196155. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés szerves szennyeződést tartalmazó szennyvíz anaerob biológiai tisztítására
1 2 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A-A vonal mentén vett metszet, a 3. ábrán a 2. ábra szerinti berendezés egy részét nagyobb méretarányban tüntettük fel, a 4. ábrán a 3. ábrán bejelölt B részletet ábrázoltuk nagyobb méretarányban, az 5. ábra a 4, ábrán bejelölt C nyíl irányából tekintett nézet. Az 1. és 2. ábrán az 1 reaktorteret, a 2 gyűjtőteret és a 21 ülepítőtereket tartalmazó tartályt vagy medencét 30 hivatkozási számmal jelöltük. A 21 ülepítőtereket egymás felett, illetve alatt egymással párhuzamosan húzódó 3 lemezek által határolt, mindkét végükön nyitott 22 rekeszek alkotják, A 22 rekeszeken keresztül közlekednek egymással az 1 reaktortér és a 2 gyűjtőterek. A 21 ülepítőterek kiterjedését a 2. ábrán pontvonallal érzékeltettük. Az 1. ábrán a 3. lemezek éleit — a jobb áttekinthetőséget biztosítandó - nem jelöltük be. Amint az 1. és 2. ábrán látható, a tisztítandó szennyvíznek a 30 tartályba táplálására a 23 vezeték szolgál. A 30 tartály felső részében 12 vályúk húzódnak, ezekből 13a ágvezetékek lépnek ki, amelyek a 13 gyűjtővezetékbe torkollnak, ez utóbbi a 14 gáztalanítóhoz csatlakozik, amely 16 gázritkító szerkezettel áll a 24 vezetéken keresztül kapcsolatban. A 16 gázritkító szerkezet nyomóoldaláról kilépő vezetéket 29 hivatkozási számmal jelöltük. Innen a 30 tartályban megtisztított és a 14 gáztalanítóban gázmentesített folyadék a 19 vezetéken át a 17 utóülepítőbejut. A 17 utóülepítőből a tisztított víz eltávolítására a 25 vezetek, míg az iszapnak a 30 tartályba való recirkuláltatására a 26 vezeték szolgál. Az f nyilakkal az iszapnak a 2 folyadékgyűjtőtérböl a 35 nyílásokon át az 1 reaktortérbe jutását, a g nyilakkal pedig a tisztított folyadéknak a 2 folyadékgyűjtő térből a 12 gyűjtőcsatornákba ömlését (átbukását) érzékeltettük. A 3. ábrán a találmány szerinti berendezés legfontosabb részei nagyobb méretarányban láthatók. A ferde 3 lemezek egy-egy sorban egymáshoz képest úgy helyezkednek el, hogy az alsó és felső éleiket egy-egy függőleges metszetben összekötő 4 és 5 vonalak a függőlegestől az 1 reaktortér felé a= 20—40 °-os szögben hajlanak, vagyis az egy-egy 21 ülepítőtérhez tartozó 3 lemezek — vízszintes vetületben tekintve — egymáshoz képest kissé elcsúsztatott helyzetben vannak, mégpedig úgy, hogy felülről lefelé haladva a mindenkori alsó 3 lemezek a felettük levőn alsó végükkel e távközzel túlnyúlnak. Az e értéke minden lemezpár esetében azonos. Két-két lemezsor alul találkozik, így függőleges metszetben tekintve két V-alakú 2 elfolyó-gyűjtőtér alakul ki a 30 tartályban. A 3 lemezek egymástól k távközökkel helyezkednek el, a k értéke minden lemez-pár esetében azonos. A 3 lemezek alsó peremei tartományában lefelé nyúló 6 torlasztóelemek, valamint 7 közlekedőelemek csatlakoznak, ezek részletesebb ismertetésére a 4. és 5. ábrák magyarázata kapcsán még visszatérünk. A 3 lemezek közül a legfelsők egy-egy 9 gázgyűjtő teret határolnak, a két szélső 21 ülepítőtér legfelső 3 lemezei a szélső 9 gázgyűjtőtereket a 30 tartály 31 oldalfalaival, a két középső 21 ülepítőtér legfelső 3 lemezei pedig a középső 9 gázgyűjtőteret egymással határolják. Valamennyi 9 gázgyűjtőtér lefelé szélesedő keresztmetszetű. A középső 9 gázgyűjtőteret