196111. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként pirazol származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására
7 196111 8 mérsékletet alkalmazunk. Feldolgozás céljából a reakciókeveréket csökkentett nyomáson szárazra pároljuk és kívánt esetben a maradékot standard technikákkal, mint kristályosítással vagy oszlopkromatográfiával tisztítjuk. Azokat a találmány szerinti hatóanyagokat, ahol R2 fluoratomot jelent, előnyösen úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő pirazolkarbonsav-észterból a klóratomot kicseréljük. E reakció végrehajtásához az alkalmas oldószerben oldott megfelelő kiindulási anyagot a fluorozó reagens feleslegéhez adjuk. Alkalmas oldószer például a dimetil-formamid és dimetil-szulfoxid; az utóbbit részesítjük előnyben. Jellemző fluorozó reagensek például az alkálifém-fluoridok, mint nátrium-fluorid, kálium-fluorid és cézium-fluorid. A reakcióban való alkalmazása előtt a fluorozó reagenst meg kell szárítani a vízmaradványok eltávolítása céljából. Ehhez a fluorozó reagenst általában vízzel nem elegyedő oldószerben, mint toluolban visszafolyatás közben forraljuk. Utána a reagensek összehozása előtt az oldószert eltávolítjuk. A reakció 1-48 óra alatt végbemegy, ha 75-200 °C, előnyösebben 100-150 °C tartományban hajtjuk végre. A termék izolálása céljából a lehűlt reakciókeveréket jeges vízbe öntjük és a kivált szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük. Az így izolált termék azután kívánt esetben rutin módszerekkel tisztítható. Azokat a 4-pirazol-karbonsav-észtereket, ahol R2 alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoportot jelent, a következő reakciók segítségével állítjuk elő. Például azokat a találmány szerinti vegyületeket, ahol R2 1- -4 szénatomos alkoxi- vagy alkil-tio-csoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy megfelelően szubsztituált 5-halogén-4-pirazol-karbonsav-észtert alkálifém-alkoxi- vagy -alkil-tio-származékkal reagálhatjuk ismert eljárások szerint. Azokat a vegyületeket, ahol R2 1-4 szénatomos alkil-szulfonil-csoportot jelent, úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő alkil-tio-származékot alkalmas oxidálószerrel, mint hidrogén-peroxiddal vagy persavakkal oxidáljuk. Az 5-alkil- és 5-(trifluor~metil)-4-pirazolkarbonsavakat a 6. reakcióvázlat szerint állítjuk elő, ahol R7 1-4 szénatomos alkilvagy trifluor-metil-csoportot jelent. A hidrazin és az alkil-(alkoxi-metilén)-trifluor-acetát reagáltatását ismert módszerekkel hajtjuk végre, alkalmas oldószerben, mint metanolban vagy etanolban, -25° és 0 °C közötti hőmérsékleten. Előnyösen ekvimolekuláris mennyiségű reagenseket alkalmazunk. Trietil-amin vagy egyéb savmegkötöszer használható. A terméket szokásos eljárásokkal dolgozzuk fel. Azok a vegyületek, ahol R2 1-4 szénatomos alkilcsoportot jelent, úgy is előállíthatok, hogy 3-fenil-4-alkil-l,2,3-oxazolidin-5-ont vinil-acetát-származékkal reagálhatva megfelelő 5-alkil-pirazol-észtert kapunk, mely azután a leírtak szerint az amiddé alakítható ét. A pirazolkarbonsav észtereket a megfelelő karbonsavakká jól ismert hidrolizáló körülmények közöLt alakítjuk át. E reakciót alkalmas bázissal, a reagensek feloldására alkalmas szerves oldószerben, mint vizes metanolban vagy etanolban hajtjuk végre. Alkalmas bázisok például az alkálifém-hidroxidok, előnyösen a nátrium-hidroxid és kálium-hidroxíd. A reakciókeveréket 1-24 óráig visszafolyatás közben forraljuk, majd megsavanyitjuk. A képződött csapadékot vízzel nem elegyedő oldószerrel extraháljuk, vagy szűréssel összegyűjtjük. A tisztításhoz kívánt esetben valamely ismert technikát alkalmazhatunk. A hidrazin és az alkil-(alkoxi-metilén)-ciano-acetát kiindulási anyag kereskedelmileg hozzáférhető, vagy ismert eljárásokkal előállítható. Például a fenil-hidrazin-vegyületek könnyen előállíthatok, ha megfelelően szubsztituált anilint salétromossavval, majd ón(II)-kloriddal ismert módon reagáltatunk. Az alkil-(alkoxi-metilén)-trifluor-acetátokat R. Jones eljárása szerint [J. Am. Chem. Soc. 73, 3684 (1951)] állítjuk elő. A következő példák bemutatják a találmány szerinti hatóanyagok előállítását, és a készítmények hatását anélkül, hogy a találmány hatókörét korlátoznák. 1. példa 5-Bróm-l-fenil-N-metil-lH-pirazol-4--karboxamid A. 5-Amino-l-fenil-lH-pirazol-4-karbon~ sav-etil-észter 31,9 g fenil-hidrazint és 50,0 g etil-(etoxi-metilén)-ciano-acetát (Aldrich Chemical Company, Milwaukee, Wisconsin) 500 ml etanolban oldunk és 6 óráig visszafolyatás közben forraljuk. A keveréket mintegy 48 óráig állni hagyjuk, majd további 8 óráig visszafolyatás közben forraljuk. A reakciókeveréket jeges vízbe öntjük és a kivált szilárd anyagot szűréssel összegyűjtjük. Etanolból átkristályosítva 38,0 g 5-amino-l-fenil-lií-pirazol-4-karbonsav-etil-èsztert kapunk. Kitermelés 44%, olvadáspont: 101-103 °C. Elemanalízis Ci2Hi3N302-re: C H N Számított 62,33 5,67 18,17 Talált 62,11 5,59 18,00. B. 5-Bróm- l-fenil-lH-pirazol-4-karbonsav-etil-észter 20,0 g 5-amino-l-fenil-lH-pirazol-4-karbonsav-etil-észter és 10 ml bróm 200 ml kloroformmal készült oldatához cseppenként 15,8 g izoamii-nitritet adunk. A reakcióele-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
