196111. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként pirazol származékokat tartalmazó herbicid készítmények és eljárás a hatóanyagok előállítására

5 196111 6 E reakcióban az A szubsztituens előnyö­sen halogénatom vagy 1-6 szénatomos alkoxi­­csoport. A reakció végrehajtásakor a kar­bonsavszármazékot körülbelül ekvimolekuláris mennyiségű aminnal reagálhatjuk olyan oldó­szerben, mely a reagenseket kölcsönösen oldja, így például tetrahidrofuránban, dietil­­-éterben, diklór-metánban, dioxánban, dime­­til-szulfoxidban, benzolban, toluolban és ha­sonlókban. Kívánt esetben savmegkötőszer­ként bázis használható az acilezési reakció­ban, ha A halogénatomot jelent. Szokásosan használt bázis a nátrium-karbonét, kálium­­-karbonát, piridin, trietil-amin és hasonlók. Bázisok, mint piridin egyben oldószerként is szolgálnak és nem igényelnek további oldó­szert. A reakció mintegy 2-200 óra alatt álta­lában végbemegy mintegy 20-200 °C, előnyö­sen mintegy 30-100 °C hőmérséklet alkalma­zásakor. A reakció termébe egyszerűen izo­lálható az oldószer eltávolítása útján, például csökkentett nyomáson való lepárlással. Úgy is eljárhatunk, hogy a reakciókeveréket víz­hez adjuk és a terméket szűréssel gyűjtjük össze, vagy vízzel nem elegyedő oldószerrel kivonjuk. Az így izolált termék kívánt eset­ben jól ismert módszerekkel tovább tisztítha­tó. Az (I) általános képletü tiokarboxamidok, ahol X kénatomot jelent, ugyancsak előnyös herbicid hatású vegyületek. A tiokarboxami­­dokat előnyösen a megfelelő karboxamid tio­­nálása útján állítjuk elő a 3. reakcióvázlat szerint. Számos tionáló (azaz kénfelvételre késztető) reagens használható a reakcióban, beleértve a foszfor-pentaszulfidot. Különösen előnyös tionáló reagens a Lawesson-reagens [2,4-bisz(4-metoxi-fenil)-l,3-ditia-2,4-difosz­­fetán-2,4-diszulfid]. E tionáló reagenst és ál­talános felhasználását részletesen leírják [Tetrahedron Letters 21, 4061 (I960)]. A. tio­náló reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy megközelítőleg ekvimolekuláris mennyi­ségű karboxamidot és Lawesson-reagenst re­agálhatunk oldószerben, mint toluolban vagy dioxánban. A reakció általában mintegy 1-10 óra alatt lezajlik, ha 50-150 °C hőmérsékletet alkalmazunk. A képződött tiokarboxamid szo­kásos eljárásokkal izolálható és tisztítható, így kristályosítással és hasonlóval. A találmány szerinti karboxamidok előál­lítására kiindulási anyagként használt 5- -(szubsztituált)-4-pirazol-karbonsavak és analógjaik ismert eljárásokkal könnyen előál­líthatok. Olyan 4-pirazol-karbonsavakat, ahol R2 halogénatomot, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoportot jelent, előnyösen úgy állítunk elő, hogy egy hidrazinszármazé­­kot alkil- ( alkoxi- metilé n )-ciano-acetát-ana­lóggal reagáltatunk és így a megfelelő 5-ami­­no-4-pirazol-karbonsav-észtert kapjuk. Ezu­tán az 5-amino-csoport az 5-halogén-, alkoxi, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoporttá ala­kítható át, és utána az észtert a kívánt 4--pirazol-karbonsavvá hidrolizáljuk. E reakci­ót a 4. reakcióvázlat mutatja be, ahol R1 jelentése megadott, R2 halogénatomot, alkoxi-, alkil-tio- vagy alkil-szulfonil-csoportot és R6 Ci-C6-alkoxicsoportot jelent. Az 5-amino-4-pirazol-karbonsav-észter előállításához a hidrazint és az alkil-(alkoxi­­-metilén)-ciano-acetátot jól ismert eljárások­kal egyszerű módon reagáltatjuk. A két kiin­dulási anyag ekvimolekuláris mennyiségét al­kalmas szerves oldószerben, mint metanolban vagy etanolban egyesítjük. A keveréket 20- -200 °C, előnyösebben a reakciókeverék visszafolyási hőmérsékletén keverjük. A mintegy 2-24 óra alatt létrejött terméket azután standard módszerekkel izoláljuk és tisztítjuk. Az 5-amino-csoportot egyéb 5-R2 cso­portokká is ismert eljárásokkal alakítjuk át. Azokat a 4-pirazol-karbonsav-észtereket, ahol R2 klór-, bróm- vagy jódatomot jelent, úgy állítjuk elő, hogy egy 5-amino-4-pirazol­­- karbon sav-észter- származékot diazotálószer­­rel reagáltatunk a kívánt halogénatomtól függően megválasztott alkalmas halogénezö­­szer jelenlétében. A képződött észtert azután a savvá hidrolizálhatjuk, vagy egyszerűen a kapott formában használjuk és a fentebb le­írt amiddá alakítjuk át. A halogénező reakci­ót az 5. reakcióvázlat szemlélteti, ahol R1 jelentése megadott, R6 Ci-CU-alkoxicsoportot és Z klór-, bróm- vagy jódatomot jelent. Azokat a vegyületeket, ahol Z klóratomot jelent, az 5. reakcióvázlat szerint úgy állít­juk elő, hogy úgy diazotáló-, mint halogéne­­zőszerként nitrozil-kloridot alkalmazunk. E reakciót szerves oldószerben és előnyösen savas katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. Jellemző oldószerek közé tartozik a legtöbb halogénezett oldószer, melyek közül előnyben részesítjük a kloroformot és a szén-tetraklo­­ridot. 5-30 percig nitrozil-kloridot vezetünk be a reakciókeverékbe. A keveréket azután gőzfürdőn rövid ideig melegíthetjük. Utána a terméket az illékony komponensek csökken­tett nyomáson való egyszerű eltávolításával izolálhatjuk és a terméket kívánt esetben szokásos technikákkal tisztítjuk. Azokat a vegyületeket, ahol Z bróm­­vagy jódatomot jelent, az 5. reakcióvázlat szerint alkil-nitrit diazotálószer és a megfe­lelő halogénforrás alkalmazásával állítjuk elő. Előnyösen alkalmazható halogénforrás a bróm, jód, bromoform, jodoform. Alkalmas alkil-nit­rit reagens egyebek mellett a ferc-butil-nit­­rit, izoamil-nitrit. A reakciót alkalmas szer­ves oldószerben, mint kloroformban vagy szén-tetrakloridban hajtjuk végre, és a reakcióelegyhez az alkil-nitritet cseppenként adjuk hozzá. A reakció 1-48 óra alatt lezaj­lik, ha 0-100 °C, előnyösebben 10-50 °C hó­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom