195973. lajstromszámú szabadalom • Kationos eljárás szabályozott összetételű és mikroszerkezetű kopolimerek előállítására

7 195973 8 Mivel az alábbiakban ismertetendő pél­dáinkban kationos polimerizációt mutatunk be, a továbbiakban az iniciátor, illetve koini­­ciátor, elnevezést fogjuk használni a katali­zátor, illetve kokatalizétor elnevezés helyett. (Carbocationic Polymerization, Kennedy, J. P. és E. Marechal, Wiley-Interscience, New-York, 1982). Az alkalmazható iniciátorok kémiai szer­kezete a következő általános formulával ad­ható meg: Rí I R2 ----- C ----- X I Ra- amely képletben Ri, R2 és Ra azonos vagy eltérő lehet és jelentése hidrogénatom, 1-8 szénatomszámú alkil-, 6-18 szénatoraszámú aril- vagy aralkilcsoport, X pedig klór-, flu­or- vagy brómatom. Az alkalmazható koiniciátor a következő általános képlettel adható meg: MX’n- ahol M valamilyen fématom (például titán, vanédium, aluminium, ón, vas, bőr, antimon); n egynél nagyobb pozitív egész szám, amely az M kötés számával egyenlő; X’ azonos vagy eltérő halogénatom, célszerűen klór­vagy fluoratom. Az eljárás során a kivént hőmérsékletre hűtött, vagy melegített oldószerhez először az iniciátort és a koiniciátort adagoljuk. így, már a monomerkeverék adagolásának megkez­dése előtt kialakulnak az iniciálásra kész ak­tiv centrumok. A koiniciátor és az iniciátor között lejátszódó reakciót az alábbi séma szemlélteti: CH3 I CsHs -----C------- Cl+BCb -L I CHa CHa I C6H5 ---- C* BCI4-I CHa Az aktiv kation és ellenion más úton is létrehozható a reakcióelegyben: CH3 I CsHs ----- C------ Cl+AgSbFs-------­I CHa CH3----s^CsHs ----- C* SbF6-+AgCl \ I CH3 Adott koiniciátor/iniciátor pár alkalmaz­hatósága részben a képződő kation és ellen­­ion stabilitásától, részben a felhasznált mo­nomerek kémiai szerkezetétől függ. Kényszer-ideális kopolimerizációhoz szükséges iniciétor/koiniciátor rendszer ki­választása az alábbi általános megfontolás alapján végezhető el. Optimálisnak az az ini­­ciétor tekinthető, amely a növekvő centrum stabilitáséval megegyező stabilitású kationt képez. Például olyan kopolimerek előállításá­hoz, ahol az egyik monomer sztirol, vagy va­lamilyen sztirol-szérmazék, hidroklórozott cc­­-metil-sztirol (kumil-klorid) iniciátor használ­ható. Amennyiben az egyik monomer izobuti­­lén, hidroklórozott diizobutilén (2-klór-2,4,4- -trimetil-pentán) használható iniciátorként. A kopolimerizáció élő, illetve kvázi-élő jellegének biztosítása érdekében igen stabil elleniont adó koiniciátor használata szüksé­ges. Minél stabilabb az ellenion, annál inkább várható a kopolimerizáció élő jellegének ki­alakulása. Mindazon monomerek esetében azonban, ahol unimolekuláris mellékreakció (pl. indén-szerkezet kialakulásával járó lánc­átadás) lehetséges, túl stabil ellenion hasz­nálata kerülendő. Az oldószer megválasztásá­nál is az ellenion stabilitása a legfontosabb tényező. Előnyös, ha az oldószer az ellenion­nal erős kölcsönhatásba lépve, növeli annak stabilitását. Minél nagyobb az oldószer elekt­­ronakceptor képessége (akceptorszáma) és dielektromos állandója, annál kedvezőbb a kényszer-ideális kopolimerizáció kivitelezése szempontjából. Kationos kopolimerizáció esetében az ini­ciátor koncentrációja 1x10"* mól/dm3 és lxlC-1 mól/dm3 közötti érték legyen. A leg­kedvezőbb, ha az iniciátor koncentrációja lxlC'3 mól/dm3 és 5xl0"2 mól/dm3 közötti érték. Az iniciátor és koiniciátor mólaránya 1:1 és 1:20 közötti, célszerűen 1:2 érték. A megadott iniciátor és koiniciátor mennyiségek az ;niciátor és koiniciátor aktív részére vo­natkoznak, azaz figyelmen kívül kell hagyni az esetleges szennyeződések miatti inaktiv részt. Általában a szennyeződések megenged­hető legmagasabb koncentrációja nem halad­hatja meg az iniciátor, illetve a koiniciátor mernyiségének 10 t%-át. Kényszer-ideális kopolimerizáció szem­pontjából szóbajóhető monomerek többek kö­zött a következők lehetnek: 2 és 10 közötti szénatomszámú alkének vagy konjugált dié­­nek, 8 és 20 közötti szénatomszámú alkenil szubsztituált aromások, 13 és 20 közötti szénatomszámú, két vagy több aromás szubsztituenst tartalmazó alkének, 3 és 10 közötti szénatomszámú vinil-éterek, mint pél­dául metil-vinil-éter. Alkalmas monomer töb­bek között a sztirol, x-metil-sztirol, p-terc­­-butil-sztirol, izobutilén és metil-vinil-óter. Alkalmazható iniciátor például a kumil-klorid, dikumil-klorid és 2,4,4-trimetil-2-klór-pentán. Alkalmas koiniciátor például a bór-triklorid, bór-trifluorid, titán-tetraklorid és ezüst-[he­­xafluoro-antimonát (V)]. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom