196143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új ródiumtartalmú katalizátorok előállítására és alkalmazására
1 2 A reakciót 0 °C és 100 °C közötti, előnyösen a szobahőmérséklet és 90 °C közötti hőmérsékleten folytathatjuk le. Általában szobahőmérsékleten folytatjuk le a reakciót, bár — amint ez várható is volt — magasabb hőmérsékleten a reakció gyorsabban halad előre. A reakció előrehaladását vizuálisan is követhetjük azáltal, hogy a reakcíóelegy a reakció megindulásakor bíborszínű és a jelen találmány szerinti katalizátor színe a sárgától a narancsszínen át a barnáig terjedhet. így a reakcióhoz szükséges idő, amely függ a hőmérséklettől, könnyen megítélhető. Általában néhány perc és két óra között van a reakcióidő. A katalizátor fent leírt módon történő előállítása során előnyös inert gázlégkörben, például nitrogén-gázlégkörben dolgozni. Amikor a reakció teljesen befejezettnek tekinthető, a katalizátort a jól ismert szokásos módszerekkel különíthetjük el a reakcióelegyből. Általában úgy járunk el, hogy a reakcióelegyhez valamely vízzel elegyedő szerves oldószert adunk, amelyben a katalizátor nem oldódik és amellyel a katalizátor nem reagál, majd a kívánt katalizátort leszűrjük és ugyanazzal a szerves oldószerrel mossuk. Szerves oldószerként előnyösen diizopropil-étert alkalmazunk. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a találmány szerinti katalizátor nem oldódik az előállítási reakcióelegyben, ilyenkor a kapott katalizátort egyszerű szűrés és mosás útján különíthetjük el. Mosás után a katalizátort szobahőmérsékleten szárítjuk meg. A találmány szerinti katalizátor-előállítási eljárás egy további találmányi szintű vonása, hogy a katalizátor előállítható és felhasználható a reakcióelegyből való tényleges elkülönítés nélkül is. Ebben az esetben a ródium trifenil-foszfinnal képezett komplexét valamely alkalmas oldószerben elegyítjük a hidrazinnal, adott esetben trifenil-foszfin jelenlétében, az elegyet a szükséges hőmérsékleten addig keverjük, míg az elegy színváltozása nem mutatja a reakció teljes befejeződését. Ezután hozzáadjuk a 6- -dezoxi-6-demetii-6-metilén-5-hidroxi-tetraciklint vagy annak 1 la-halogén-analógját, a szükséghez képest további adag oldószerrel és trifenil-foszfinnal együtt. Ezt az elegyet a szokásos módon hidrogénezzük, hogy megkapjuk a kívánt hidrogénezett tetraciklin-származékot. A katalizátor második előállítási módszere szerint a ródium-triklorid-trihidrátból, valamely hidrazinból vagy ennek egy sójából és trifenil-foszfinból indulunk ki, valamely alkalmas oldószer-elegyben. A hidrazin-vegyület általános képlete R^HN-NHa, ahol R*! jelentése megegyezik a fenti meghatározás szerintivel, hidrazin-vegyületként előnyösen magát a H2N-NH2 képletű hidrazint alkalmazzuk, de ugyanúgy alkalmazható fenil-hidrazin vagy benzolszulfonil-hidrazin, valamint ezek sói is. Különösen előnyösek a hidrazin-hidrát és a hidrazin-dihidroklorid. A hidrazint általában feleslegben alkalmazzuk, a reakcióelegyben jelenlevő ródium mennyiségére számítva, a felesleg mértéke jellemzően, de nem kizárólagosan 1 mól ródiumra számítva körülbelül 10 mól lehet. Reakcióközegként víz és valamely a reakció szempontjából közömbös oldószer elegyét alkalmazzuk. Ebben a vonatkozásban „a reakció szempontjából közömbös” alatt azt értjük, hogy az oldószer nem lép kémiai reakcióba