196133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatóanyagoknak a bőrbe vagy a bőrön át a szervezetbe való bejuttatására alkalmas, nem folytonos tapadó réteget tartalmazó orvosi tapaszok előállítására
1 2 A találmány tárgya eljárás gyógyászati hatóanyagoknak a bőrbe vagy a bőrön át a szervezetbe való bejuttatására alkalmas, nem folytonos, tapadóréteget tartalmazó orvosi tapaszok előállítására. Az utóbbi években egyre nagyobb lett azoknak az orvosi tapaszoknak a jelentősége, amelyek segítségével bizonyos, hatásukat szisztémásán (a szervezetbe bejutva) kifejtő hatóanyagokat adagolhatunk az élő szervezetbe. Az ilyen tapaszokkal továbbá helyileg is adagolhatunk hatóanyagokat. Az orvosi tapaszokat két nagy csoportba oszthatjuk. Az egyik csoporthoz tartozó tapaszokban a hatóanyagot maga a tapadó réteg tartalmazza, vagy pedig a hatóanyagot tartalmazó készítmény egy olyan, a hatóanyag tárolására szolgáló rétegben van jelen, amelyet a tapadó réteg teljes egészében befed. A tapaszok másik csoportjában a hatóanyag vagy a hatóanyagot tartalmazó készítmény egy tároló rétegben van jelen, vagy pedig egy „szivacsszerű” anyagban van, amelyből a hatóanyag szabadon kijuthat, és a tapadó réteg körülveszi, de nem fedi be a tároló réteg és a beteg bőre közötti érintkező felületet. Ilyen tapaszokat ismertetnek a 3.598.122., 3.598.123., 3.731.683., 3.734.097., 3.742.951. és 3.797.494. számú amerikai szabadalmi leírások. E tapaszoknak azonban vannak bizonyos hátrányaik. A fent említett első csoporthoz tartozó tapaszokban (tehát azokban, amelyekben a tároló réteg fölött egy összefüggő tapadó réteg van, vagy pedig a hatóanyagot maga a tapadó réteg tartalmazza), a tapadó rétegként előnyösen alkalmazható anyagok száma korlátozott, mivel a hatóanyagnak át kell jutnia a tapadó rétegen ahhoz, hogy elérje a beteg bőrét. Ha a hatóanyag oldható a tapadó rétegben, akkor a tárolás közben a hatóanyag eloszlása megváltozik, és a tároló rétegből a tapadó rétegbe juthat. Ennek következtében a tapasz alkalmazásakor nagy mennyiségű hatóanyag jut egyszerre a bőrre, vagyis a kezdeti dózis igen magas. Ez ugyanakkor azzal is jár, hogy a későbbiekben a bőrbe jutó dózis lényegesen kisebb, mint amilyen kívánatos volna. A hatóanyag-kibocsátást grafikusan ábrázolva, ebben az esetben a dózis-idő görbe egy tipikus egyszeri orális dózis görbéjéhez hasonlít, és nem a kívánt, elnyújtott hatású gyógyszer-adagolás görbéjéhez. Ha a tároló rétegben levő hatóanyagnak át kell haladnia a tapadó rétegen, akkor nem alkalmazhatunk olyan tapadó réteget, amely a hatóanyag számára nem áteresztő. így, ha a hatóanyagot ilyen módon kívánjuk adagolni, akkor csak igen korlátozott számú tapadó anyagot használhatunk. Abban az esetben, amikor a tapadó réteg csak körülveszi a hatóanyagot tartalmazó réteg és a beteg bőrének érintkezési felületét, akkor az alábbi problémák merülnek fel: 1) a hatóanyagot tartalmazó réteg és a bőrfelület érintkezése nem tökéletes (a tapasz a normál mozgások során felpúposodik, eltávolodik a bőrtől), 2) az adagolni kívánt hatóanyag mennyiségéhez képest fölösen nagy méretű tapaszokat kell alkalmaznunk. Amennyiben kisebb méretű tapaszokat kívánunk használni (például azért, mert kis felületen kívánjuk a hatóanyagot alkalmazni, vagy pedig kozmetikai okokból), akkor az alkalmazásra lefoglalt felület nagy részét a tapadó réteg foglalja el. Ha csökkenteni kívánjuk a tapadó réteg által befedett területet, akkor olyan tapadó anyagot kell használnunk, amely erősebben tapad a bőrhöz, mint ez egyébbként elfogadható vagy kívánatos. Az erősen tapadó anyagok már önmagukban is bizonyos problémákat vetnek fel. így elsősorban az a'probléma, hogy az erősen tapadó rétegeket tartalmazó tapaszokat nehéz eltávolítani, és a tapaszokat gyakran váltani kényszerülő betegek feltehetőleg nem használják e tapaszokat olyan rendszeresen, amint ez tanácsos volna. így nehéz megfelelő kezelési módszert kialakítani. A jelen találmány célkitűzése egy olyan, hatóanyagok adagolására alkalmas tapasz kidolgozása, amelynek nincsenek meg a fentiekben említett hiányosságai, és amely kedvezőbb módon bocsátja ki a hatóanyagot. A találmány egy további célkitűzése a hatóanyagok alkalmazására alkalmas olyan tapasz kidolgozása, amelyhez sokféle tapadó réteget használhatunk. A találmány további célkitűzése a hatóanyagok adagolására alkalmas, olyan tapasz kidolgozása, amely biztosítja, hogy a tapasz és a beteg bőre megfelelő módon érintkezik, mégpedig a tapasz teljes felületén. Meglepő módon azt találtuk, hogy mindezeket a célkitűzéseket, sőt továbbiakat is megvalósíthatunk olymódon, hogy a hatóanyagot tartalmazó réteg külső felületére egy nem folytonos elrendezésű tapadó réteget viszünk fel, és ez a tapadó réteg kerül érintkezésbe a beteg bőrével, amikor a tapaszt elhelyezzük. A lajzok rövid leírása: Az 1. ábra a találmány szerinti tipikus tapasz, a védő fedőréteg nélkül. A 2. ábra (a nembrán-rendszer a fedőréteggel együtt) és a 6. íbra (a mátrix-rendszer a fedőréteggel együtt) az 1. ábra keresztmetszeti nézetei. A 3. ábra a találmány szerinti tapasz egy további lehetséges elrendezése, a védő fedőréteg nélkül. A 4. ábra a hatóanyagot tároló réteg egy további lehetséges elrendezését mutatja be. Az 5. ábra (a membrán-rendszer a fedőréteggel együtt) és a 7. ábra (a mátrix-rendszer a fedőréteggel együtt) a 3. áb: a keresztmetszeti nézetei. A korábban ismert 1 tapaszok különböző, azonos vagy eltérő méretű részekből állnak, így tartalmaznak egy, a hatóanyag számára nem áteresztő 2 fedőréteget, e gy, a hatóanyagot tartalmazó 3 réteget, egy 4 tapadó réteget és egy eltávolítható védő 6 fedőréteget. A 3 tároló réteg tartalmazza a hatóanyagot vagy a hatóanyagot tartalmazó készítményt, amely vagy egy polimer mátrixban (mátrix-rendszer), vagy egy membránban (membrán-rendszer) helyezkedik el, e rendszereken keresztül a hatóanyag át tud jutni. A hatóanyag számára nem áteresztő 2 fedőréteg egy nem áteresztő tulajdonságú anyagból készül, ez fedi a hatóanyagot tároló 3 réteget, mégpedig a beteg bőrétől távolabb eső, külső oldalon. Ha a fedőrétegnek a mérete megegyezik a tároló réteg méretével, akkor a hatóanyagot tároló rétegnek csak ezt a külső részét fedjük be vele, míg a tapasz széle nincs lefedve, lásd a 6. és 7. ábrát. Ha i fedőréteg nagyobb, és túlnyúlik a hatóanyagot tároló rétegen, akkor a fedőrétegnek ez a túlnyúló részt a tapasz szélén összeköttetésben áll a 4 tapadó réteggel vagy az 5 membránnal (lásd a 2. és 5. ábrát). 196.133 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
