196155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz anaerob biológiai tisztítására
1 sága a 200 mikrométert meghaladja. Mesterséges adszorbcnskénl aktívszenet használva előnyösen érvényesül annak tápanyagmegkötő, illetve átmeneti míkrobamegkötő képessége, ami az anyagcserét fokozza. Viszont nem célszerű az aktívszén alkalmazása akkor, ha a szennyvíz - jellegéből következően — ammóniamegkötést tesz szükségessé, ez ugyanis káros a mikrobaaggregátum-képzés szempontjából. Ilyen esetben készítjük az adalékanyagot természetes ásványi adszorbens felhasználásával. Akár egyféle telített adszorbensből, akár az említett, egymást kiegészítő hatású telített adszorbensekből álló adalék-kompozíció adagolását a reaktor — pl. városi szennyvíziszappal történt beoltásától számított 2—8 héten, előnyösen mintegy 4—6 héten át — a szennyvízmennyiségre vonatkoztatva — 0,1-1,0 g/dm , célszerűen mintegy 0,2 g/dm3 mennyiségben (tömegkoncentrációban) végezzük. Az adalékanyag a telített mesterséges adszorbenst 10-35 tömeg%-ban tartalmazza. Az eljárás egy további előnyös foganatosítási módja szerint természetes adszorbensként — célszerűen 5 mikrométernél kisebb szemcsenagyságú — zeolitot tartalmazó adalékanyagot adunk a szennyvízhez. Célszerűen mordenit vagy kiinpotilolit formájú természetes zeolitot alkalmazunk, amellyel — az adszorbció mellett — ioncsere útján is végezzük az ammónia eltávolítását. Az 5 mikrométer alatti zeolit-szemcsenagyság alkalmazása azért célszerű, hogy a reaktorba recirkuláltatott mikroba-aggregátumok ne tartalmazzanak inert szervetlen anyagot. A zeolit — bizonyos tartózkodási időt követően - az elfolyó folyadékkal távozik a reaktorból. A találmány tárgyát képező berendezésnek reaktortere, ülepítőtere, folyadékgyűjtő tere, egy vagy több gyűjtővályüja, valamint gyűjtőtere, továbbá - adott esetben - gáztalanító szerkezete és utóülepítője van, és e berendezésre az jellemző, hogy a reaktortér, az ülepítőtér és a folyadékgyűjtő tér közös tartályban vagy medencében olymódon van kialakítva, hogy a folyadékgyűjtő teret a legalább részben alatta elhelyezkedő reaktortértől legalább egy olyan ülepítőtér választja el, amelyet egymás felett, illetve alatt — előnyösen azonos — távközökkel, célszerűen egymással párhuzamosan clhelyezkedő, ferdén lefelé hajló lemezek és alul és felül a szomszédos lemezekkel határolt, de mind a reaíöortér, mind a folyadékgyűjtő tér felőli végükön nyitott, és ílymódon e terek közötti folyadékátáramlást lehetővé tevő rekeszek alkotnak, és a legalsó lemez alsó végénél a kiülepedett iszapnak a folyadékgyűjtő tér aljából a reaktortérbe bocsátására szolgáló nyílás van. Célszerű, ha az egy-egy ülepítőtérhez tartozó lemezek — vízszintes vetuletben tekintve — egymáshoz képest olymódon elcsúsztatott helyzetben vannak, hogy - felülről lefelé haladva — a mindenkori alsó lemezek a felettük levő lemezhez képest alsó végükkel távközzel túlnyúlnak, továbbá ha a reaktortér és ülepítő tér vagy -terek határfelülete lényegében teljesen nyitott áramlási keresztmetszet, valamint ha a berendezés ülepítőtcre(i) egymáshoz képest olymódon elcsúsztatott ferde lemezek sorát tartalmazza, ill. tartalmazzák, hogy — függőleges metszetben — az azok alsó, valamint felső éleit összekötő vonalak a rajtuk átmenő függőleges egyenestől — célszerűen mintegy 20—40 °-os szögben (a) - a reaktortér felé hajlanak. 4 2 Egy másik előnyös találmányi ismérv szerint a lemezek síkja - vagy íves lemezek esetén azok bármely alkotója - a vízszintessel 30-45 °-os szöget (/?) zár be. A berendezés egy másik kiviteli alakjára az jellemző, hogy a lemézek alsó vége tartományában lefelé nyúló torlasztóelemeik vannak, amelyeket előnyösen a lemezek síkjára merőleges, azok alsó pereméhez rögzített, onnan lefelé és befelé nyúló, a lemezek teljes hosszában végighúzódó lemezcsíkok alkotnak. Egy további találmányi ismérv szerint minden rekeszből, a rekeszeket felülről határoló lemezek alsó pereme közeléből a rekeszekben kiülepede iszap felett mozgó folyadékfázisnak a folyadékgyűjtő térbe vezetésére szolgáló közlekedődéinek torkollnak ki, célszerű, ha a közlekedőelemeket egy-egy, a lemezek alsó peremétől lefelé nyúló, hosszirányban végighúzódó, lemezcsík-szerű torlasztóelemekben kiképzett átvezetőnyílástól kifelé nyúló, legalább részben zárt szelvényű, csatorna- vagy csőszerű tagok, pl. lefelé fordított V-alakú, alul nyitott csatornák alkotják, továbbá ha a közlekedőelemek geometriai hossztengelyei felülnézeti vetületben a lemezek hosszanti peremeire — vagy íves lemezek esetén a peremmel alkotott metszésponthoz húzott érintőre merőlegesek valamint ha a közlekedőelemek geometriai hossztengelyei vízszintesek, vagy a vízszintessel legfeljebb 20°os szöget zárnak be. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a folyadékgyűjtő tér vagy -terek felső részéhez gyűjtő-elvezetőcsatoma vagy csatornák csatlakoznak, ame- ' lyeket oldalról bukófalak határobiak. Az a kiviteli alak is előnyös, amely szerint a gáztalanító szerkezet egymás alatt, illetve felett egymástól távközökkel elhelyezkedő, labirintszerű áramlási pályát biztosító, előnyösen lemezszerű betéteket tartalmaz, a szomszédos betétek átfolyónyílásai egymással átellenben helyezkednek el, és a gáztalanítószerkezet felső részéhez gázritkító szerkezet van csatlakoztatva, míg alsó részéből utóülepítőbe (második ülepítőbe) torkolló vezeték lép lei, és az utóülepítőt a tartály reaktorterével iszaprecirkuláltató vezeték köti össze, ebben az esetben célszerű, ha a gáztalanító szerkezetnek állóhenger alakú tartálya van, amely térben az utóülepítő felett — előnyösen legalább 3—5 m-rel — helyezkedik el. A berendezés egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy négy ülepítőtere van, amelyek függőleges keresztmetszetben két szomszédos V-alakú folyadékgyűjtő medencét határolnak. Ebben az esetben célszerű, ha az ülepítőterek hasáb alakú tartályban vagy medencében vannak kialakítva, a két középső ülepítőtér legfelső lemezei a tartály oldalfalaival alkotnak egy-egy gázgyijtő teret, és képezik egy-egy oldalsó folyadékgyűjtő csatorna fenekét. A lemez általában síkalap alakú, de íves, pl. kúppalást alakú is lehet, és csonka kúp-palást okkal határolt ülepítőtereket alkotó módon lehetnek összeépítve. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek a berendezés egy előnyös kiviteli alakját és néhány szerkezeti részletét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a berendezés egy kiviteli alakja - a tartályfedél eltávolításával — vázlatos felülnézetben látható,a 196.155 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60