lefelé, a v3 folyadékszint alá nyúló függőleges 10 áramlásterelő lemez osztja meg. A 2 folyadékgyűjtő tértől all bukófalak (bukóélek) választják el a 12 gyűjtőcsatornákat, amelyek fenekét egyébként a 21 ülepítőterek már említett legfelső 3 lemezei alkotják. A 12 csatornákból kilépő 13a ágvezetékekhez csatkikozó 13 gyűjtővezeték a 14 gáztalanító szerkezet felső részébe torkollik, amelynek állóhenger alakú zárt 28 tartályában egymás alatt, illetve felett a távkózzel elhelyezkedő, nagyfelületű, lemezszerű 15 betétek vannak beépítve, amelyek a 14 gáztalanító szerkezeten áthaladó folyadékot igen hosszú áramlási pályára kényszerítik. Jól látható, hogy mindegyik 15 betét a tartály egyik oldalán annak falához tömören csatlakozik, míg az átellenes oldalon 27 nyílások vannak. A szomszédos 15 betétek 27 nyílásai ellentétes oldalakon helyezkednek el. A 28 tartály aljából 19 vezeték lép ki, amely a 17 utóülepítőbe torkollik, a 28 tartály felső részéből kilépő 24 vezeték viszont a 16 gázritkító készülékhez van csatlakoztatva. A 3 lemezeknek a vízszintessel bezárt ß szöge 30-45° között van, ez a hajlás biztosítja, hogy a 22 rekeszekben (résekben) haladó folyadék — mikrobaaggregátum - keverékből kiváló üledék zavartalanul mozogjon, és a másodlagos flokkuláció biztosítva legyen. A 3 lemezek ß hajlásszöge és egymáshoz viszonyított elcsúsztatott helyzete biztosítja mindazokat a feltételeket, amelyek a találmány szerinti berendezés — később ismertetésre kerülő — kifogástalan működését lehetővé teszik. A4, és 5. ábrán nagyobb méretarányban látható a 6 torlasztóelemeknek és a 7 közlekedőelemeknek egy előnyös kialakítási lehetősége. A korábban már ismertetett szerkezeti elemeket ezeken az ábrákon is a már alkalmazott hivatkozási számokkal jelöltük. Jól látszik, hogy a 6 toilasztóelemeket a 3 hozzájuk tartozó 3 lemez síkjára merőleges, a lemez alsó pereméhez pl. hegesztéssel rögzített és onnan lefelé ás befelé nyúló, a 3 lemezek teljes hosszában végighúzódó lemezcsíkok alkotják, míg a 7 közlekedőelemek háromszögkeresztmetszetű, alul nyitott csatornák, amelyek egymástól azonos b oldalirányú távközökkel vannak kívülről a 3 lemezek alsó pereméhez csatlakoztatva. A 7 közlekedőelemek a 3 lemezek függőleges vetületi síkjára a jelen kiviteli példa esetében merőlegesek. A csatornaszerű 7 közlekedőelemek x geometriai hossztengelye a vízszintessel célszerűen legfeljebb 20 °-os szöget zár be. A lefelé fordított V keresztmetszetű 7 közlekedőelemek helyett zárt szelvényű elemek is alkalmazhatók. A közlekedőelemek a 3 lemezek egymáshoz képest elcsúsztatott helyzetének köszönhetően a 2 folyadékgyűjtő-elfolyótér vízszintes vetületi keresztmetszetében egyenletesen helyezkednek el. Ahol a 7 közlekedőelemek a 3 lemezekkel találkoznak, ez ugóbbiakban 20 átvezetőnyílások vannak kiképezve, amelyeken át a 2 gyűjtőterek és az 1 reaktortér közlekednek egymással. A 6 torlasztóelemek az iszapréteg felett a 22 rekeszekben mozgó folyékony fázist a 20 nyílások magasságába kényszerítik, így hozzájárulnak a kétféle fázisnak már a 22 rekeszekben való szétválasztásához. A találmány szerinti berendezés a következőképpen működik: a nyers szennyvizet a 23 vezetéken keresztül tápláljuk a beoltott folyadékot tartalmazó 1 reaktortér alsó részébe. A folyadékkeverék felfelé áramlik, és a 196.155 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5