az előállított katalizátorral. Ez azt is jelenti, hogy nem következik be egy koordinatív kötésű ligand szubsztitúciója, ami — mint a szakmabeliek előtt jól ismeretes — rendkívül könnyen bekövetkezhet az üyen típusú molekuláknál. A szerves oldószer tehát rövidszénláncú dialkil-keton, például aceton vagy bután-2-on, rövidszénláncú alkohol (beleértve a glikolokat is), mint metanol, etanol, propanol, propán-2-ol, butanol, 2-metil-propán-2-ol vagy etán-1,2-diói, éter, mint tetrahidrofurán vagy dioxán, szerves nitril, mint acetonitril, vagy pedig rövidszénláncú dialkil-amid, például dimetil-formamid lehet. Különösen előnyösen alkalmazható szerves oldószerként az aceton. A reakciót 0 °C és a reakcióközeg forráspontja közötti hőmérsékleten, legelőnyösebben 50 u és 80 °C között folytatjuk le. 0 °C alatt a reakció túlságosan lassan megy végbe ahhoz, hogy gyakorlatilag alkalmazható legyen. A reakcióidő általában körülbelül 1 és 5 óra között lehet, rendszerint azonban 3 óra körül van. Nem feltétlenül szükséges, de előnyös a reakciót közömbös gázlégkörben, például nítrogén-gá/légkörben lefolytatni. A találmány szerinti eljárással a fenti módon előállított katalizátor rendszerint oldhatatlan az előállítási reakcíóközegben és így a szokásos egyszerű módszerekkel, például szűréssel különíthető el a reakcióelegyből. Előfordulhat azonban, hogy a találmány szerint előállított katalizátor oldódik a reakcióelegyben, ilyenkor előnyös valamely vízzel elegyedő, de a katalizátort nem oldó oldószert adni a reakcióelegyhez. Ennek az oldószernek nem szabad reakcióba lépnie a katalizátorral, előnyösen például diizopropil-étert alkalmazhatunk erre a célra. Leszűrés után a katalizátort rendszerint egy olyan szerves oldószerrel mossuk, amely nem oldja a katalizátort, ez az oldószer előnyösen dietil-éter lehet, E mosás után a katalizátort szobahőmérsékleten szárítjuk. A találmány szerinti eljárás egy másik változata szerint úgy is előállíthatjuk a katalizátort, hogy ródium-triklorid-trihidrátot trifenil-foszfin hozzáadása nélkül reagáltatunk valamely hidrazinvegyülettel. A hidrazin-vegyületet, amely előnyösen maga a hidrazin lehet, hidrát alakjában, feleslegben alkalmazzuk, ez a felesleg általában 10 mól nagyságrendű lehet, a jelenlevő ródium 1 móljára számítva. A reakcióközeg az előzőkben ismertetett előállítási módszerhez hasonlóan itt is víz és valamely szerves oldószer elegye, a szerves oldószer az előzőekben leírt módszerhez hasonlóan valamely rövidszénláncú dialkil-keton, rövidszénláncú alkohol, valamely éter, szerves nitril vagy rövidszénláncú alkohol, valamely éter, szerves nitril vagy rövidszénláncú dialkil-amid lehet. Különösen aceton alkalmazható előnyösen. A reakcióhőmérséklet e módszer esetében is legelőnyösebben 50 °C és 80 °C között lehet, a reakcióidő körülbelül 1 és 5 óra között, előnyösen 3 óra körül van. A reakció termékként kapott új vegyületek elkülönítése az előzőkben leírthoz hasonlóan történhet, szűrés útján, ha a vegyület nem oldódik a reakcióközegben, vagy pedig valamely a katalizátort nem oldó szerves oldószernek a reakcióelegyhez való hozzáadása, majd ezt követő szűrés útján. Nyilvánvaló, -hogy ez utóbbi esetben olyan oldószert kell alkalmazni, amely semmilyen módon nem reagál a termékkel, előnyösen diizopropil-étert alkalma196.143 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
