisban adagolhatunk, az ada­golási módtól és a beteg állapotától függően. Az (I) általános képletű vegyületeket és fiziológiásán elfogadható savaddiciós sóikat más gyógyászatilag elfogadható hatékony anyagokkal kombinálva is adagolhatjuk. Az (I) általános képletű vegyületeket többféle eljárással is előállíthatjuk, az alábbiak szerint. Az (I) általános képletű vegyületek elő­állításának egyik általános módja szerint egy (II) általános képletű vegyületet - a képlet­ben -NA jelentése (a) vagy (b) általános képletű csoport, és R2, R3, R4 és R5 jelentése hidrogénatom vagy védöcsoport, és X egy könnyen helyettesíthető atomot vagy csoportot jelent - egy (III) általános képletű vegyülettel - a képletben R és n jelentése az (I) általános képletre megadott, R1 jelentése hidrogénatom vagy védőcsoport és Y jelentése hidrogénatom, ha -NA jelentése (b) általános képletű csoport; illetve Y jelentése -CH2-CH2-X általános képletű csoport - ahol X jelentése a fenti -, ha -NA jelentése (a) általános képletű csoport - alkilezünk, majd az adott esetben jelenlévő védócsoportokat az alábbiakban ismertetett módon eltávolítjuk. X jelentése például halogénatom - így klór-, bróm- vagy.jódatom -, vagy szénhid­­rogénszulfonil-oxi-csoport - így metánszulfo­­nil-oxi- vagy p-toluolszulfonil-oxi-csoport - lehet. Ha X jelentése klór- vagy brómatom, a reakciót jodid - például nátrium-jodid - hoz­záadásával elősegíthetjük. A fenti eljárás egyik előnyös változata szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy (IV) általános képletű amint egy (V) általános képletű alki­­lezőszerrel alkilezünk, majd az adott esetben jelenlévő védőcsoportokat az alábbiakban is­mertetett módon eltávolítjuk. A reakciót előnyösen bázis - például al­­kálifém-hidrogén-karbonát vagy alkálifém­­-karbonát, így kálium-karbonát; vagy egy amin, például diizopropil-etil-amin; vagy ezüst-oxid jelenlétében játszatjuk le, ol­datban, -20 és +100 °C közötti hőmérsékle­ten. Oldószerként célszerűen étereket - igy dioxánt -, acetonitrilt, szubsztituált amidokat - így N,N-dimetil-formamidot - vagy szénhid­rogéneket - például benzolt - használhatunk. A fenti eljárás egy másik megvalósítása szerint az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy egy (VI) általános képletű fenolt egy (VII) általános képletű alkilezőszerrel alkilezünk, majd az adott esetben jelenlévő védócsoportokat eltávolít­juk. A reakciót előnyösen valamely bázis je­lenlétében játszatjuk le. Bázisként például szervetlen bázist, így nátrium-hidroxidot, nátrium-hidridet, kálium-karbonátot vagy ká­­lium-terc-butoxidot; szerves bázist, igy di­­izopropil-etil-amint; vagy bázikus ioncserélő gyantát, igy Amberlite gyantát használha­tunk. A (VI) általános képletű vegyületeket fenolát-só, például nátrium-só formájában is alkalmazhatjuk. A reakciót előnyösen egy al­kalmas reakcióközegben, például vízben; ace­­tonitrilben; egy alkoholban, például metanol­ban; vagy egy ketonban, például acetonban vagy metil-izobutil-ketonban - játszatjuk le, a reakcióhőmérséklet -20 és +150 °C között változtatható, előnyösen 20 és 100 °C között lehet. Az (I) általános képletű vegyületek előállításának második általános módja szerint egy (VIII) általános képletű vegyületet - a képletben R2 és R3 jelentése a fenti és Rs jelentése (e) vagy (f) általános képletű cso­port, ahol R4 és X jelentése a fenti - egy (IX) általános képletű aminnal - a képletben R, R1, R5 és n jelentése a fenti - reagálta­­tunk, majd az adott esetben jelenlévő védő­csoportokat eltávolítjuk, az alább ismertetett módon. A reakciót vagy egy oldószer jelenlé­tében, vagy anélkül játszatjuk le, a reakció­­hómérseklet 0 és 150 °C között változhat, előnyösen 20 és 100 °C közötti hőmérsékleten dolgozunk. Oldószerként például alkoholokat, igy metanolt vagy etanolt; halogénezett szén­­hidrogéneket, így kloroformot vagy diklór­­-metánt; szubsztituált amidokat, igy N,N- dimetil-formamidot; étereket, így dietil-étert vagy tetrahidrofuránt; acetonitrilt; észtereket, így etil-acetátot; és vizet; vagy 5 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom