196133. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyógyászati hatóanyagoknak a bőrbe vagy a bőrön át a szervezetbe való bejuttatására alkalmas, nem folytonos tapadó réteget tartalmazó orvosi tapaszok előállítására
1 2 így például a 2 fedőréteg és az 5 membrán-réteg együttesen egy zárt 3 tároló egységet képez. A 3.797.494. számú amerikai szabadalmi leírás ismertet olyan tapaszokat, amelyekben a hatóanyagot tároló réteg széleit a tapadó réteg befedi. A találmány szerinti tapaszokban a hatóanyagot tároló 3 réteg külső oldalát, amely az alkalmazás helye, például a beteg bőre felé esik, különösen a membrán-réteget egy olyan tapadó réteg borítja, amely különálló részekből áll, e részek nem folytonos rendszert alkotnak. Ezt a nem folytonos réteget körülveheti egy ugyancsak nem folytonos, vagy előnyösen folytonos tapadó réteg. A találmány szerinti tapasz egyik előnyös kiviteli alakjában a membránt egy különálló részekből álló, nem folytonos elrendezésű réteg borítja. Ezt a réteget körülveheti egy folytonos tapadó réteg, amely a membrán vagy a mátrix széleit befedi. Magának a tapasznak az alakja, a tárolóréteg alakja és ennek tartalma nem korlátozódik a jelen találmány szerinti tapaszokat bemutató, rajzokban bemutatott változatokra. Kívánt esetben bármely alakú és bármilyen számú réteget használhatunk. A hatóanyagot tároló 3 réteg felületét borító tapadó rétegben a tapadó részek lényegében bármilyen elrendezésben [például a 4. ábrán bemutatott elrendezésben (4’)]. Célszerűen azonban a tapadó részeket egyenletes és szabályos méretű, és egymástól azonos távolságban levő pontok formájában alakítjuk ki. Habár az ilyen, meghatározott elrendezésű tapadó réteget bármilyen eljárással elkészíthetjük, legelőnyösebben szitanyomást alkalmazunk. A megfelelő tapadáshoz a tapasz és a beteg bőre közötti, előnyösen a hatóanyagot tároló réteg és a beteg bőre közötti teljes érintkező felületnek legalább 20%-nyi, előnyösen legalább 30%-nyi, és még előnyösebben körülbelül 40%-nyi részét kell a tapadó részeknek befedniük. A tapadó részek a hatóanyagot tároló réteg külső, a fedőréteggel átellenes oldalának előnyösen legfeljebb 80%-át, még előnyösebben legfeljebb körülbelül 60%-át, és legelőnyösebben körülbelül 40%-át fedik be. A tapadó anyag képezheti a hatóanyagot tároló rétegre felvitt, nem folytonos elrendezésű tapadó réteg szegélyét vagy körül is veheti azt, és így ezt az anyagot felvihetjük a hatóanyagot tároló réteg szegélyére egy nem folytonos vagy előnyösen folytonos csík formájában, lásd a 3. ábrát. Az ilyen tapaszokban a bőrrel érintkező réteg egy olyan tapadó réteg, amely egy nem folytonos, a hatóanyagot tároló réteget fedő részből, és egy ezt körülvevő, folytonos részből áll. A tapaszt szegélyező csík formája a tapasz alakjától függ, és így lehet köralakú vagy négyszögletű. A folytonos csík — különösen azokban az esetekben, ha a hatóanyag számára nem áteresztő típusú tapadó anyagot használunk — a találmány szerinti tapasz egyik különösen előnyös kiviteli alakja, ugyanis e tapadó csík révén a tapasz széleit lezáquk, és ezáltal megakadályozzuk, hogy a hatóanyag vagy a hatóanyagot tartalmazó készítmény egyes összetevői kijussanak a tapasz által fedett területről. Ha a tapasz szélén folytonos tapadó réteget alkalmazunk, akkor e rétegnek a hatóanyagot tartalmazó tároló réteg és a beteg bőre közötti érintkezési felületnek legalább 10%-át kell fednie. A tapasz szegélyét képező, folytonos vagy nem folytonos tapadó rétegek szélessége tetszés szerinti. Az adott igények és kívánalmak szerint alkalmazhatunk keskeny vagy széles szegélyeket. A jelen találmány szerinti tapaszokhoz használhatunk bármely, gyógyászatiig elfogadható tapadó anyagot. Az alkalmazhatóságot csak az korlátozza, hogy a tapadó anyagnak nem szabad kölcsönhatásba lépnie a tapasz tároló rétegével vagy fedőrétegével, és nem szabad káros befolyást gyakorolnia az adagolni kívánt hatóanyagra. Az ilyen tapadó anyagok az átlagosan képzett szakemberek előtt ismeretesek. A tapadó anyagokat három típusba sorolhatjuk aszerint, hogy mennyire oldódnak bennük a hatóanyagok: 1) a hatóanyagot nem áteresztő tapadó anyagok, 2) a hatóanyagokat jól oldó tapadó anyagok, és 3) a hatóanyagokat kismértékben vagy kevéssé oldó anyagok. A nitro-glicerint nem áteresztő, tipikus tapadó anyagok például a természetes vagy szintetikus gumi-alapú vegyületek, mint például a sztirol-butadién, poliizobutilén, polibutadién, poliizoprén és tömb kopolimerek. A nitro-glicerint nagymértékben oldó tapadó anyagok például az akril- és metakril-típusú gyanták, poliuretánok, vinil-polimerek, szilikonok és az etilén-vinil-acetát-származékok, amelyek nagy mennyiségű, a tapadást elősegítő gyantát tartalmaznak, ez utóbbiak az oldhatóságot elősegítő anyagokként, úgynevezett szolubilizáló-szerként szolgálnak. A jelen találmány szerinti tapaszok elkészítéséhez természetesen használhatunk olyan tapadó anyagokat is, amelyek a hatóanyagokat csak kevéssé oldják. A fenti csoportosítás az adott hatóanyagnak a tapadó anyagban való oldhatóságán alapul, viszont egy átlagosan képzett szakember el tudja dönteni, melyik tapadó anyag alkalmas arra, hogy a hatóanyagoknak a bőrön át a szervezetbe való juttatására alkalmas gyógyszerkészítmény előállításához felhasználjuk. Előnyös tapadó anyagok Déldául a polisztirol-kopolimerek, például a Kraton® (Shell), az etilén-vinil-acetát-származékok, például az Elvax® (Du Pont) vagy Vynathene (Ű.S.J. Chemicals), a polibutadién, például az Indopol® (Amoco), a poliizobutilén, például Oppanol® (BASFVvagy az akril- vagy metakril-típusú, például Acronal® homopolimerek, a szilikongumik, például a DC orvosi tapaszokhoz használt tapadó anyagok (Dow), a vinil-polimerek és poliuretánok, például Vondic (Dainippon). A fent említett tapadó anyagok különböző összetételűek lehetnek, ahol az alap-polimer a fő összetevő. Az említett tapadó anyagok közül bármelyiket alkalmazhatjuk, azzal a megkötéssel, hogy a tapadó anyagnak összeférhetőnek kell lennie a tapaszban használt egyéb anyagokkal és az emberi bőrrel. A tapaszokat általában úgy állítjuk elő, hogy először valamely, a tapadó anyagot hordozó rétegre, egy filmre vagy fóliára meghatározott elrendezésben rányomjuk a tapadó anyagot, ez a hordozó réteg egy eltávolítható, védő fedőréteget képez a kész tapaszon. Ezután ráillesztjük a tapadó rétegre a hatóanyagot tartalmazó réteget, majd a tároló rétegre rávisszük a fedőréteget, és ezután a teljes tapaszt méretre vágjuk. A tapadóréteg rávitele a tárolórétegre minta szerinti nyomással történik. A fedőréteget úgy rögzítjük a tároló réteghez, hogy a fedőréteg tetejévé.133 5 10 15 20 25 30 35 ziO *5 50 55 60 3
