196155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz anaerob biológiai tisztítására

1 sága a 200 mikrométert meghaladja. Mesterséges adszorbcnskénl aktívszenet használva előnyösen érvényesül annak tápanyagmegkötő, illet­ve átmeneti míkrobamegkötő képessége, ami az anyagcserét fokozza. Viszont nem célszerű az aktív­szén alkalmazása akkor, ha a szennyvíz - jellegéből következően — ammóniamegkötést tesz szükségessé, ez ugyanis káros a mikrobaaggregátum-képzés szem­pontjából. Ilyen esetben készítjük az adalékanyagot természetes ásványi adszorbens felhasználásával. Akár egyféle telített adszorbensből, akár az említett, egy­mást kiegészítő hatású telített adszorbensekből álló adalék-kompozíció adagolását a reaktor — pl. városi szennyvíziszappal történt beoltásától számított 2—8 héten, előnyösen mintegy 4—6 héten át — a szenny­vízmennyiségre vonatkoztatva — 0,1-1,0 g/dm , célszerűen mintegy 0,2 g/dm3 mennyiségben (tömeg­koncentrációban) végezzük. Az adalékanyag a telí­tett mesterséges adszorbenst 10-35 tömeg%-ban tartalmazza. Az eljárás egy további előnyös foganatosítási mód­ja szerint természetes adszorbensként — célszerűen 5 mikrométernél kisebb szemcsenagyságú — zeolitot tartalmazó adalékanyagot adunk a szennyvízhez. Célszerűen mordenit vagy kiinpotilolit formájú termé­szetes zeolitot alkalmazunk, amellyel — az adszorb­­ció mellett — ioncsere útján is végezzük az ammónia eltávolítását. Az 5 mikrométer alatti zeolit-szem­­csenagyság alkalmazása azért célszerű, hogy a reaktor­ba recirkuláltatott mikroba-aggregátumok ne tartal­mazzanak inert szervetlen anyagot. A zeolit — bizo­nyos tartózkodási időt követően - az elfolyó folya­dékkal távozik a reaktorból. A találmány tárgyát képező berendezésnek reak­tortere, ülepítőtere, folyadékgyűjtő tere, egy vagy több gyűjtővályüja, valamint gyűjtőtere, továbbá - adott esetben - gáztalanító szerkezete és utóülepí­tője van, és e berendezésre az jellemző, hogy a reaktortér, az ülepítőtér és a folyadékgyűjtő tér kö­zös tartályban vagy medencében olymódon van kiala­kítva, hogy a folyadékgyűjtő teret a legalább részben alatta elhelyezkedő reaktortértől legalább egy olyan ülepítőtér választja el, amelyet egymás felett, illetve alatt — előnyösen azonos — távközökkel, célszerűen egymással párhuzamosan clhelyezkedő, ferdén lefelé hajló lemezek és alul és felül a szomszédos lemezek­kel határolt, de mind a reaíöortér, mind a folyadék­­gyűjtő tér felőli végükön nyitott, és ílymódon e terek közötti folyadékátáramlást lehetővé tevő rekeszek al­kotnak, és a legalsó lemez alsó végénél a kiülepedett iszapnak a folyadékgyűjtő tér aljából a reaktortér­be bocsátására szolgáló nyílás van. Célszerű, ha az egy-egy ülepítőtérhez tartozó lemezek — vízszintes vetuletben tekintve — egymáshoz képest olymódon elcsúsztatott helyzetben vannak, hogy - felülről le­felé haladva — a mindenkori alsó lemezek a felettük levő lemezhez képest alsó végükkel távközzel túl­nyúlnak, továbbá ha a reaktortér és ülepítő tér vagy -terek határfelülete lényegében teljesen nyitott áram­lási keresztmetszet, valamint ha a berendezés ülepítő­­tcre(i) egymáshoz képest olymódon elcsúsztatott fer­de lemezek sorát tartalmazza, ill. tartalmazzák, hogy — függőleges metszetben — az azok alsó, valamint fel­ső éleit összekötő vonalak a rajtuk átmenő függőle­ges egyenestől — célszerűen mintegy 20—40 °-os szög­ben (a) - a reaktortér felé hajlanak. 4 2 Egy másik előnyös találmányi ismérv szerint a le­mezek síkja - vagy íves lemezek esetén azok bármely alkotója - a vízszintessel 30-45 °-os szöget (/?) zár be. A berendezés egy másik kiviteli alakjára az jellem­ző, hogy a lemézek alsó vége tartományában lefelé nyúló torlasztóelemeik vannak, amelyeket előnyösen a lemezek síkjára merőleges, azok alsó pereméhez rög­zített, onnan lefelé és befelé nyúló, a lemezek teljes hosszában végighúzódó lemezcsíkok alkotnak. Egy to­vábbi találmányi ismérv szerint minden rekeszből, a rekeszeket felülről határoló lemezek alsó pereme közeléből a rekeszekben kiülepede iszap felett mozgó folyadékfázisnak a folyadékgyűjtő térbe vezetésére szolgáló közlekedődéinek torkollnak ki, célszerű, ha a közlekedőelemeket egy-egy, a lemezek alsó peremé­től lefelé nyúló, hosszirányban végighúzódó, lemez­­csík-szerű torlasztóelemekben kiképzett átvezetőnyí­lástól kifelé nyúló, legalább részben zárt szelvényű, csatorna- vagy csőszerű tagok, pl. lefelé fordított V­­-alakú, alul nyitott csatornák alkotják, továbbá ha a közlekedőelemek geometriai hossztengelyei felülnéze­ti vetületben a lemezek hosszanti peremeire — vagy íves lemezek esetén a peremmel alkotott metszéspont­hoz húzott érintőre merőlegesek valamint ha a köz­lekedőelemek geometriai hossztengelyei vízszintesek, vagy a vízszintessel legfeljebb 20°os szöget zárnak be. Egy másik találmányi ismérvnek megfelelően a fo­lyadékgyűjtő tér vagy -terek felső részéhez gyűjtő­­-elvezetőcsatoma vagy csatornák csatlakoznak, ame- ' lyeket oldalról bukófalak határobiak. Az a kiviteli alak is előnyös, amely szerint a gáz­talanító szerkezet egymás alatt, illetve felett egymás­tól távközökkel elhelyezkedő, labirintszerű áramlási pályát biztosító, előnyösen lemezszerű betéteket tar­talmaz, a szomszédos betétek átfolyónyílásai egymás­sal átellenben helyezkednek el, és a gáztalanítószer­­kezet felső részéhez gázritkító szerkezet van csatla­koztatva, míg alsó részéből utóülepítőbe (második ülepítőbe) torkolló vezeték lép lei, és az utóülepítőt a tartály reaktorterével iszaprecirkuláltató vezeték köti össze, ebben az esetben célszerű, ha a gáztalanító szerkezetnek állóhenger alakú tartálya van, amely tér­ben az utóülepítő felett — előnyösen legalább 3—5 m-rel — helyezkedik el. A berendezés egy további kiviteli alakjára az jellemző, hogy négy ülepítőtere van, amelyek függő­leges keresztmetszetben két szomszédos V-alakú fo­lyadékgyűjtő medencét határolnak. Ebben az eset­ben célszerű, ha az ülepítőterek hasáb alakú tartály­ban vagy medencében vannak kialakítva, a két középső ülepítőtér legfelső lemezei a tartály oldalfa­laival alkotnak egy-egy gázgyijtő teret, és képezik egy-egy oldalsó folyadékgyűjtő csatorna fenekét. A lemez általában síkalap alakú, de íves, pl. kúp­palást alakú is lehet, és csonka kúp-palást okkal határolt ülepítőtereket alkotó módon lehetnek össze­építve. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alap­ján ismertetjük részletesen, amelyek a berendezés egy előnyös kiviteli alakját és néhány szerkezeti részle­tét tartalmazzák. A rajzokon az 1. ábrán a berendezés egy kiviteli alakja - a tartályfedél eltávolításával — vázlatos felülnézetben látható,a 196.155 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom