196110. lajstromszámú szabadalom • Hatóanyagként 3-aril-uracil származékokat tartalmazó gyomírtószerek és eljárás a hatóanyagok előállítására
9 196110 10 nàtrium-hidrid jöhetnek tekintetbe. Amennyiben oldószerként egy alkanolt, alkenolt vagy alkinolt alkalmazunk, ez az oldószer előnyösen az R2’OH általános képletű hidroxi-vegyületnek felel meg, minthogy ily módon a nera-kivánatos konkurens átészterezési reakciót kiküszöbölhetjük. Amennyiben bázisként nátrium-hidridet alkalmazunk, előnyösen alifás vagy gyűrűs éterek, dimetil-formamid vagy dimetil-8Zulfoxid tölthetik be az oldószer szerepét. A gyürűzárás befejeződése után a terméket a fenti bázisok felhasználása esetén megfelelő alkálifém sója alakjában kapjuk. A sót önmagában ismert módon izolálhatjuk és tisztíthatjuk vagy a reakcióelegy megsavanyitásával a (I) általános képletű szabad vegyületet izolálhatjuk. E célra előnyösen ásványi savakat (pl. sósavat) vagy erős szerves savakat (pl. ecetsavat vagy p-toluol-szulfonsavat) alkalmazhatunk. A találmány szerinti b) eljárás vonatkozásában az .alkilezés' kifejezés az uracil-gyűrű helyettesitetlen nitrogénatomjára 1-4 szénatomos alkil-, 2-4 szénatomos alkinilvagy 2-6 szénatomos alkoxi-alkil-csoport bevitelét jelöli. Az .acilezés* kifejezésen a megfelelő nitrogénatomra 2-4 szénatomos al~ kanoil- vagy 2-4 szénatomos alkoxi-kabonil-csoport bevitelét értjük. Alkilezószerként előnyösen 1-4 szénatomos alkil-, 2-4 szénatomos alkenil-, 2-4 szénatomos alkinil- vagy 2- -6 szénatomos alkoxi-alkil-halogenideket - különösen a megfelelő kloridokat vagy bromidokat - vagy -szulfátokat alkalmazhatunk. Acilezőszerként elsősorban hangyasavhalogenidek, 2-4 szénatomos alkánkarbonsavak halogenidjei vagy anhidridjei; illetve klórvagy bróm-hangyasav-{l-4 szénatomos alkil)-észterek alkalmazhatók; halogenidként előnyösen a megfelelő kloridok vagy bromidok használhatók. Az alkilezést célszerűen protikus szerves oldószer (pl. kis szénatomszámú alkanolok, mint pl. etanol) jelenlétében végezhetjük el. Oldószerként pl. kis szénatomszámú alkanolokat (pl. etanolt), adott esetben víz jelenlétében; vagy inert aprotikus szerves oldószereket (pl. alifás vagy gyűrűs étereket, mint pl. 1,2-dimetoxi-etánt, tetrahidrofuránt vagy vagy dioxánt), inert aprotikus poláros szerves oldószereket (pl. dimetil-formamidot vagy dimetil-szulfoxidot) alkalmazhatunk, adott esetben bázis hozzáadása közben. Bázisként pl. nátrium-hidridet, alkálifém-alkoholátokat (pl. nátriura-alkoholátokat) vagy alkálifém-karbonátokat (pl. nátrium-karbonátot) alkalmazhatunk. A reakciót kb. 0-50 °C-on játszathatjuk le. Előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. A b) eljárás előnyös kiviteli alakja szerint az (la) általános képletű uracil-származékot előbb bázissal (pl. nátrium-hidriddel, nátrium-alkoholáttal vagy nátrium-karbonáttal) reagáltatjuk, oldószeres közegben, majd rövid reakcióidő után hozzáadjuk a halogenidnek azonos oldószerrel képzett oldatát. A reakció - az alkalmazott oldószertől függően - viszonylag rövid idő (vagy néhány óra) alatt végetér. A halogeniddel az acilezést hasonlóképpen játszatjuk le, azonban ez esetben előnyösen aprotikus oldószerben és nátrium-hidrid, mint bázis jelenlétében dolgozhatunk. Amennyiben acilezőszerként alkánkarbonsavanhidridet alkalmazunk, az acilezés külön bázis nélkül is lejátszódik. X helyén kénatomot tartalmazó (la) általános képletű uracil-származékok alkilezése általában a megfelelő N- és S-alkil-vegyületek keveréke keletkezéséhez vezet. A kapott keverékből a kívánt N-alkil-, N-alkenil-, N-alkinil- illetve N-alkoxi-alkil-uracil-származékot szokásos módszerekkel izolálhatjuk. A c) eljárás szerint a klórozást illetve brómozást célszerűen elemi klórral vagy szulfonil-kloriddal illetve elemi brómmal vagy szulfuril-bromiddal játszathatjuk le. Inert szerves oldószerben dolgozhatunk (pl. ecetsav; vagy klórozott alifás szénhidrogének, mint pl. metilén-klorid, kloroform vagy szén-tetraklorid). Általában 0-60 °C-on, előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. A reakciót savmegkötószer jelenlétében is le játszathatjuk; e célra nátrium-acetátot, tercier aminokat (pl. trietil-amint, dimetil-anilint vagy piridint) alkalmazhatunk. A jódozást célszerűen elemi jóddal, alacsony forráspontú alifás karbonsavban (pl. ecetsavban), kb. 0-110 °C-on - előnyösen szobahőmérsékleten - játszathatjuk le. A reakciót célszerűen sav (pl. füstölgő salétromsav) jelenlétében játszathatjuk le. A fölös mennyiségű jódot oly módon távolíthatjuk el, hogy a reakció befejeződése után telitett vizes nátrium-hidrogén-szulfit-oldatot adunk hozzá. A d(i) eljárás során az uracil-gyúrű helyettesitetlen 5-helyzetébe közvetlenül viszszük be klór-metil- vagy bróm-metil-csoportot oly módon, hogy az (Ib) általános képletű uracil-származékot klór- illetve bróm-metoxi-metánnal kezeljük, célszerűen higitószer távollétében, magasabb hőmérsékleten (pl. mintegy 80-140 °C-on, különösen 100 °C körüli hőmérsékleten). A reakciót pl. oly módon játszathatjuk le, hogy a zárt reakcióedényt saját belső nyomásán melegítjük. A d(ii) eljárás szerinti reakciót higitószer nélkül játszathatjuk le. Amennyiben azonban higitószer jelenlétében dolgozunk, e célra előnyösen klórozott alifás szénhidrogéneket (pl. metilén-kloridot, kloroformot vagy szén-tetrakloridot) alkalmazhatunk. A reakciót célszerűen 0-40 °C-on valósíthatjuk meg, előnyösen szobahőmérsékleten dolgozhatunk. A d(iii) eljárás szerint az 5-klór-metil- és 5-bróm-metil-uracilokat oly módon állítjuk elő, hogy (Id) általános képletű 5-metil-uracil-származékot higitószerben (előnyösen klórozott szénhidrogénben, mint pl. szén-tet-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
